Megjelent a NyugatiJelen-be Csütörtök, 2010. május 27., 07.00A tegnapi – fekete szerdai – kormányülés előtti éjszakán annak idején sok vihart megélt hajóskapitányunk hosszasan ecsetelte a tévé képernyőjének védelme alatt, hogy szerinte miért szükségesek és elkerülhetetlenek a hozandó népnyomorító intézkedések.
Melyek közül egyébként nem is egy égbekiáltóan törvény- és alkotmányellenes, úgy látszik, hiába van Romániának olyan miniszterelnöke, aki éppen az alkotmányjog tudora, ha saját tudásának is képes szolgaian ellentmondani, amikor erre a kapitánytól parancsot kap.
Lesznek intézkedések, amelyeket bizonyára az Alkotmánybíróság is vissza fog utasítani, nem beszélve arról, hogy az egyéni tulajdonjogot képező nyugdíjak csökkentésével más országokban is kísérleteztek már, de sikertelenül, ezt a nemzetközi jog sem engedi abban a formában, ahogy eltervezték.
A Victoria-palotába tegnap nem hallatszottak be a kisgyermekes anyukák tüntetésének jelszavai, ugyanúgy, ahogy egy nappal korábban a parlamentbe se a nyugdíjasok láncainak csörgései, s bizonyára se a Victoria-palota, se a Cotroceni-palota, se a Nép Házának erős falai nem engedik majd át a további tiltakozások, a készülődő általános sztrájk hangjait, melyeket, hogy a kép teljes legyen, már a börtönőröké is erősíteni fognak.
S amelyeket nem lehet ironikus, vagy viccnek szánt megjegyzéssel elhárítani, ahogy azt két nappal ezelőtt Băsescu elnök tette, amikor az egyik koalíciós partnere megkérdezte tőle: állja-e még az 500 lejes minimálnyugdíjra vonatkozó ígéretét, amire röhögve azt válaszolta, hogy azt az alkohol hatása alatt tette.
Hogy az ország nehéz helyzetbe került, mindenki érti. Az viszont elfogadhatatlan, hogy a hatalom inkompetenciáját és tolvajlását most és az elkövetkező években a becsületes emberek, a legszegényebbek fizessék meg.
Hogy mi ebből a helyzetből a kiút?
Romániára tekintve, fönn az egekben, most talán még a Jóisten is könnyezik, egyedüli azonban, aki még reményt tud nyújtani számunkra.
Ám ha nem segítünk magunkon, belenyugvón most is azt mondjuk, hogy csak rosszabb ne legyen, az Isten sem tud már minket megsegíteni.Kilin Sándor
Melyek közül egyébként nem is egy égbekiáltóan törvény- és alkotmányellenes, úgy látszik, hiába van Romániának olyan miniszterelnöke, aki éppen az alkotmányjog tudora, ha saját tudásának is képes szolgaian ellentmondani, amikor erre a kapitánytól parancsot kap.
Lesznek intézkedések, amelyeket bizonyára az Alkotmánybíróság is vissza fog utasítani, nem beszélve arról, hogy az egyéni tulajdonjogot képező nyugdíjak csökkentésével más országokban is kísérleteztek már, de sikertelenül, ezt a nemzetközi jog sem engedi abban a formában, ahogy eltervezték.
A Victoria-palotába tegnap nem hallatszottak be a kisgyermekes anyukák tüntetésének jelszavai, ugyanúgy, ahogy egy nappal korábban a parlamentbe se a nyugdíjasok láncainak csörgései, s bizonyára se a Victoria-palota, se a Cotroceni-palota, se a Nép Házának erős falai nem engedik majd át a további tiltakozások, a készülődő általános sztrájk hangjait, melyeket, hogy a kép teljes legyen, már a börtönőröké is erősíteni fognak.
S amelyeket nem lehet ironikus, vagy viccnek szánt megjegyzéssel elhárítani, ahogy azt két nappal ezelőtt Băsescu elnök tette, amikor az egyik koalíciós partnere megkérdezte tőle: állja-e még az 500 lejes minimálnyugdíjra vonatkozó ígéretét, amire röhögve azt válaszolta, hogy azt az alkohol hatása alatt tette.
Hogy az ország nehéz helyzetbe került, mindenki érti. Az viszont elfogadhatatlan, hogy a hatalom inkompetenciáját és tolvajlását most és az elkövetkező években a becsületes emberek, a legszegényebbek fizessék meg.
Hogy mi ebből a helyzetből a kiút?
Romániára tekintve, fönn az egekben, most talán még a Jóisten is könnyezik, egyedüli azonban, aki még reményt tud nyújtani számunkra.
Ám ha nem segítünk magunkon, belenyugvón most is azt mondjuk, hogy csak rosszabb ne legyen, az Isten sem tud már minket megsegíteni.Kilin Sándor
