Most már egyre világosabb: azért van válság, mert az elmúlt húsz évben, különösképpen a 2007–2008-as időszakban felelőtlen gazdálkodás folyt az országban. Ezt abból lehet tudni, hogy a kormánypárti politikusok naponta legalább tízszer elmondják. Pont annyiszor, ahányszor mikrofont tartanak eléjük.
Ezekkel a megállapításokkal nehéz vitatkozni, mert régi alapszabály, hogy mindent az előző kormányok rontanak el. Az előző kormányok mindig válogatott gazemberekből és inkompetens fél hülyékből állnak, akik annyira összekeverik a dolgokat, hogy az új kormánynak évtizedekre lenne szüksége, hogy rendbe tegye utánuk azokat. Így már az is érthető, hogy Emil Boc és az általa vezetett kormányok az elmúlt közel két év alatt miért nem fedezték fel a problémákat. Emil Boc ugyebár gyakorlatilag már a negyedik kormányt vezeti a győzelembe. Kezdte a PSD-vel közösen alakítottal, a szociáldemokraták kirúgásával folytatta szólóban a szűk haveri kör élén, aztán következett az ügyvezető kormánykodás, míg végül összejött a jelenlegi felállás, amely fáradságot nem ismerve tökéletlenkedik. Szűk két év alatt ennyi variálás után nem is csoda, hogy váratlanul ért itt mindenkit a válság. A francnak volt ideje foglalkozni az állami büdzsé kiadási és bevételi oldalainak összehasonlítgatásával meg a más országokban zajló történésekkel. Érdekes azonban, hogy vannak olyan arcok, akik mind a Boc előtti, mind pedig a jelenlegi kormányban, vagy annak közvetlen közelében küzdöttek és küzdenek a jólétért. Amolyan jolly jokerek ezek, minden helyzetben bevethetők. Ők sosem hibáznak el semmit, és nem felelnek semmiért. Neveket nem említenék, mert az illetők rendkívül érzékenyek, nem úgy, mint azok, akik meg szokták őket választani.
Amúgy az indoklás, hogy a 2007–2008-as időszakban „elkövetett” kormányzás miatt kell most bűnhődnie az egész országnak, jó szöveg, csak éppenséggel nem egészen igaz. Az viszont százszázalékosan igaz, hogy az elmúlt húsz év baklövései nem voltak ingyenesek, meg kell fizetni mindent. És fizetni fogunk, mese nincs. Ebben sincs semmi új, csak a legfiatalabbak nem emlékezhetnek arra, hogy Románia harminc évvel ezelőtt már nekilátott megfizetni mindenért, amikor Ceauşescu úgy döntött, hogy a lakosságon spórolja ki az államadósságot. Szörnyű időszak volt, sok nélkülözéssel, miegymással fűszerezve, de az adósság ki lett szépen fizetve.Most ismét a lakosság fogja a cechet állni. A számla be van nyújtva. Akit érdekel, utánanézhet, hogy az állam konkrétan miként fogja megsarcolni a családi kasszát, akit pedig nem érdekel, az is megtudja majd időben. Lesz itt olyan megszorítás, hogy a baritonok is szopránt fognak énekelni. Ezzel együtt erősen kétséges, hogy a beígért intézkedések kihúzzák Romániát a bajból. Nem véletlen, hogy még senki sem fogalmazta meg, egészen pontosan meddig is kell koplalni. Az államfő, a miniszterelnök és a különböző tárcavezetők szerint, ha minden jól megy, akkor az idei év végéig. Ha minden jól megy... Marad a kérdés, hogy mikor ment itt jól valami?
Első hallásra nem tartozik ide: az Amnesty International ismét közzétett egy jelentést, amelyben megállapítja, hogy mind Szlovákiában, mind pedig Romániában rossz cigánynak lenni. Ami azt illeti, Románia a jövő hónaptól óriásit fog előrelépni a hátrányos megkülönböztetés leküzdése terén. Magyarnak, románnak lenni is rettenetesen nehéz lesz Szüszer-Nagy Róbert www.honline.ro
