Befejezik-e valaha a Mátyás-szobor restaurálását?

 Megjelent a
http://koliver.wordpress.com/2010/05/20/befejezik-e-valaha-a-matyas-szobor-restauralasat/

Agónia és extázis, avagy egyszer fent, máskor lent. Míg alig néhány nappal ezelőtt Kolozsi Tibor bronzrestaurátor panaszkodott, hogy ő és munkásai nem kaptak 2 hónapja pénzt, most László Attila alpolgármester azt állítja: a szakembernek nem az önkormányzat, hanem a generálkivitelező, azaz a Concefa irányába kellett volna megfogalmaznia sirámát.

Egyik pillanatban patthelyzet, a másikban minden kérdés megoldódik. Világos, hogy valahol komoly kommunikációs gondok vannak. Pénz ugyanis van.

Amire elkészült a téliesíthető védőszerkezet és a lovast és lovát megemelő fémszerkezet, már tavasz lett (Rohonyi D. Iván felvételei)

Az anyagi háttér biztosítása a magyar, illetve a román kormány részéről, a tervezés elvégzésére kiírt licit, a tervezési munkára vonatkozó szerződés aláírása, a tervezés elvégzése, a restaurálásra vonatkozó feladatfüzet és dokumentáció összeállítása, a versenytárgyalás kiírása, a nyertesek kiválasztása, a fellebbezéseknek a helyi és központi szintű kezelése, a restaurálási munkálatok kivitelezésére vonatkozó szerződés előkészítése és aláírása, az előre nem látott akadályok kezelése és elhárítása, a menet közben jelentkező problémák megoldása, ezek megtervezése és kivitelezése, a többletköltségek ellenőrzés alatt tartása – íme néhány olyan elem, amely az elmúlt másfél év során nagy mértékben befolyásolta azt,

Nemrég még így nézett ki a szobor

hogyan és mikor kezdődik el, illetve milyen ütemben zajlik a Mátyás-szoborcsoport restaurálása. Valamennyi akadály esetén kezdődtek az egymásra mutogatások az érintettek között, és nem volt ez másképp a napokban sem, amikor Kolozsi Tibor bronzrestaurátor a Szabadságnak elpanaszolta: teljes patthelyzet alakult ki, ugyanis a Kolozsvári Polgármesteri Hivatal nem fizet.

Ezzel szemben az alpolgármester azt nyilatkozta ma, hogy a kivitelezési szerződésben foglaltak alapján megtörténtek különböző munkafázisok átvételei és utaltuk a pénzt.

Rendszerint az újságíró ilyenkor a tények, az információ 60-70 százalékához jut hozzá. De még e mögött is van 30-40 százalék amit mi se tudunk meg. Vajon milyen személyes ellentétek, emberi büszkeségek rejlenek a színfalak mögött? Miért van az az érzése a kérdéssel hosszú ideje foglalkozó újságírónak, hogy valaki valakinek szinte mindig keresztbe akar tenni? Miért ilyenkor jelentkezik egyesek pénzéhsége? Miért nem lehet félretenni a pénz és a büszkeséget amikor a Mátyás-szobor restaurálásáról van szó?

Azt tapasztaltam, hogy mély személyes ellentét húzódik meg Szabó Bálint, a tervezést végző Utilitas Kft. többségi tulajdonosa és László Attila alpolgármester között. Ezen a pontot állandó a

súrlódás és ez nagy mértékben hátráltatja a folyamatot. Az ellentét nem új keletű, aki olvassa a Szabadságot, láthatta miről is van szó. Adott pillanatban majdnem a bíróságra került az ügy, ami aztán végképp megpecsételte volna a restaurálás sorsát. Mátyás király és lova akár egy évig a levegőbe lóghatott volna, akárcsak most.

Itt még csak az építés zajlik (Korabeli felvétel)

Sokszor elkeserít, amikor a huzavonát tapasztalom. Világos, hogy a július 4-i határidő nem tartható. Legjobb esetben július elején fejezhetik be a restaurálást. De hátha a több civil szervezet által augusztus 19-24 időszakban szervezett Kolozsvári Magyar Napokra sikerül befejezni a restaurálást?

Augusztus 20-án, az államalapítással kapcsolatos nemzeti ünnepünkön szép lenne felavatni a restaurált szobrot, ugye?

http://www.szabadsag.ro/-ból átvéve					,
A Mátyás-szobor restaurálásának margójára A Szabadságban pénteken, május 21-én megjelent, a Mátyás-szoborcsoport restaurálását taglaló cikkre szeretnék egy pár mondatban válaszolni. Ebben a cikkben személyem ellen irányuló célzásokat véltem felfedezni, ezért kénytelen voltam védekezni és a kellő pontosításokat papírra vetni, választva a közvetlen nyilatkozatot a tolmácsolt nyilatkozattal szemben. A személyes utalásokkal tűzdelt hangnemet nem akarom magamévá tenni vagy használni, mivel idegenkedem ettől a stílustól, tehát nem fogok olyan kifejezéseket használni, mint:„különböző szakemberek” vagy „egyes szakemberek”, de olyant sem, mint egyes városvezetők. Ezért rögtön az elején leszögezném, hogy nincs szándékomban senki ellenében nyilatkozni, de egy pár dolgot azért tisztáznom kell Kolozsi Tibor nem panaszkodott, hanem a Szabadságnapilap szerkesztőjének kérdésére válaszolt, és amiről beszámolt, az kizárólag a restaurálás körüli tények feltárására vonatkozott, száraz tudósításnál nem akart több lenni. A hangulat az sajnos panaszos, de ez bármilyen szándékon és interpretáción kívül esik. Olyan dolgokról van szó, melyeket semmilyen körülmények között nem indokolt véka alá rejteni, mert a kialakult állapot döntő mértékben gátolja a munkálatok előremenetelét. Ha a külső szemlélő előtt úgy látszik, hogy a munkálatok zökkenőmentesen folynak, az korántsem jelenti azt, hogy a valóságot érzékeli. Közügyről lévén szó fontosnak éreztem a város lakosságát időben tájékoztatni a helyzet valódi állásáról, elkerülve ezzel a határidő lejártakor törvényszerűen bekövetkező kellemetlenségek sorozatát, amikor ingerülten próbálunk bűnbakot keresni. Meggyőződésem, hogy jelenleg még korrigálható gondokkal állunk szemben. Hangsúlyozni szeretném, hogy nem tisztem, sem szándékom a városháza és a Concefa, valamint az alvállalkozók alá vagy fölérendelt viszonyán csemegézni, sem a pénz útját nyomon követni vagy befolyásolni, különben e feladat megoldása szakavatott személyzetre hárul. Az én kötelességem a munkámat végezni és a szakmai elvárások által megkövetelt minőséget felmutatni. Csakhogy a baj épp innen indul, mivel pontosan ezt a munkavégzést gátolta a pénzhiány. Nem az a legnagyobb gond, hogy a pénz nem jut el az alvállalkozókig, hanem az, hogy a pénz nem jut el a szoborig, holott mégiscsak ebben áll a tét. Elsősorban a szobor fogja megszenvedni a huzavonát. Nem nekem kell kiderítenem, hogy mivel magyarázható és mivel orvosolandó egy ilyen riasztó állapot. Már régen nyilvánvalóvá vált, hogy a restaurálásra odaítélt összeg nem fedi a valóságot, de feltételezhető, hogy önköltségi áron mégiscsak megoldható. Jelen esetben a tények azt bizonyítják, hogy ez az önköltségi szint sem tartható. Az eddig elvégzett munkálatok csaknem a vállalkozók áldozatvállalásának köszönhetők, nem a megfelelő munkakörülmények biztosításának. Senki előtt nem lehet közömbös, hogy: – a Mátyás szoborcsoport alapozási munkálatain dolgozó munkás két hónapja nem kapott bért, emiatt csak egyszer tud enni naponta, mivel az uzsonnára már nem futja, ennek ellenére az odaadó, figyelmes munkát lehetőleg meg kell tőle követelni; – a beépítendő rozsdamentes vázelemek anyagát nincs honnan előteremteni; – a selejtes kőanyag újrafaragását nincs miből finanszírozni; – a segédmunkásokat nincs miből fizetni; – a felhasználandó segédeszközöket, védőöltözetet takarékoskodó meggondolásból csak kompromisszumok árán lehet beszerezni; – a laboratóriumi vizsgálatok, tanulmányok megrendelése szükséges, de ingyen kell elvárni; – a művezetést nem lehet kifizetni, de meg kell követelni; – a tervrajzok megrendelése is szükséges, de kifizetni nem lehet; – a magyarországi szakemberek kéthetente történő kiszállási költségei fölött el kell tekinteni; – és mindezek ellenére a határidőt rendületlenül kell tartani. Ezek a valós gondok, amelyek még mindig nem a vállalkozók fizetségei kategóriába tartoznak, hanem a legelementárisabb kiadások, amelyek a munkálatok normális menetét végképp leállíthatják. A pénteki cikkből viszont örömmel értesülhettünk, hogy a három napot tartó egyeztetések eredményeképp „elhárultak az akadályok”. Ennek az eredménynek én szívből gratulálok, elvégre az ügyben érintett felek mindegyike érdekelt abban, hogy a restaurálás zökkenőmentesen folytatódjon, viszont senki sem helyezheti saját érdekeit előtérbe a szobor érdekeihez viszonyítva. Bízom abban, hogy a jelenlegi állapot csak átmeneti. SZERZŐ: Kolozsi Tibor szobrászművész