KMAT

http://blog.arus_zsolt/ 2010. május 24.,

A hónap elején ülésezett a Kárpát-medencei Magyar autonómia Tanács. Ez definíció szerint az elszakított területeken létrejött autonomista szervezeteket, testületeket tömöríti, s célja az, hogy ezek egymástól tanuljanak, illetve hogy egymás törekvéseit támogassák.
Az ülésen az RMDSZ képviseletében, saját megfogalmazása szerint megfigyelõként részt vett Márton Árpád, a párt volt képviselõházi frakcióvezetõje, az RMDSZ és az EMNT által létrehozott autonómia-munkabizottság társelnöke. Haza térte után érdekes interjút adott a Marosvásárhelyi Rádiónak, a felvétel megtalálható a rádió, illetve a Székely Nemzeti Tanács honlapján. Azt végighallgatva nem tudom megállni, hogy pár dolgot ne mondjak el:
- Márton azt mondja, örvend annak, hogy az új kormány támogatni fogja az autonómia-törekvéseket. Nekem ez igencsak valószínütlennek tűnik, hisz ez a fejlemény nehéz dilemma elé fogja állítani a pártját. Az ugyanis nem működhet hosszútávon, hogy az RMDSZ vezetõi a sajtóban autonomisták, a kormányülésen meg hithû románok. Elõbb-utóbb színt kell vallaniuk.
- Azt is mondja az RMDSZ sokat tapasztalt politikusa, hogy a kettõs állampolgárság (helyesen: a magyar állampolgárság megadása az erdélyi magyaroknak) és az autonómia nem függ össze. Holott nem kétséges, hogy pl. Székelyföld autonómiája ügyében egyhamar nem lesz elõrelépés, ha azt mindenki Románia belügyének tekinti, s arra várunk, hogy mi magunk a bukaresti kormánnyal tárgyalásokat folytatva valósítsuk meg. Gyökeresen változik ellenben a helyzet akkor, ha nemzetközi üggyé válik olymódon, hogy a magyar kormány fordul Bukaresthez azzal, hogy van itt sok százezer magyar állampolgár, akik autonómiát akarnak, s Budapest elvárja, hogy a román kormány azt a kérést európai módon kezelje.
- Az egyenesen döbbenetes volt számomra, mikor Márton Árpád arról beszélt, hogy Erdélyben a három szintû autonómiát tartják fontosnak, és most már a harmadik szint, azaz egy köztes szint is egyre jobban körvonalazódik. Ha felvilágosítana valaki, hogy melyik az a két megvalósult szint, illetve hogy hol és miképpen körvonalazódik ama harmadik szint, ami igazából csak köztes…
- Végül az RMDSZ KMAT-tagsága kapcsán a volt frakcióvezetõ, az RMDSZ egyik csúcsvezetõje évek óta egy igazi politikus-választ adott: Egészen pontosan nem tud válaszolni arra a kérdésre, hogy az RMDSZ tagja-e a KMAT-nak. Õ úgy tudta, hogy megfigyelõi státusa van, de Tõkés László felolvasott egy dokumentumot, ami szerint egy bizonyos tanácskozáson több más erdélyi magyar szervezettel együtt az RMDSZ-t is felvették a KMAT tagjai közé. Õ ezzel kapcsolatban se megbízást, se dokumentumokat nem kapott. Két eset lehetséges: vagy Márton Árpád úgy utazott el Mártélyra, hogy a KMAT-ról csak annyit tudott, amit az újságokban olvasott, vagy pedig pontosan tudja mi az igazság, de nem akarja a hallgatóság orrára kötni. Egyik se valami hízelgõ rá nézve, de ami ennél is rosszabb: egyik sem valószínűtlenebb a másiknál. Az RMDSZ ugyanis 18 éve programjába iktatta a hármas szintű autonómia-törekvéseket, de minden jel szerint ott meg is rekedtek, azt máig sem tudja a párt egyik vezetõje sem, hogy mi is az a három szint (miért érdekelné õket, ha a pártelnök szilárd meggyõzõdése, hogy csak álom az egész). Kampányidőben, illetve a magyarországi változások szelétõl meglegyintve kicsit autonómiáznak, elmennek megfigyelõnek egy-egy KMAT-ülésre, de azzal annyi. Az idõ többi részében jól elvannak a saját pecsenyék bukaresti sütögetésével. Ideje volna, hogy a jóhiszemû RMDSZ-tagok, szimpatizánsok, illetve helyi, széki vezetõk ezt felismerjék, s vonják le az ebbõl következõ tanulságokat.
Amit még nem lehet szó nélkül hagyni az eset kapcsán: A KMAT-nak van egy szabályzata, ami kimondja: új tagot felvenni akkor lehet, ha az írásban kéri ezt, s ha a felvétellel minden egyes tag egyetért. Az RMDSZ még bár nem is kérte a felvételét, tehát több mint furcsa az a dokumentum, amire Márton Árpád utal (amit Tõkés László felolvasott). Nem kétséges, hogy a KMAT legitimitásán javítana, ha az RMDSZ tagja lenne, hisz a legnagyobb hazai magyar párt, s egyedüli, amelyik parlamenti képviselettel rendelkezik. De naívságról tesz tanúbizonyságot az, aki úgy gondolja, hogy elégséges az, ha ez a párt névleg tagja a KMAT-nak, s e célból elköveti azt a(z általa bizonnyal bocsánatosnak gondolt) trükköt, hogy az RMDSZ-nek megfigyelõként való jelenlétét úgy rögzíti jegyzőkönyvbe, mintha az kérte és meg is kapta volna a teljes jogú tagságot. Az RMDSZ tagságának akkor volna értelme, ha az változtatna eddigi politikáján, s szóban is meg tettekben is autonomistává válna. Míg ez nem következik be, addig a KMAT-tagsága bumerángként pont az autonómia ellen hatna. Árus Zsolt