Hogy politikusaink közül ki mekkora disznó, a választópolgárok annak idején eldöntötték szavazataikkal. Disznófejű nagyúr a pénz, amit eltűntettek választottaink: lelke rajta annak, aki még lelkesedik értük. Egy olyan polgármesterért, aki lebőgi saját iskoláját akkor, amikor ott alapellenőrzés van. Szülők, tanfelügyelők, diákok átgondolt véleménye után megszólal a város feje, és minden alap nélkül lekáderez egy dolgos tanügyi közösséget.
Ha ezek után lesz képe kiállni és kicsengetési beszédet mondani becsmérelt iskolájában, majd félrefordulok, és köpök, bár ízlésem ellenére. Ha pedig elküldi beszédét, hogy valamelyik csicskása olvassa föl, majd teszem a süketet. Hiába, mindenki ott árt a rendszernek, ahol tud.
És ha ilyen a helyi nagyúr, milyen lehet a központi? A Kapitány, aki annak idején benézett Farkaslakára, Szentlélekre, az árvíz sújtotta Székelyföldre. Most viszont másféle áradattal kell szembenéznie: sztrájk hátán tüntetéssel, felvonulás mögött őszinte felháborodással. 1990 óta lopja, hordja szét a politikum az országot, mely egyeseknek ősi tűzhely, kettősöknek kikapós pénznyelő kurtizán. Akit pénzzel nem lehet jóllaktatni, mert bármekkora összeg eltűnik politikus futtatói zsebében. Ki hinné el, hogy kisnyugdíjasok és állami alkalmazottak tékozolták el az ország vagyonát? Immár levehetik az EU óvatosabb tagországaiban is a vészjelzést: vigyázat, románok, lopnak! Mert e sokak által kipróbált nemzet politikusainak sikerült belüggyé tenni az erkölcsi vészjelzést: itthon lopják el a közpénzeket. Fábián Lajos
