A Csíksomlyó-jelenség

Horkay Hörcher Ferenc nezopont_online@hetivalasz.hu 2010.05.24.

Kérdés az is persze, hogy van-e ebben mit magyarázni? Mért nem elegendő azt tudomásul venni, hogy elég sokan vannak, akiknek még ma is fontos egy vallási ünnep?
Mért nem tudunk belenyugodni abba, hogy a magyarok tízezrével kerekednek fel, hogy a Pünkösdöt Csíksomlyó felett, a Kissomlyó és a Nagysomlyó közötti hágón töltsék, együtt imádkozva és énekelve, ha kell, bőrig ázva az esőben?
A 443. alkalommal tartott csíksomlyói pünkösdi búcsúban valami kétségtelenül magyarázat után kiált. Nyilvánvalónak látszik ugyanis, hogy nem csak a környék katolikusait tudja megszólítani ez az esemény, hanem az anyaországiak is egyre nagyobb tömegekben zarándokolnak el a helyszínre. Mi több, mára kultusszá vált Csíksomlyón ott lenni.
Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint a Székely Gyors körül kialakuló különös mozgalom. Ha valaki kiment péntek hajnalban a Keleti pályaudvarra, a zarándoktömegben számtalan különös jelenségre akadhatott. A nemzeti és árpádsávos zászlók erdeje még könnyen magyarázható - bár e színpompás kavalkád világossá teszi, hogy a vallási ünnep egyben a nemzeti érzület demonstrálásának alkalma is.
De az ütött-kopott MÁV-vagonokból pecaboton kilógatott címeres lobogók tengerében feltűnt több, különböző keresztény felekezethez tartozó pap is, akik a jelek szerint nemcsak a MÁV-szerelvényt, de a GYSEV által rendelkezésre bocsátott járművet is megáldották. Hamisítatlan monarchia-nosztalgia kavarodik itt össze a lepusztult kádár-kori relikviákat kisajátító-megújító nemzeti érzülettel, és a vallási zarándoklás későmodern értelmezésével.
Bocskai öltözet kavarog sportos viharkabáttal, népviselet a láthatósági mellénnyel: az ember csak kapkodja fejét, a látvány csakugyan lenyűgöző. Pedig ez még csak a Keleti pályaudvar, péntek hajnalban.
A kinti eseményeket aztán már a Duna Televízió kameráinak fénytöréséből ismeri az itthon maradó. És valljuk be, ez is izgalmas látványvilág. A dunások - s nemcsak a riporterek, de a közvetítésért felelős egész stáb, különös tekintettel az eseményeket sokszor csakugyan ihletetten fényképező operatőrökre - kitesznek magukért: mindenütt ott vannak. Ráadásul szponzorként is támogatják az események egy részét: így nem csak tudósítanak a hírekről, hanem azok egy részét képesek maguk is generálni.
S ha belehallgatunk a riporterek kérdéseibe, akkor világossá válik, hogy ez a vállaltan regionális csatorna maga is részese annak a kultusz-építésnek, aminek eredménye a Csíksomlyó-jelenség. Egyik helyszíni riporterük szerint 17. éve vesznek részt az esemény közvetítésében - s ezalatt Csíksomlyó kétségtelenül kinőtte azt, amit egy történelmi hagyományokra épülő, vallásos búcsúhely szokásosan jelent. Vagy épp ellenkezőleg: ilyen lenne egy búcsúhely, a szó eredeti értelmében?
Mindenesetre az egynapos vonatút után megtett több kilométeres gyaloglással a helyszínre érkező hatalmas tömeg együttléte a katolikus módon hosszadalmas szentmisén a jelek szerint csakugyan olyan élményt jelent a résztvevőknek, ami leolvasható az arcokról. A sétálókat megállító riporter kérdése itt-ott még ideologikus és giccsbe hajló. Ám a feleletek arról tanúskodnak, hogy a megkérdezettek csakugyan olyan tapasztalat részesei, aminek hatása alól nem is nagyon tudnák - igaz, nem is igen akarják - kivonni magukat.
Az olykor fenségesen felemelő, olykor lenyűgöző természeti táj, a tapintható történelmi atmoszféra, a helyiek őszinte öröme, a bepillantás a házigazdák nem mindig idilli mindennapjaiba, s valamifajta „kiállás" egy olyan ügy mellett, mely mind a mai napig nem került helyére a rendszerváltás utáni Magyarországon - mindez közrejátszhat abban, hogy a civilizációs betegségekben szenvedő anyaországiak számára olyan erőteljes ez a tapasztalat. Az itteniek számára pedig talán-talán a december 5-én elszenvedett megaláztatás gyógyírja lehet az esemény.
A prédikációt tartó Böjte Csaba ferences szerzetes a Csíksomlyó-jelenség kétségtelenül legfontosabb arca. Az ő szájából a kettős állampolgárságra való utalás politikai gesztusa nem kibeszélés a vallási ünnepből - hanem épp ellenkezőleg, a társadalmi szolidaritás-érzés felkeltésének eszköze, ami a katolikus társadalmi tanítás egyik legfontosabb üzenete.
De a Gyímesben vannak további hősök is. Nevesek és névtelenek, budakesziek, gyimesbükkiek, indóházasok. Itt van tér a kibontakozásra, ki-ki megmutathatja, mire képes. A Csíksomlyó-jelenségben sok tízezren ismerik fel annak módját, hogyan tudnák kifejezni magukat. S ha még artikulációs gondokkal is küzd e mozgalom, ki tudja, talán a honi politikában emlegetett új társadalmi szerződésnek is egyik alapköve lehet a hitben-nemzetben gondolkodás sokszínű-sokhangú, mára sokfelekezetű és több nemzetiségű csíksomlyói példája.
Megjegyzés
A Duna TV „jóvoltából” még mindig vannak olyanok, akik nem értik vagy ami rosszabb nem érzik, miért kell nekünk csíksomlyói búcsúra mennünk?!