Beküldő Bodó Barna 2012
Nyírő József utolsó kívánságainak egyike volt, hogy nyugodhasson őseinek a földjében.
Nyírő József kérte ezt, a székely író.
Politizált is? Igen. A „kicsi” magyar világban, a második bécsi döntés után felkérték, legyen a budapesti parlament tagja. És az maradt a háború végéig. Közben jobboldali, az akkori kormányhoz közeli újságokat szerkesztett. Madridi klinikán érte a halál – s bár Madridban temették el, lelke visszavágyott a messzi Hargita hegyei közé.
Szobrot kapott, kettőt is szülőföldjén, az utóbbi években.
Újratemetésére nem kerülhetett sor. Megér egy alapos vitát, hogy miért nem akarta a román hatalom. Miért akarta a politika másként? A felhozott ok: egyes román politikusok és véleményvezérek szerint horthysta, többek között azt állították, hogy hozzájárult erdélyi románok és zsidók deportálásához. Utóbbi állítás stupiditása egyértelmű – ezzel nem foglalkozom.
A lecsupaszított történet két kontextusban veti fel ugyanazt a kérdést: mennyi igaz mindebből? Milyen politikai bűnei lehetnek Nyírőnek? Mennyire tehető felelőssé egy deportálásért a hatalmat kiszolgáló újságíró? A román közvélemény nemcsak megbocsájtott a román diktátort a végletekig kiszolgáló, róla dicshimnuszokat zengő és ezért jogtalan előnyöket élvező udvari költő Adrian Păunescunak, de 2000 után a demokratikus román parlament tagjai közé is emelte. A diktátornak dicshimnuszt zengő költőt demokráciában szeretni nem kell, de azért, amit a diktátor kedvenceként tett, amilyen előnyökben ezért részesült, büntetni nem lehet.
Más kontextusban, de most ezt tette a román politika. Az író Nyírő lapszerkesztői – különben nem dicséretes – szerepét összemosta a politikai tettekkel, mintha egy újságíró felelős volna az általa újságban el nem ítélt politikusok bűneiért. Nyílván, ilyen felelősségre vonás demokratikus keretek között nem képzelhető el. A közvéleményre szokás bízni a helyzet megítélését.
Most nem ez történt, sőt. A politika minden eszközét bevetette az újratemetés ellen. A nagy székely író – akinek írói műve örök, vitathatatlan – a román politika számára nem létezik.
És következzen a második, az elsőnél jelentőségében fontosabb kérdés: mit jelent, mit kell érteni azon, hogy horthysta? Mennyire ismeri a román átlagértelmiségi a magyar történelmet?
Bizton állítható: alig.
Miért? Mert iskolában és médiában programszerűen terjesztettek és máig is terjesztenek téveszméket, történelmi hazugságokat.
Gyermekkoromból visszaköszön a politikai bűnösség jelképeként akkor gyakran emlegetett szópáros: hitlerista-horthysta. Horthyt gyermekkoromban iskolai tankönyvek, az ifi mozgalom a fasizmus eszméinek elrettentő hordozójaként jelenítették meg. Éveknek kellett eltelnie, míg a hivatalos értékelés mögül előkerült az igazi Horthy-kép: nemhogy nem volt fasiszta, de ha Közép-Európa és Balkán országait vesszük, a térség vezetőinél, a román királyt is beleértve, szinte mindeniknél jobban vigyázta az emberi lét, a demokrácia alapértékeit. Magyarországon nem 1926-ban kerül hatalomra a diktatúra, mint Lengyelországban; és nem 1929-ben, mint a Szerb-Horvát-Szlovén Királyságban; és a román király is jóval korábban, 1939-ben vezeti be a diktatúrát, miközben Horthy a német nyomásnak ellent tudott állni 1944 végéig, s csak lemondása után és árán kerülhetett hatalomra a fasiszta Szálasi.
Sokat, nagyon sokat kell ezekkel a kérdésekkel foglalkozni, hiszen ha egy székelyföldi gyermek a hatvanas években Horthyról „hivatalosan” semmi igazat nem hallhatott, akkor mit várhatunk el az etnikai törésvonal másik oldalán álló, nem elvetemült, hanem félretájékoztatott románoktól. Hosszú évek propagandájával kell szembenézni, illetve végre úgy tanítani a mai iskolákban Közép-Kelet-Európa közös történelmét, hogy abból a népek egymás elleni hangolására alkalmas hazugságokat kigyomlálják.
Nyírő József lehorthystázása a mai román politikai és közélet bizonyos köreiben azt jelzi, máig nagy a baj, rengeteg még a dolgunk. Kérdés, Románia mai román polgárainak hány százaléka tudhatja/sejtheti, hogy amit Nyírőre ráfognak, az Nyírőtől függetlenül is történelmi hazugság.
Félek, a nullához közeli ez a szám.
Nyírő példája kötelez: legalább most szólaljunk meg.
Bodó Barna
