Willmann Walter2013.04.11.
És nemcsak hargitai kollégái gondolkodtak így, Háromszékről is kapott egy „tetszik”-et. Klárik László RMDSZ-es szenátor kommentje így hangzott: „Számíthattok a támogatásomra.” Ezt követően látott napvilágot az a nyílt levél, amelyben a székelyföldi fafeldolgozó vállalkozásokat tömörítő Arbor szövetség az osztrák Holzindustrie Schweighofer tervezett székelyföldi megtelepedése ellen tiltakozik.
Mi verte ki a biztosítékot?
A háromszéki önkormányzat vezetője, Tamás Sándor március 28-án Sepsiszentgyörgyön a Holzindustrie Schweighofer faipari óriás vezetője, Gerald Schweighofer társaságában bejelentette: 150 millió eurós befektetéssel a cég korszerű fafeldolgozó üzemet hoz létre Réty község határában. „Háromszéken erőteljes munkaerő-toborzás folyik, az utóbbi két évben több mint kétezer új munkahely létesült, ebbe a folyamatba illeszkedik a rétyi létesítmény 650 új munkahelye” – fogalmazott az elöljáró. Az önkormányzat vezetője hozzátette, „az a tény, hogy a Holzindustrie Schweighofer Szászsebes, Rădăuţi és Comăneşti után Háromszékre jött, Olosz Gergely RMDSZ-es szenátornak köszönhető.” A közelgő esemény fontosságát kívánta jelezni Mircea Duşă honvédelmi miniszter jelenléte is a sajtótájékoztatón.
A beruházás részleteiről a közel 400 éves hagyománnyal rendelkező cégcsoport tulajdonosa, Gerald Schweighofer számolt be. Elmondta: Réty község határában 150 millió eurós beruházással 70 hektáron építenek egy 800 ezer köbméternyi éves kapacitással működő üzemet, az ott termelt fűrészáru 70 százalékát feldolgozzák. Első lépésben ebből a ragasztott termék az ázsiai piacra kerül, második fázisban pedig a hazai piacon is tervezik értékesíteni termékeiket. Az új üzemben előállított fűrészáru 80 százalékát exportálják. A vállalkozó elmondta, hogy 60 országban vannak klienseik, de továbbra is Ázsia a legfontosabb piacuk, elsősorban Japán.
Becsődölést jósolnak
„A Holzindustrie Schweighofer térhódítása Kovászna megyében nem más, mint a székelyföldi és ezen túlmenően a romániai, ma még meglévő faipari egységek tudatos csődbe taszítása és e vállalkozások alkalmazottainak a munkanélküli irodákhoz való átirányítása – fogalmaz ezzel szemben az Arbor igazgatótanácsa által közzétett nyílt levél. – A Romániában késztermékeket gyártó faipari vállalkozásoknál jelen pillanatban ez a 800 ezer köbméter rönk elvonása 13 300 munkahely megszűnését eredményezi.”
A gyergyói faipari érdekképviseleti egyesületnek nem ez az első meccse a Holzindustrie Schweighoferrel. 2010 májusában a honline.ro portál számolt be a Hargita Népe napilap és a Hargita megyei Kereskedelmi és Iparkamara faipari vállalkozói által szervezett kerekasztal-beszélgetésről, amikor már megnevezték az ellenséget, a „sötét erőt” képviselő Schweighofert. Többek között azzal vádolták meg, hogy túlságosan hatékony és magas a termelékenysége:
„2007-ben... az 1,1 millió köbméter feldogozott fa után 130 millió eurós megvalósításról számolt be” a Schweighofer, amit az Arbor is el tudott volna érni, „de nem 970, hanem több mint 7 ezer alkalmazottal. És az sem egy utolsó dolog, hogy míg mi az alkalmazottainkkal közösen évente 6,7 millió eurónyi adót fizetünk, addig az osztrák cég csak 1,4-et” – hangsúlyozta Bajkó Tibor, a gyergyószentmiklósi Arbor vállalkozói szövetség elnöke.
A Fataj.hu szakportál szerint 2011-ben Hargita megyében erdőgazdálkodással és a fafeldolgozással 864 cég foglalkozott, az alkalmazottak száma 5481 volt. A vizsgált időszakban a legjelentősebb volument Suceava megyében termelték ki, több mint 2,1 millió köbmétert, Neamţ megyében több mint egymillió köbmétert, Krassó-Szörényben 784 ezret, Bákó megyében 670 ezret. Hargita megye a hetedik volt a rangsorban, mintegy 580 ezer köbméterrel – a részesedési arányszám tehát még az öt százalékot sem érte el.
Mekkora a román faipar?
A Faipari Szabad Szakszervezetek Szövetségének (FSLIL) 2008 márciusi jelentése jellemző adatokat közölt a romániai faiparról. Az ágazat az ország 238 391 négyzetkilométeres területének 26,7 százalékát kitevő 6,4 millió hektáros erdőalapra – ennek 30 százaléka bükkös, 30 százaléka tűlevelű, 19,2 százaléka tölgy, 20,8 százaléka pedig egyéb fafélével van benépesítve – támaszkodva végzi a tevékenységét. A fafeldolgozást 1900-tól számítják, a második világháború után 73 bútorgyár 83 asztalosnak adott munkát. 1960 és 1980 között a termelői kapacitás rohamosan nőtt, 1989 végén 170 ezer munkás dolgozott a kitermelésben és elsődleges feldolgozásban, évi 19-21 millió köbméter rönköt dolgoztak fel. További 180 ezren dolgoztak 47, faipari kombinátnak nevezett bútorgyárban, a világon a 20. helyet foglaltuk el a bútorexportőrök között. 2007 végén a román ipari termelés 10,3 százaléka volt a fakitermelés-elsődleges feldolgozás, az export 11 százaléka, az ipari dolgozók 11 százalékát foglalkoztatta. A bútorgyártás az ipari termelés 3,5 százalékát adta, az export 4 százalékát, az alkalmazottak 7 százalékát foglalkoztatta.
A fa- és bútoripar 200 ezer alkalmazottjától vált meg 1990 és 2000 között, de 2000-re már a teljes iparágat a magánszféra vette kézbe, aminek köszönhetően 2003-re az alkalmazottak száma 184 ezerre nőtt, 2007-re pedig 151 ezerre. A fakitermelő-feldolgozó, illetve a bútoriparban a minimális bruttó bérek az 1990-es 59 euróról 2007-re 160 euróra nőttek.
Mekkorák az erdeink?
Az erdőterületek körülbelül fele a román állam tulajdonában van, ezt a Romsilva adminisztrálja, a többit önkormányzatok, közbirtokosságok, magánszemélyek és olyan intézmények, mint például a Román Ortodox Egyház. 2011-ben 18,7 millió köbméternyi fát termeltek ki, ami újabb rekord volt a 2007-es 17,237 millió után, ez 25 eurós köbméterenkénti árral számolva évi közel 500 millió eurós piac. A kitermelés bajnoka a Romsilva 10 millió köbméterrel, ezt 250 millió euróért értékesíti. A kitermelést behatárolja, hogy az erdei úthálózat csak 40 ezer kilométernyi, hektáronként 6 méter, az uniós átlagnál háromszor kevesebb.
Európa más országaival összehasonlítva, ahol sokkal kisebb felületűek a megmaradt szűzerdők, Romániában még 218 ezer hektár érintetlen. A Greenpeace 2012 májusában közzétett jelentése szerint a 2000-2011-ben letarolt és megcsonkított, tönkretett romániai erdők összterülete 280108 hektár volt, a féktelen erdőkitermelések pedig leginkább Suceava, Hargita, Argeş, Máramaros és Kolozs megyét veszélyeztetik.
A „túlságosan nagy” Schweighofer
A Schweighofer Holzindustrie 12 éve tevékenykedik Romániában, 650 millió eurós beruházásával a legnagyobbnak számít a faiparban. Négy működő gyára van, a 2008-ban alapított radóci (Rădăuţi) évente 1,35 millió köbméter gömbfa feldolgozására képes, egyik, 28 megawattos hőerőműve 10 megawatt áramot termel, a másik, 24 megawattos 5 megawatt áramot. Szászsebesen (2003-as alapítású) 53 hektáron ugyancsak évi 1,35 millió köbméter gömbfát képes feldolgozni, a radócihoz hasonló méretű két erőművel rendelkezik, a 2008-ban átvett 5 hektáros szeretvásári (Siret) egységben préselt és ragasztott lemezeket, valamint brikettet is, a kománfalvi (Comăneşti), 2009-ben átvett, 17 hektáron üzemelő egységben a DIY (do-it-yourself) típusú üzleteknek gyártanak elemeket. Csak a felsoroltakból kiderül: a cég nagyot kaszálhat a zöldbizonylat piacon is, ha Románia megkapja az uniós jóváhagyást, hogy bizonylatot adhasson az energiatermelésben biomasszát használóknak. A zöldbizonylatok ára 27–55 euró megawattóránként.
Sepsiszentgyörgyi bemutatkozásakor a cégvezető elmondta: a Schweighofer család „nem spekulál a pénzzel”, ingatlanba, erdőkbe fektet be, övék Európa legnagyobb magánerdeje, erdőik vannak Ausztriában, Csehországban, de Kanadában is, és a mezőgazdaságban valamint az élelmiszeriparban is vannak érdekeltségeik. Az ellenségekről nem beszélt.
Nagykutyák
Az erdőterület felét irtó román állam után a legnagyobb faipari vállalkozónak a Román Ortodox Egyház (BOR) számít. 2010-es adatok szerint a 8,3 milliárdot érő Petrom, a hatmilliárdot érő BCR, az 5,6 milliárdot érő BRD után a BOR a legerősebb hazai „cég”, értékben megelőzi az Alro Slatinát, a Hidroelectricát is vagy a Metro Románia áruházláncot. Egyebek mellett tulajdonában van 150 ezer hektár erdő is, 2010-es forgalma nagyjából 100 millió euróra becsülhető, miközben 2003/571-es pénzügyi törvény értelmében adómentesek az egyházi tevékenységek, az épületek és az egyházi föld is. 2013. április 3-án Pimen, Suceava és Rădăuţi ortodox érseke mégis nyílt levélben szólította fel Románia miniszterelnökét, hogy ne adjon valótlanságokat a szájába: egyháza semmiképpen nem hajlandó lemondani azokról a földekről, amelyeket még a kommunisták foglaltak el. A levélben az érsek a román alkotmány odavágó cikkelyeivel, a földtörvénnyel és az Emberi Jogok Európai Bíróságának ítéleteivel pirongatja a politikust, s azzal fejezi be, hogy „csak a Jóisten adhat bölcsességet azoknak a politikusoknak, akik hazugságokkal és a nemzeti vagyon kiszipolyozásával jutottak hatalomra”.
Nota bene: Pimen visszaszerzett 40 ezer hektár erdőt az érsekségnek, de további 166 ezerre tart igényt csak Romániában. Ukrajnában is vannak földjei, állítja, még Ştefan cel Mare (!) idejéből, amiért tavaly decemberben fordult a Legfelső Semmítőszékhez. Pimen a Bukovinai Román Ortodox Alapítvány nevében harcol 192 ezer hektár erdőért, ezért az elmúlt húsz év során barátkozott különböző kormányfőkkel vagy, ha úgy alakult, megátkozta őket.
2010-ben Suceava megyében hivatalosan 2,3 millió, Neamţban 1,25 millió köbméter fát termeltek ki. És még egy egzotikus szereplő: 2005-től napjainkig a Harvard Egyetem befektetési alapja több mint 100 millió euróra vásárolt Romániában, többek között 35 ezer hektár erdőt, 2500 hektárnyi mezőgazdasági területet és egy préseltlemez-gyárat Călăraşi-on.
