Árvízi hajózás az Élővíz-csatorna kenutúrán
Vasárnap, 2010. június 06., 18.46
Kilencedik alkalommal rendezték meg az Élővíz-csatorna kenutúrát szombaton, és a majdnem évtizedes múltú vízi zarándoklaton harmadszor eveztek a részvevők a Fehér-Körös romániai szakaszán is, az Arad megyei Kisjenőtől a Békés megyei Gyuláig. A magyarországi evezősök zöme már pénteken megérkezett Kisjenőbe, ahol este a városházán egy kiállítást és koncertet tartott St. Martin magyarországi szaxofonos művész.
A szombati rajt a tervezetthez képest két órával eltolódott, így csak délben gyülekeztek a túrázók – a Fehér-Körös menti városban éjszakázók és a reggel hozzájuk csatlakozók – a kisjenői sportcsarnok udvarán, ahol idén is elültették a román–magyar barátság facsemetéit. Horváth Levente Arad megyei alprefektus, aki maga is hajóba szállt, emlékeztette a résztvevőket: épp a környezetvédelmi világnapon szállnak vízre, majd Gheorghe Burdan kisjenői polgármester kívánt jó szelet a bátor vállalkozóknak. Az alprefektus szerint az idei túra árvízi hajózás volt, hiszen a hat méterre megemelkedett vízszinten, az erős sodrásban, bokrok és fák ágaik közt lavírozni nem mindennapi feladat. Ezért azt tervezték, hogy néhány kenut katamaránszerűen összekötnek, hogy a kezdőket a tapasztaltabbak kísérjék, és jól jöttek Foltán László kenus világ- és olimpiai bajnok tanácsai is.
Az Élővíz-csatorna kenutúra kezdetei 2000-re nyúlnak vissza, amikor egy kis gyulai baráti társaság kíváncsiságból végigevezett a folyóágon, ami tulajdonképpen a Fehér-Körös történelmi medre. „2002-ben volt a debütálás, amikor Gyula, Békéscsaba és Békés akkori polgármestereit kértük fel, hogy evezzenek velünk, mérjék fel a csatorna idegenforgalmi lehetőségeit, és mindazt, amin lehet javítani – mesélte érdeklődésünkre Sós Imre, a gyulai Zerge Ifjúsági Túrasport Közhasznú Egyesület elnöke. – Akkor kezdtük az Élsportolók a környezetvédelemért programunkat is. Először Pankotai Gábor, Békés megye egyetlen kajakvilágbajnoka volt velünk, őt követte Kőbán Rita, Wittmann Tamás, Vaskuti István, Pulai Imre, Tatai Tibor, Horváth Csaba, Foltán László, és az idén Mészáros Erika és Csapó Géza, valamint Foltánné Jenei Erzsébet sárkányhajós világbajnok is velünk tart.” Idén kerékpártúrát is szerveztek, hogy így is felhívják a figyelmet vizes élőhelyek és általában a környezet megóvására. Tizennégyen két keréken, körülbelül negyvenen evezve tették meg a távot. A terv szerint a biciklisek is a folyó mentén, a gáton kerekeztek volna, de a sok eső miatt járhatatlan volt a töltés teteje, így ők az országúton mentek.
Az Élővíz-csatorna történetéről Juhász András, Körös-vidéki Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság gyulai környezetvédelmi ügyintézője szolgált adatokkal. „Az 1800-as évek elején a folyószabályozások megindulásakor a Fehér- és Fekete-Körösön levonuló árvizek gyakran veszélyeztették Gyulát, Békéscsabát, Békést és a környező településeket. Akkor a monarchia legnagyobb földmunkájaként megindult a szabályozás. Az 1855-ös nagy árvíz után döntöttek úgy, hogy a Fehér-Körös Gyulán átfolyó szakaszát kivezetik a városból, és északra egy ásott mederbe terelik a folyót. Ekkortól származtatjuk az Élővíz-csatorna keletkezését. A régi meder víz nélkül maradt, ami problémát jelentett, és a vízpótlás a gyulai tűsgát megépítésével vált valóra. Ennek köszönhetjük, hogy a csatorna visszafolyik az élő Körösbe. Ez persze száz év múltán elavult, és jelenleg egy tömlős gát biztosítja a vízpótlást. A csatorna élővilága nagyon gazdag, halfaunája is megmaradt, mindhárom településen a vadkacsák beköltöztek a városba. Ökológiai jelentősége nagy, szerencsére a lakosok is felfedezik, kedvenc kirándulóhelyük, és a gyulai várfürdő is a csatorna partján terül el. Nemcsak jelképesen, hanem valóságosan is összeköt minket. A magyarországi és romániai túrázók régóta tudják, hogy egységesen kell szeretni és gondozni a folyót, illetve megmutatni minél több embernek, hogy milyen értékek vannak a közvetlenül a határ környezetében.”Pataky Lehel Zsolt
