2013. február 12. Pethő Zsigmond
Pethő Zsigmond
Barátaim és családom tagjai már naiv, csendes bolondnak tartanak, ha ki tudja hányadszor előhozakodom a mezőgazdaság problémáival, azzal az áldatlan állapottal, ami nálunk az országban van.
Persze, nincsenek hiteles adataim, de biztos, hogy élelmiszereinknek legalább 50-60 százalékát kölcsönpénzből, külföldről hozzuk be. Ezzel szemben, ahogy átlépjük az országhatárt, szépen megdolgozott földeket, gondozott falvakat és városokat látunk.
Gazdasági szakembereink vagy nincsenek, vagy nem érdekli őket ez a lehetetlen állapot, amiből akarattal, jó törvények elfogadtatásával és betartatásával könnyen kimászhatnánk. Ebben a félresikerült demokráciánkban szinte mindenki csak könnyen akar pénzhez jutni, de termelni, ami persze nehezebb, nem vagy nagyon kevesen akarnak.
Gyerekeink, unokáink mind elmennek külföldre, hiába prédikálunk nekik állandóan szívszaggatóan a szép Erdélyről, az itthon maradásról. A kettős állampolgárságnak is egyik fő hozadéka, hogy könnyebben lehet „elhúzni” innen.
Egy több száz éves közbirtokossági falutörvény szerint aki három éven keresztül nem dolgozta meg a földjét, az elvesztette a használati jogát. Ezt kellene újra életbe léptetni. Most aki nem dolgozik, az is megél valahogy, főleg állami segítséggel. Mindig voltak és lesznek olyanok, akik segítségre szorulnak, de mi túlzásba visszük a segélyezést.
Mi lehetne a megoldás? Behozni néhány millió kínai telepest, ők dolgoznának helyettünk, és mi azalatt mulatozhatnánk, veszekedhetnénk a pénzeken, mert, ugyebár, miénk a legszebb, leggazdagabb ország.
