2013.05.08 Sz. T.
Régiók politikamentesen, fizikus szemmel - ilyen címmel mutatta be térfelosztási modelljét Néda Zoltán professzor. Kiderült, hogy a fizika is kiugrasztja Székelyföldet.
Régiókra osztható-e Erdély objektív adatokkal úgy, hogy Székelyföld önálló régióvá váljon? Igen – mutatta be április végén az EME-nél Néda Zoltán fizikus, a kolozsvári BBTE Elméleti és Számítógépes Fizika Tanszékének professzora.
Néda Zoltán az EME-nél | Fotók: Szabó Tünde
Azt a rugó-tömb modellt mutatta be közérthetően, amelynek Erdélyre, Magyarországra és az Egyesült Államokra vonatkozó eredményeit már több mint két éve közölte a szabad hozzáférésű PLOS One tudományos folyóiratban szerzőtársaival, Máté Gabriellel és Benedek Józseffel közösen.
Kitérő: miért osszunk fel tereket?
Mondhatnánk, hogy mert divat. De a kérdés égető, mert a román kormány közigazgatási jogkörökkel felruházott régiókra osztaná az országot anélkül, hogy megfelelő hatástanulmányokat készítettne, és évekig közvitára bocsátaná. Az RMDSZ egy-két éve nyomatja intenzívebben a saját, 16 régiós feloszátását arra hivatkozva, hogy így nem kell a megyehatárokhoz hozzányúlni, a gazdaságilag fenntarthatatlan és fejleszthetetlen fejlesztési régiókat viszont szét kell robbantani.
Az EMNP régiós javaslata most tavasszal szökkent szárba, történelmi és kulturális hagyományok szerint osztotta fel az országot 12 régióra és három metropolis régióra.
A legveszélyesebb az USL kormányzó szövetség, mert egyrészt a legkevesebbet szeretnék változtatni, és közigazgatásivá betonoznák a kimutathatóan csődös nyolc fejlesztési régiót, másrészt csak annyit lehet tudni, hogy ott magukkal nagyon egyezkednek, de hogy miről, azt nem (csak sejtjük: hol állítsák fel a húsos fazekakat, és ki milyen koncot kapjon), harmadrészt vita nélkül, felelősségvállalással akarják az egészet átpasszírozni a parlamenten, ahol a koalíció kétharmados többséget élvez.
Hogy nem a valós fejlesztési perspektívák és stratégiák kidolgozása, pénzek ésszerű lehívása és a fejlesztések megvalósítása az USL célja, az abból is látszik, ahogy csúsztat: azt sugallja, hogy az EU várja el a közigazgatási régiókat, és hogy ehhez alkotmányt kell módosítani.
Egyik sem igaz,
az EU csak fenntartható és fejleszthető fejlesztési régiókat vár el, ezeknek megvannak az optimális, lakosságszámban, GDP-ben, befizetett adóban kifejezett paramétereik, amelyek alapján a mostani fejlesztési régióink túl nagyoknak bizonyulnak. Ezeken belül túl nagyok a fejlettségi különbségek, és a gazdagabb övezetek egyértelműen a szegényebbek kárára fejlődnek, ráadásul nincs semmilyen kiforrott, társadalmi-kulturális kapcsolatrendszerük, belső kohéziójuk, ami a gazdasági fejlődést és az identitásképződést támogatná.
Egy friss felmérés szerint a lakosság sem támogatja ezt a ripsz-ropsz régiósítást. Arról nem szól a felmérés, hogy miért nem, hogy a többség még mindig az ország területi egységét félti, vagy gőze sincs, hogy miről van szó, mert nincs társadalmi vita a kérdésről, esetleg közel érzi magához a megyét, amelyben él, vagy csak a szokásos tehetetlenségi erő, amivel ragaszkodunk a megszokott keretekhez, Ceauşescu 45 éves megyéihez.
Az RMDSZ idén észbe kapott, és országos szinten is stratégiát váltott. Rájött, etnikai-kulturális érvekkel nem fogja tudni meggyőzni se a kétharmadot, se a többségi lakosságot arról, hogy Székelyföld képezzen önálló régiót, sőt. Önkormányzati képviselőinek is kiadta az ukázt, hogy az etnosemleges GDP-vel, életszínvonal-adatokkal, gazdasági szétfejlődési tendenciákkal kell érvelni ezután minden fórumon.
Itt épp a rugó-tömb modell osztja fel Erdélyt
Ehhez képest érdekvédelmünk egyáltalán nem érdeklődött az iránt az objektív térfelosztás iránt, amely Néda Zoltánék modelljében is nagyjából kirajzolta Székelyföldet. Pedig vezetői a modellt és eredményeit ismerik, tudtuk meg az előadáson, mert ezeket olyan konferencián is bemutatták korábban, amelyen RMDSZ-közeli emberek és társadalomtudósok is részt vettek.
Elméletileg a modell nem kompatibilis az RMDSZ érvkészletével, mert például Székelyföldet Brassóval együtt adja ki, Észak- és Dél-Erdély elég nagy marad. Székelyföldnek fejlesztési és pályázási szempontból pedig az jó, ha legfeljebb Maros megye tartozik még a szegénynek számító Hargita és Kovászna megyéhez, a gazdag Brassó és környéke nem.
Gyakorlatilag a román pártok és szervezetek javasolta felosztások mindegyike vagy szétszakítja Hargita és Kovászna megyét, vagy egybeveszi őket a környező, román többségű megyékkel. Ezért végső tromfként még jól jöhet a rugó-tömb modell. De lássuk a medvét.
Előadás: hogyan osszunk fel tereket?
Miután elnézést kért a társadalomtudósoktól, hogy a területükre merészkedett, Néda Zoltán bemutatta, bizonyos terek hogyan tagolódnak fizikai paraméterek hatására, és hogyan lehet az ezt leíró fizikai modelleket földrajzi terek felosztására is használni. A természetben tipikusan fellépő tagolódás például az a véletlenszerű mintázat, ahogy a kiszáradó föld felszíne repedezik, ahogy a víz egyre inkább elpárolog belőle.
Nagyjából ezt adja ki a Voronoi modell, ahol az számít, hol helyezkednek el az egyes települések. A régiók közötti határok ott keletkeznek, ahol már túl nagy a távolság a centrumtelepülés és a periféria között. Minél távolabb vannak a települések egymástól, annál kevésbé "vonzzák" egymást.
A professzor a vonzások dinamikáját magyarázza nekünk
A modell előnye, hogy az így kapott régiókban egy település mindig közelebb lesz saját területének centrumtelepüléséhez, mint a szomszéd régió centrumához. A kérdés viszont az, hogyan jelöljük ki a kezdeti centrumokat, és erre csak önkényes választ adhatunk.
A gravitációs modell szerint minél nagyobbak a települések, annál inkább vonzzák egymást, de ez a "gravitációs" kölcsönhatás kizárólag a populáció nagysága alapján nem életszerű – mondja a fizikus. Ráadásul itt is felmerül a kérdés, hogy mi alapján jelöljük ki a centrumokat.
A hálózati közelítés már sokkal jobban ábrázolja, milyenek a települések közötti valós kapcsolatok. A Hank Eskin alapítottawheresgeorge.com weboldalon a felhasználók regisztrálják, milyen sorszámú egydolláros bankjegy került hozzájuk, és a bankjegyek útvonala, egyes útvonalak sűrűsége illusztrálja, mennyire intenzív a társadalmi-gazdasági kapcsolat adott földrajzi területek között.
Az 1 dollárosok útja által jelzett kapcsolatok elég jól kiadják az USA állami felosztását.
A rugó-tömb modell
rugókkal összekötött tömbökkel illusztrál egy olyan rendszert, ahol adott központokat rugalmas kapcsolatok kötnek össze a szomszédaival. Vagyis nem kizárólag az egyes tömbök sajátságai, hanem a sajátságaik közötti viszony az, ami meghatározza, adott feszültségnél merre csúszik egy tömb, hol pattannak el a rugók, hol képződik határ. A települések a tömbök, a rugók a kapcsolati erősségek.
Néda Zoltán ezt a viszonyt objektíven, sérelmektől és szándékoktól függetlenül leíró adatsort keresett és kapott: Erdély esetében az 1850-től 2002-ig elérhető népszámlálások adatait. A modellben nem az számít, mekkora egy település, hanem hogy a népszámlálások között lakosságának növekedése vagy fogyása korelál-e a szomszédos települések lakosságának növekedésével vagy fogyásával.
Nagyon leegyszerűsítve: pl. milyen falvakból milyen városokba költöznek be az emberek. Igen, legtöbbször a szomszédos városba.
A fizikus azért választotta a népességi adatok korelációját, mert például kereskedelmi és kulturális kapcsolatokra nincs elektronikus adat, és a helyi GDP-t vagy adót sem mérik olyan régóta, hogy elég hosszú legyen az idősor, amelyben a számítógépes modell ki tudja mutatni a korelációt.
Ha két település között hosszú ideig intenzív a népességcsere, akkor a modellben odáig erősödik a kapcsolatuk, hogy egybeolvadnak, az új tömb pedig örökli a két korábbi kötéseit. (Itt a rugók a fizikai rúgókkal épp ellentétesen működnek: a tömbök közötti távolság csökkenésével nő az erő bennük.) Itt lehetjátszani a programmal.
A modellt addig lehet futtatni, míg mondjuk egész Erdély egyetlen tömbbe esik össze. (A települések kezdeti, síkbeli elhelyezkedését a GPS-koordinátái adták meg.)
A számítógépes programot pedig ott állíthatjuk le, ahányba akarjuk Erdélyt osztani. (Néda megfogalmazásában: a hierarchikus összeolvadás dinamikáját lépésenként visszapörgetjük, ami által különböző szinten levő hierarchikus klaszter – régió – struktúrát kapunk.).
1850-től indítva a számítógépes szimulációt először a Bánság válik le Erdélyről, majd Székelyföld rajzolódik ki úgy, hogy magában foglalja Brassó megye egy részét. (Ne feledjük, rengeteg székely költözött Brassóba dolgozni az ottani nagy gyárakba, újabban meg sok brassói költözik ki Sepsiszentgyörgyre és környékére, mert ott olcsóbb lakni.) Végül a Partiumot magában foglaló Észak-Erdély válik el Dél-Erdélytől, később a Partium is kiválik.
A fizikus következtetései:
felfedeztük a spanyolviaszt, vagyis a fizika is kiadta azt, amit már tudtunk, hogy Székelyföld jól elkülönülő terület Erdélyben. Viszont kár lenne semmibe venni a fizika egzakt módszereinek alkalmazási lehetőségét: sok időt, pénzt, energiát spórolhatnánk meg ezzel, véli Néda Zoltán.
A népességváltozások közti koreláció szerinte elrejtve tükrözi azt is, milyen kultúra domináns egy településen, mert tartalmazza például a szaporodási rátát. De a gazdasági és társadalmi trendek hasonlósága alapján kellene lobbizni a régiókért, nem nyelvi és etnikai kritériumok alapján, mert ezeket az adukat már elsütöttük.
A fizikus professzor nem hajlandó politizálni, ezt végig hangsúlyozta előadása alatt, utána viszont a teremben fellángoltak az indulatok főleg az idősebb hallgatóság körében. Volt, aki azt sérelmezte, hogy a modell nem tükrözi a két világháború közötti kitelepedést Amerikába, vagy a nagyvárosok feltöltését távoli vidékekről érkező románokkal a kommunizmus alatt.
Néda viszont hangsúlyozta, a modellben minden népességi adat szerepel, tehát reálisan tükröz minden népességváltozást, ami Erdélyben történt az elmúlt százötven évben, akár tetszik nekünk, akár nem. Ez a modell objektív előnye, és ebből fakad nagy hátránya is: csak a múltat tükrözi, nincs prediktív ereje.
Nem mondja meg, mi történik a következő ötven vagy százötven évben, azt stratégiákkal és lobbikkal nekünk kell eldöntenünk.
