Hát igen. Elkezdődött a 2014-15 évi tanév. Várt vagy kevésbé várt, de minden képpen mint minden évben, ez alkalommal is az iskola kezdés az egyik legmeghatározóbb eseménye az évnek.
Azon kisemberek számára akik most először lépték átaz iskolák küszöbét, ő nekik ez mindenképpen megható esemény volt, hiszen ezzel egy új fejezet nyílt az ő életükben.
Nagyobb társaik már bizonyára kevesebb lelkesedéssel vágtak neki az új iskolai évadnak, hiszen ők már tudják, hogy mi vár rájuk. Mindennapos korán kelés, aztán tanulás az iskolákban és a házi feladatok megoldása otthon.
Míg a legnagyobb diákok, a bizonytalan jövő kilátásával vágnak neki már évek óta az utolsó tanéveiknek.
Hogy mi új van a mostani tanévben amiért érdemesnek láttam foglalkozni vele? Hát nem kell túl pesszimista hozzáállás, hogy azt mondjam. „Semmi jó”.
Hogy hátulról kezdjem a dolgok felsorolását, legalább is a diákok tanulási folyamatát talán a legcsekélyebb mértékbenbefolyásolja az a tény, hogy van egy új törvény, amely tanítás és tanulás feltételeitszabályozza.
Hogy mégis a jóval kezdjem. Ebben a törvényben vanegy olyan szakasz, amely kötelezi a szülőket, hogy tanítassák a csemetéiket,ami a romániai körülményeket ismerve egy pozitív fejlemény…
De sajnos ezt látom az egyetlen pozitívumnak a jelenlegi romániai oktatási rendszerben.
Mert, ragaszkodván az EU konform oktatásmegteremtéséhez, olyan iskolákat zárnak be ahol igaz, hogy szegényes módon, deazért eddig még tanulhattak az ott élő gyerekek, és a cserébe nyújtottalternatíva az, hogy nagy távolságokat kellene megtenniük a legközelebbi „megfelelő”iskoláig, és ezt sem ők sem szüleik nem vállalják be.
Felteszem tehát a kérdést. Mi a jobb. A szegényes oktatás, vagy az oktatás teljes elmaradása?
A válasz számomra nyilvánvaló, de megdöbbenéssel veszem tudomásul, hogy a miniszter urak nem akarják ezt tudomásul venni.
Mint ahogy az is döbbenetes, hogy a most kezdő kisdiákok nem kapták meg a beígért ingyenes tankönyveket, az indok, hibás volta nyomdák számára kiírt pályázat és újra kell kezdeni az egész ceremóniát.
Így a legjobb esetben is a kis diákoknak csak a második félévre lesz új tankönyvük. Addig meg „Bízunk a tanárok kompetenciájában és találékonyságában, hogy megoldják a helyzetet”.
Vagy ahogy Victor Ponta miniszterelnök javasolta,„Tankönyvek helyett használjunk tablettet. Csakhogy a tablet mellé akkor meg internet is kellene minden tanintézménybe. Mondom én, balga…
És az utolsó részlet amelyről még szót ejtenék. Hőbörgünk a diákok hozzáállása miatt, amely valóigaz, hogy kívánni valót hagy maga után. Ez tény, de nem „adunk” semmi lehetőséget a tanárok kezébe amivel tanulásra ösztönözhetnék diákjaikat. Neheztelünk a diáklányokra, hogy divat felhozatalban járnak iskolába, de nem vagyunk képesek kidolgozni egy általuk is elfogadható öltözködési szabályzatot.
Megtiltjuk nekik, hogy mobiltelefonjaikat használjákaz iskolákban, a helyett, hogy a helyes használatukat kihasználás módjukat tanítanánk meg a fiataljainknak. Ez esetben azt hiszem töbre mennénk ész érvekkel mint erőszakkal.
Többek között azt is megtiltja a diákoknak az új szabályzat, hogy olyan tevékenységen (tiltakozáson) vegyenek részt amellyel akadályozzák azoktatási folyamatot.
Itt megint lenne két kérdésem.
Először is. Akkor milyen közös tiltakozásiforma marad nekik, hogy ha elakarják mondani sérelmeiket, a tanítási folyamattalkapcsolatosan? (Itt semmilyen mássérelemre nem gondolok, csakis az oktatással kapcsolatosakra!!!)
Másrészt. Az nem az oktatás akadályozása ha nem teremtjük meg a feltételeit? Mint például a megfelelő tankönyvek nem kiadatatása.
Ifj: KovácsÁrpád
