2013. május 17. ÖRDÖG I. BÉLA
Mi készteti a román állampolgárokat megtakarításra, és e célból milyen pénzügyi eszközöket vesznek igénybe? Ezt firtatta egy nemrég elvégzett tanulmány, amelynek következtetése szerint az emberek többségét a túlélési ösztön mozgatja, akár a személy, akár a család vonatkozásában, amikor szűkös anyagi lehetőségeikből igyekeznek a jövőbe átmenteni.
A megkérdezettek 13,4 százaléka esetleges egészségügyi gondok megoldására kíván pénzt tartalékolni. 12,9 százalékuk haláleset kapcsán kíván segíteni rokonán, barátján, 11,6 százalékuk pedig arra gondol, hogy valamikor esetleg munkanélkülivé válhat. A hazai lakosok 57 százaléka azonban az utóbbi évben egyetlen lejt sem tudott megtakarítani, ami sokat elárul a hazai életszínvonalról.
A megtakarításra képes személyek 40 százaléka rövid időtartamra tervez, 24 százalékuk pedig olyan eszközökhöz folyamodik, amelyekkel bármikor vissza lehet kapni a félretett összeget. Főleg a munkáltatók, a menedzserek, a felsőfokon végzettek soraiból kerül ki az a 23 százalék, akik hosszú távra tervezve takarítanak meg. Bankkölcsönt a legtöbben kényszerből, gyermekeik lakásigényének kielégítésére, azok tanulmányi kiadásainak fedezésére, vagy egészségügyi problémák megoldására vesznek fel.
Nyilvánvaló, hogy egyrészt a megtakarítási szándékot, másrészt a kivitelezési módot, illetve eszközöket nagyban befolyásolják az életkörülmények, amit végső soron az egyéni hozzáállás és tapasztalat, de főleg az anyagiak alakítanak. A pénzintézetek (bankok), mint eszközök, régóta nem népszerűek sem kölcsönök, sem pénzbetétek létesítésére: a kölcsönökre számolt kamatok csak a tényleges törlesztésnél váltak reálissá és ezzel együtt visszafizethetetlenné sokak számára, a bankbetéteknél felszámolt huncut kezelési díjak pedig egyáltalán nem ösztönzőek a pénztartalékolás ilyen módjára.
A befektetés – mint a megtakarítás és távlati tervezés egyik módja – a többséget alkotó kispénzű átlaglakosság számára nem csak merész, hanem szinte felelőtlen vállalkozás, főleg olyan körülmények között, amikor az ilyen téren tapasztaltan mozgó vállalkozókat is csődbe vitte a gazdasági válság. Az a tény pedig, hogy a hazai lakosságnak több mint a fele már nem is gondol az „eltevésre”, szintén nem meglepő: márciusban az országban a munkanélküliség aránya hivatalosan 6,7 százalékot ért el, ellenben a valóságban ez az arány jóval több, hiszen kiegészül a hivatalos nyilvántartásban nem szereplő állástalanokkal. Hogy ez a valóságban mit jelent, csak találgatni lehet, márpedig egy felmérés szerint a lakosság harminchét százaléka keres magának naponta néhány órán keresztül állást, csupán a világháló segítségével. Ami azt bizonyítja, hogy ebben az országban a munkavállalók jelentős része elégedetlen meglevő kereseti lehetőségeivel, jobbítani igyekszik azokon.
A „képlet” végülis egyszerű: a megtakarítás egyértelműen növeli a biztonságérzetet, de mindkettőhöz bővebb pénzforrás szükséges – hogy legyen miből spórolni.
