http://erdely.ma/publicisztika.php?id=125067&cim=kerlek_ne_fogadj_el_ajandek_mobiltelefon_keszuleket
2012.08.18.
Amikor még fiatal éveinket éltük a sötét és kegyetlen kommunizmus korszakában, minden valamire való ember sokat olvasott. Ennek az áldásos szokásnak a tudásszomjon kívül igen egyszerű okai voltak: Nem lévén gazdag televízióadás, se, szeri se száma akció film és szappanopera, de főleg internet, a dolgozó nép és értelmiség rá volt utalva a szépirodalmi könyvek olvasására. Még abból az időkből emlékszem Bajor Andor legolvasottabb paródiaíróra, akit többek között azért is szerettünk, mert a szigorú rendszer és kritika ellenére megírta, amit meg kellett írni, de nem volt szabad, igaz, csak burkoltan! Az egyik írásában a következőképpen oktatja egy sokat megért apa a fiát:
„- És megkérlek, ne sétálj este a híd alatt!”
Sajnálom, hogy az írás további részleteit nem áll módomba ismertetni, de bárki elolvashatja, ha kíváncsi rá.
Én is hasonlatos módon figyelmeztetem a tisztelt olvasót:
- Kérlek, ne fogadj el ajándék mobiltelefon készüléket! Legalábbis addig ne írd alá az átvételt, amíg el nem olvasod a készülék kísérő levelét!
Az egész úgy kezdődött, mint egy álom, megcsörrent a hálózati telefonunk és egy bizalomgerjesztő férfihang, olyan választékos szép magyar beszéddel, aminek hallatára nem csak odafigyelek, de fejemet is felkapom, bemutatkozik, mint a Romtelecom ügynöke. A feleségem után érdeklődik, aki éppen házon kívül van. A továbbiakban közli velem mivelhogy régi és pontosan fizető ügyfeleik vagyunk, abban a ritka szerencsében részesülünk, hogy ajándékba egy értékes Nokia telefont kapunk, ha elfogadjuk.
- Már hogyne fogadnánk el egy ajándékot!- Mondom, még jól is esik nekem a szép magyar beszéd egy tekintélyes román vállalat szájából, no meg a nagylelkű ajándék, az irántunk való figyelmesség. Mert vajon van-e olyan ember, akit ajándékkal ne lehetne legalább befolyásolni? Lám milyen áldozatokat képes hozni a Romtelecom a felemelkedés érdekében – morfondíroztam gyermeki naivsággal.
A feleségem örökös bizalmatlankodó, még aggályoskodott egy keveset, hogy:
- Ennek szaga van, manapság nem olyan nagylelkű a világ, hogy csak amúgy ajándékozgassanak egymásnak, vigyázz, mert csapda!
Néhány nap alatt, ami talán a puhulásra volt szánva, és mert épp akkor romlott el a telefonja, megbarátkozott a gondolattal.
- Minden esetre vigyázz, miket írsz alá, olvasd el betűről betűre!
És neki lett igaza!
Jött egy délelőtt az ügynök, de nem volt otthon a címzett, nem baj, ön is átveheti, engedélyezte nagylelkűen.
- Itt és itt, no meg itt írja alá, kérem.- Mondta bizalmas cseverésző hangnemben.- Kártyát is adunk vele, és minden hónapban feltöltjük, van rajta ötezer perc és ötszáz sms. Megforgattam a pappírokat kint a félhomályos lépcsőházban, mivel nem akart bejönni invitálásomra sem mondván, hogy sietős az útja. Csupán egy keveset aggódtam a feltöltő kártya miatt, amit szóvá is tettem:
- Nincs nekünk arra pénzünk uram, hogy fizessünk minden hónapban a kártya feltöltésére, no meg nem is szükséges, mire használjam én az ötezer percet?
- A régi, kedvezményes szerződés marad!- nyugtatott meg, és mutatta a rubrikát ami, igazolta állítását.
- De minek szükségeltetik ennyi papiros?- Okvetetlenkedtem utoljára.
- Ilyen kérem a bürokrácia, ezek elismervények, hogy átvette a készüléket.
Az utolsó gépelt oldal még felkeltette a gyanúmat, ugyanis apró talajlazító hangyanagyságú betűkkel íródott, habár az A4- es oldalon lett volna még hely a nagyobb betűk számára is. De mit ér a gyanú, ha nagyvonalúan átsiklunk fölötte? Hanyag eleganciával, mint egy miniszter aláfirkantottam, mert egy ilyen szépen beszélő, intelligens magyar emberbe szégyen ne bízni meg.
Nagy hibát követtem el, rövid idő múlva, amikor feleségem hazaérkezett, és nagyítóval olvasni kezdtük a talajlazító hangyaméretű bonyolult szerkesztésű, nehezen érthető román szöveget, megvilágosodott előttem, hogy átejtettek!
A telefon készüléket ingyen kaptam ugyan, csakhogy aláírtam egy „cozmotec” szerződést is, amit én nem számítottam bele a pakliba, és amit előlem eltitkoltak, kihasználva naivságomat. Szorongató érzés fogott el, mert írhattam volna alá azt is, hogy eladtam a lakásomat egy ismeretlennek. Még az sem vigasztalt, hogy a szerződés előnyösnek mutatkozott. Ez a módszer nem becsületes. Elmentem tehát a rendőrségre és feljelentést tettem.
- Nyugodjon meg, nem maga az egyedüli balek, javasoljuk minél hamarabb, utazzon a megyeközponti fogyasztóvédelemhez, és tegyen feljelentés. Vigye a szerződést és a telefonkészüléket is, és adja vissza a Romtelecom- nak! Arra hivatkozzon, hogy elhallgatták ön elöl a szerződést.
Na, de itt is volt egy bibi, mert a szerződés megszegése esetén az ügyfél ötven eurós kártérítés kifizetésére kötelezte magát. Végülis hosszas telefonbeszélgetések és kellemetlenségek után visszavittük az ajándékot. Az ügy ilyen szerencsés elintézése után nagyobb örömökben volt részünk, mintha kaptunk volna ajándékba egy telefonkészüléket.
Egy hét múlva örömünkbe üröm vegyült, megkaptuk ugyanis az első „cozmotec”, számlát! Sebők Mihály
