Nemzetközi rádióamatőr találkozó Pécskán

A család

Megjelent a NyugatiJelen-be Szombat, 2010. május 22.

Az igazi hobbisok jó értelemben véve megszállottak. De kevés olyan hobbi létezik, amelynek űzői, nemzetiségüktől függetlenül családiasan viszonyulnak egymáshoz. Lehet, tévedek, de ma Pécskán az immáron hetedik alkalommal megszervezett nemzetközi rádióamatőr találkozón kívülállóként és szakmai pancserként úgy éreztem, ennek a rendkívül színes és izgalmas hobbinak a megszállottjai családtagként kezelik egymást. Akkor is, ha már váltottak szót az éterben, és akkor is, ha még sosem. Véletlenül forgolódtam be egy álldogáló, beszélgető, háromtagú társaságba, és annyira közvetlenül kapcsoltak be teljesen ismeretlenül a beszélgetésbe, mintha évtizedek óta ismernénk egymás rádiós azonosító jelét. Szóval, irigylésre méltó rádióamatőr társasággal találkoztam ma Pécskán a 7-es főút melletti sportcsarnokban, ahol már kora reggeltől zajlott az élet. De csak azért, mert léteik egy lelkes szív, amelyet úgy hívnak, hogy Bán Béla. Mindenkit szeret és ismer, mindenkihez van egy jó vagy dorgáló szava. Hangosbeszélőn kerekezett a teremben, ebédjegyeket osztott, kenyeret rendelt, méltatlankodott, mosolygott, perlekedett, de türelmesen beszélgetett mindenkivel, szó szerint életben tartotta Pécska egyik legeredetibb, Arad által is irigyelhető rendezvényét.
Ez sem véletlen, kell még hozzá egy polgármester, akit annak idején szintén sikerült megfertőzni a rádiózással, és habár kevesen tudják, Antal Péter polgármesternek is van saját azonosítója. Vagyis nem hétköznapi programként kezeli a találkozót, így érthető, hogy a megnyitóra magával cipelte Miodrag Stanoiov alpolgármestert is.
Kirakodóvásár
– Ez itt az igazi sztár – mutatott Viski András egy 1931-es Philips rádióra, amely most ünnepli majd 80. születésnapját.
Tény, a régi rádiókat gyűjtők szövetségének vezető tagja irigylésre méltó kollekciót hozott el Pécskára, meg is bámulta minden résztvevő, látogató. Mellette a teremben aztán három asztalsorra pakolták ki a rádiósok a gyűjtőszóval csupán „ketyerének” nevezhető dolgaikat. „Nem azért jöttünk, hogy nagy eladásokra számítsunk, hanem hogy beszélgessünk, együtt legyünk” – mondta egyikük. Állítását pedig a látottak erősítették meg, hisz a meghívottak, rádiósok, vagyis a szakma, kisebb-nagyobb csoportokban beszélgetett, vitázott a rádiózás jelenéről és jövőjéről. Amely nem igazán rózsás, hisz egyre kevesebb fiatal hajlandó éjszakákon át kutakodni az éterben, kapcsolatokat létesíteni, amikor mindez az interneten keresztül másodperceket vesz igénybe. A „ketyerék” mögött álló, jobbára idősebb nemzedék viszont megpróbál életet lehelni a kihaló hobbiba.
Akik viszont szeretik a rádióamatőrködést, örömüket lelik benne. Bizonyította mindezt ma Pécskán a Románia távolabbi megyéiből, Magyarországról idesereglett rádiósok, akik végre a kód mögött az embert is megláthatták, megismerték a délben szolgált bográcsos és sör árnyékában.
A pécskai polgármesteri hivatal által támogatott rendezvényen több mint száz szakmabeli, érdeklődő vett részt, beszélgetett, teremtett emberi kapcsolatot.
Hisz ezért találták ki ezt a találkozót. Irházi János