2014. szeptember 11., csütörtök

A fennhéjázó román hatalom

http://www.erdely.ma/publicisztika.php?id=172181&cim=a_fennh%E9j%E1z%F3_rom%E1n_hatalom

2014.09.11. Forrás: marosvasarhelyiradio.ro

Hétfőn katonai parádéval emlékeztek meg a román hadsereg sepsiszentgyörgyi bevonulásának hetvenedik évfordulójáról. A városközpontban lezajlott rendezvény a honvédelmi és belügyi csapatok felvonulásával kezdődött, egyházi szertartással, valamint ünnepi beszédekkel folytatódott, majd az eseményt megörökítő emléktábla megkoszorúzásával ért véget.
Eddig a hír, melynek nem is kellene különösebb jelentőséget tulajdonítani, ha ezt az évfordulót is nem a székelység megalázására, illetve megfélemlítésére használták volna fel céltudatosan és jól megtervezetten. Éppen ezért, a háborús veteránok Kovászna megyei elnökének az ünnepségen elhangzott megjegyzése –melyben a magyarság helyi vezetőinek távolmaradását nehezményezte – cinikus, és nem helyénvaló.
A letűnt idők után nosztalgiázókra való utalása pedig nemcsak rosszindulatú, hanem a jóérzés határait is messzemenően túllépi. A világ eme szögletében ugyanis úgy alakult a történelem, hogy ami az egyik népnek öröm, az a másiknak bánat, s amikor a románság ujjongva ünnepel, nekünk szomorkodni és gyászolni kell. És ez mindkét részről érthető megnyilvánulás, hiszen egyazon esemény nekik sikert, nekünk kudarcot jelent. Ennek megértéséhez, illetve elfogadásához pedig különösebb tudás sem szükségeltetik, csupán kevéske jóindulat és tisztelet, ezek az erények azonban a román hatalom jelenlegi birtoko­sai­ból, sajnos, hiányoznak.
Hogy ezeken a napokon miért nem tudunk mi együtt ünnepelni? Mert a trianoni békediktátum óta kisemmiztek magán- és közösségi vagyonunkból, elkobozták iskoláinkat, bekebelezték intézményeinket, üldözik kultúránkat, és kiszorítják a közhasználatból anyanyelvünket. Mert el­özön­lik városainkat, megváltoztatják azok arculatát, gyarmatként kezelnek minket, és ténykedésük nyomán földönfutókká váltunk saját szülőföldünkön. Mert a karhatalmi szervek túlméretezett állománya megszálló hadseregként viselkedik nálunk, s biztonságunk szavatolása helyett félelemkeltésre használják fel őket.
A felsoroltak csak töredékét képezik a minket Románia hatá­rain belül ért és folyamatosan érő sérelmeknek, azonban gondolom, így is bőségesen megindokolják eme rendezvényektől való távolmaradásunkat, és arra is kellőképpen rámutatnak, miért nem érezhetünk hazánknak egy olyan országot, amelyben ily módon bánnak velünk.

Bedő Zoltán
Székely Hírmondó