| Vélemény |
Arra a kérdésre, hogy miért nem létezik romániai magyar bulvársajtó, egyszerre több választ is adhatunk. Többek között az erdélyi magyarság keresztény hagyományai, a konzervativizmus, a vidék elmaradottsága, közösségünk kis létszáma, vagy a szándékos politikai beavatkozás. Ezek mind feltételezett, de be nem bizonyított okai annak, hogy ma, 2010-ben Erdélyben nincs egyetlen valamirevaló bulvártémákra szakosodott nyomtatott, audiovizuális vagy internetes sajtóorgánum sem. Pedig éppen a mi városunkban indították útra a kilencvenes években a „tabu” vizeiben evező magazint, amely végül a csendes kimúlás sorsára jutott, mintha a nagykönyvben ez így lett volna megírva.
Eközben viszont rendszeresen hozták a magyarországi rokonok és ismerősök a Nők Lapját, a Blikket, a Kiskegyed és más kiadványokat, többé-kevésbé mindenki fogyasztójává vált ennek a műfajnak. Ugyanakkor, a magyarországi kereskedelmi adók elérhetőségének köszönhetően, be kellett látnunk, hogy az erdélyi tévénézők is majdnem annyira szívesen kóstolgatták „Mónika sóját”, mint az edzett és „emancipált” anyaországiak. Ez utóbbi műsor nem tartozik a bulvársajtó kategóriájába (sem), de mindenképpen sokat elárul a hűséges nézőiről. Bár néhány napja – a közönséges hangnem és az ízléstelen cirkusz miatt – felfüggesztették, a többéves „kitartó munka” bizonyára megteszi majd hosszantartó hatását a „só” fogyasztóiban.
A bulvársajtó nem hordoz magában semmilyen irodalmi értéket, de még egyszerű nyelvmegőrzői vagy népművelői hatással sem bír, ennek ellenére jó lenne fontolóra venni, kell-e az erdélyi magyarságnak egy ilyen műfaj. Mint tudjuk, nagy előszeretettel taglalják benne a politikusok és a médiasztárok magánéleti csemegéit, de a szenzációszámba menő lopásokat, sikkasztásokat és más kihágásokat, visszaéléseket is. Természetesen a legalapvetőbb kódexek is kimondják a „magánélethez való jogot” és az „ártatlanság vélelmét”, tehát így akár érthető is lenne az erdélyi magyarok érdektelensége és ellenállása az ilyen cikkek iránt. Ugyanakkor a korábbi, erdélyi magyarokat érintő bulvártémákat a bukaresti sajtóból kellett felkutassuk (bár viszonylag kevés ilyenre volt példa) és a mostani hangzatos Tőkés-válóper részleteit is csupán magyarországi vagy bukaresti forrásokra hivatkozva közlik a „mi” lapjaink.
Eltekintve attól a veszélytől, hogy a bulvársajtó csak szenzációhajhász módszerekkel próbál minél nagyobb olvasottságra szert tenni, sok esetben jól fogna egy kis „erdélyi magyar bulvár”, amely kipellengérezné a mieinket, komolyan benézne politikusaink körme alá, s hivatásszerűen nyomon követné vállalkozóink gyarapodási pályáját. Nincs szükség túlzottan prűd magatartásra, mert ezáltal csak az önmagunkkal való szembenézést akadályoznánk meg, hátráltatva közösségünk megtisztulását, megerősödését, gyarapodását. Ferencz Zsombor
Megjegyzés
A cikkírója egy olyan sajtóorgánum hiányára hívja fel a figyelmet, amely a TABU lap eltűnésével nagy űrt hagyott maga után. Ez csak azért érdekes mert a lap amiben megjelenik a cikk szövetségi közelségéről ismert(de meglehet, hogy közben eltávolodott...) . Mi csak azzal egészítenénk ki a cikket kinek volt az érdeke, hogy a kritikai szellemű TABU "elhaljon" és megengednék-e a szövetségiek, hogy egy olyan la,p írjon róluk amely nem az ő pénzalapfüggőségből fakadó cenzorság alá tartozna... (Erdélyi Polgár)
