 |
| FOTÓ: A SZERZŐ FELVÉTELE–Jubileumi megemlékezés Kalotaszeg nagyasszonyáról |
Idén száz éve, hogy elhunyt Gyarmathy Zsigáné, született Hory Etelka, Kalotaszeg nagyasszonya. Vasárnap, május 30-án szülőfalujában, Magyargyerőmonostoron ünnepi megemlékezés keretén belül koszorúzták meg az emléktábláját. Munkásságának köszönhetően alakult ki az a háziipar, amely a mai napig megélhetést biztosít Kalotaszeg sok-sok asszonyának. Neki köszönhető ugyanis, hogy divatba jött a varrottas.
Az ünnepi istentiszteleten az alapige Jézusnak egy rövid példázata volt: „…senki sem tölt új bort régi tömlőkbe, különben az új bor a tömlőket szétszakítja: a bor is kiömlik, a tömlők is elpusztulnak. Hanem az új bort új tömlőkbe kell tölteni.” (Márk 2, 22).
Gyarmathy Zsigáné nem csupán megőrizte, hanem felelevenítette a kalotaszegi néphagyományt. Munkásságának köszönhetően vált híressé a kalotaszegi népművészet, és ébredtek rá maguk az itt élő emberek is örökségük értékére. A népművészeti örökséget csak úgy lehet megőrizni napjainkban is, ha az ő példáját követve élettel töltjük meg azt – hangzott el az igehirdetésben.
A megemlékezésre minden évben ellátogatnak Körösfőről is. Idén Péntek László, a Rákóczy szövetség elnöke, Antal János polgármester, illetve Antal István iskolaigazgató vett részt a megemlékezésen. Péntek László elmondta, hogy a körösfőiek a mai napig Gyarmathy Zsigáné örökségéből élnek. Ő volt az, aki buzdította őket, hogy értékesítsék a népművészeti termékeiket. Hozzáfűzte, hogy sajnos mára változott a vásárlóközönség igénye. A legtöbben nem az értékes, kézzel készített termékeket vásárolják, hanem az olcsó és silány, „futószalagon” gyártott kínai giccseket. Azt is nehezményezte, hogy a bánffyhunyadi temetőben nagyon elhanyagolt állapotban találta Gyarmathyné sírját, hozzátéve: néhány körösfői személlyel együtt eltakarították a gyomokat, és valamennyire rendbe tették a sírhelyet.
Sinkó Kalló Katalin, a monostori gyülekezet tagja bemutatta Gyarmathy Zsigáné életrajzát. Elmondta, hogy Gyarmathyné munkásságának köszönhetően nem csak kifele, a világban terjedt el a varrottas, hanem itthon is sikerült azt újra felfedeztetni, gazdagítva ezzel a kalotaszegi ember önismeretét, elősegítve saját értékeinek megismerését és megbecsülését. A ma élő utódoknak az lenne a kötelessége, hogy fenntartsák és ápolják az elődeitől örökölt kincset, azt a mértéktelenül gazdag kultúrát, aminek a mai napig csodájára jár a világ.
A megemlékezés után a régi parókia falán található emléktáblához vonult a gyülekezet. Három körösfői iskolás lány kalotaszegi népviseletbe öltözve népdalénekeket adott elő, majd a megemlékezés utolsó mozzanataként megkoszorúzták az emléktáblát.
Szintén vasárnap délután Bánffyhunyadon, a Rákóczy Szövetség, a Körösfői Polgármesteri Hivatal, illetve a Kós Károly Kulturális Egyesület megkoszorúzta Gyarmathyné sírját is, rövid megemlékezés keretében. Péntek László itt Morvai Pál írását olvasta fel a Téka c. lapból, amelynek címe Mit köszönhet Kalotaszeg a gyerőmonostori papleánynak. Hover Zsolt
Megjegyzés
Nagyon hasznos ha egy kisközösség "megrázza magát" és emlékezik a "nagyjaira"! Azonban ha a politikum el akarja azt "halászni" akkor át kell gondolni, hogy megéri - e azokat is bevenni s ha igen akkor nem csak az egyiket hanem a többieket is érdemes bevonni, hiszen a politikusok változnak, a régi és az új tömlőbe való bor példázata is ezt sugallta volna. Mert ugyebár a szövetségiek mellett ott vannak a polgáriak és a még a nemzetiek is akiknek az emlékzetükbe kell bevésni a hagyományok tiszteletét! (Erdélyi Polgár)
Gyarmathy Zsigáné nem csupán megőrizte, hanem felelevenítette a kalotaszegi néphagyományt. Munkásságának köszönhetően vált híressé a kalotaszegi népművészet, és ébredtek rá maguk az itt élő emberek is örökségük értékére. A népművészeti örökséget csak úgy lehet megőrizni napjainkban is, ha az ő példáját követve élettel töltjük meg azt – hangzott el az igehirdetésben.
A megemlékezésre minden évben ellátogatnak Körösfőről is. Idén Péntek László, a Rákóczy szövetség elnöke, Antal János polgármester, illetve Antal István iskolaigazgató vett részt a megemlékezésen. Péntek László elmondta, hogy a körösfőiek a mai napig Gyarmathy Zsigáné örökségéből élnek. Ő volt az, aki buzdította őket, hogy értékesítsék a népművészeti termékeiket. Hozzáfűzte, hogy sajnos mára változott a vásárlóközönség igénye. A legtöbben nem az értékes, kézzel készített termékeket vásárolják, hanem az olcsó és silány, „futószalagon” gyártott kínai giccseket. Azt is nehezményezte, hogy a bánffyhunyadi temetőben nagyon elhanyagolt állapotban találta Gyarmathyné sírját, hozzátéve: néhány körösfői személlyel együtt eltakarították a gyomokat, és valamennyire rendbe tették a sírhelyet.
Sinkó Kalló Katalin, a monostori gyülekezet tagja bemutatta Gyarmathy Zsigáné életrajzát. Elmondta, hogy Gyarmathyné munkásságának köszönhetően nem csak kifele, a világban terjedt el a varrottas, hanem itthon is sikerült azt újra felfedeztetni, gazdagítva ezzel a kalotaszegi ember önismeretét, elősegítve saját értékeinek megismerését és megbecsülését. A ma élő utódoknak az lenne a kötelessége, hogy fenntartsák és ápolják az elődeitől örökölt kincset, azt a mértéktelenül gazdag kultúrát, aminek a mai napig csodájára jár a világ.
A megemlékezés után a régi parókia falán található emléktáblához vonult a gyülekezet. Három körösfői iskolás lány kalotaszegi népviseletbe öltözve népdalénekeket adott elő, majd a megemlékezés utolsó mozzanataként megkoszorúzták az emléktáblát.
Szintén vasárnap délután Bánffyhunyadon, a Rákóczy Szövetség, a Körösfői Polgármesteri Hivatal, illetve a Kós Károly Kulturális Egyesület megkoszorúzta Gyarmathyné sírját is, rövid megemlékezés keretében. Péntek László itt Morvai Pál írását olvasta fel a Téka c. lapból, amelynek címe Mit köszönhet Kalotaszeg a gyerőmonostori papleánynak. Hover Zsolt
Megjegyzés
Nagyon hasznos ha egy kisközösség "megrázza magát" és emlékezik a "nagyjaira"! Azonban ha a politikum el akarja azt "halászni" akkor át kell gondolni, hogy megéri - e azokat is bevenni s ha igen akkor nem csak az egyiket hanem a többieket is érdemes bevonni, hiszen a politikusok változnak, a régi és az új tömlőbe való bor példázata is ezt sugallta volna. Mert ugyebár a szövetségiek mellett ott vannak a polgáriak és a még a nemzetiek is akiknek az emlékzetükbe kell bevésni a hagyományok tiszteletét! (Erdélyi Polgár)
