Cseke úr „irányító” cédulája...

http://www.e-nepujsag.ro/hiraktualis.php?m=49293

Nagyon kellemetlen helyzetben van ezekben a napokban Cseke Attila egészségügyi miniszter. Bihar megyei szenátorként 2009-ben több mint 11.500 aláírást gyűjtött össze a lakossági egészségügyi hozzájárulás ellen, szerdától viszont az ő nevéhez kötődik a vizitdíj bevezetésére vonatkozó törvénytervezet kormányzati elfogadása. Mondhatnók azt is, hogy nem tehetett ellene semmit, hisz már Bazac egészségügyi minisztersége idején megszületett az egyezség a Nemzetközi Valutaalappal és a Világbankkal, hogy a romániai lyukas egészségügyi kassza támogatására kidolgozott „hatékonysági prést” alkalmazni fogják. Azt is elhihetjük az egészségügy vezetőinek, hogy a válságban levő romániai egészségügy 4,5 millió hozzájárulást fizető állampolgár vállára nehezül, s hogy az egészségügyi kassza bevételéhez képest túl sok kórházi ágy van Romániában. De azzal kecsegtetni az újabb fizetési kötelezettség elé néző állampolgárt, hogy betegként ezzel a hozzájárulással válik optimálissá az útja a rendszerben, ezáltal csökken a kórházak indokolatlan igénybevétele, s javul az orvos munkájának az ellenőrzése, túl nagy maszlagot jelent. Miért kell a betegre hárítani a rendszer működési rendellenességeinek a megoldását? Hisz köztudott, hogy a legtöbbször nem jószántából téblából egyik szolgáltatótól a másikig, hanem azért küldözgetik, mert senki sem akarja vállalni a felelősséget. És miért kell áttételesen az ellenőrzés szerepével is a beteget terhelni, miközben az egészségbiztosítási pénztárak, a közegészségügyi igazgatóságok erre szakosodott személyzetet foglalkoztatnak. Az sem titok, hogy a Nyugat-Európában „állítólag jól működő” egyéni hozzájárulás a kelet-európai országokban sorra csődöt mondott, s kormányok kerültek hatalomra az eltörlésével. A vizitdíj az Egészségügyi Világszervezet szakemberei által készített tanulmány szerint sem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Az egészségügyi ellátás indokolatlan visszaszorítása helyett, az orvosilag indokolt igénybe vételt is késleltette, ami a súlyossá vált betegség ellátásának nagyobb költségeihez vezetett. Visszatartó hatása a szegény és gyakran beteg, azaz a legkiszolgáltatottabb rétegeket érintette. A megnőtt adminisztrációs költségek, még akkor is, ha a pénz a szolgáltatónál maradt, felemésztették a vizitdíj egy részét. Arról nem is beszélve, hogy az egyéni hozzájárulásból származó bevételekre hivatkozva a szolgáltatók közfinanszírozása jelentősen csökkent. Ha a parlament mindkét háza elfogadja, jövő nyárára bevezetik az egyéni hozzájárulást az „irányító céduláknak” elnevezett számla alapján, amit a szolgáltató fog kiállítani. Amit a mindig lesben álló viccmesterek máris dögcédulaként emlegetnek. Hogy sok-e vagy kevés az 5, 10, 15, 50, 100, 200 lejes hozzájárulás, amit a családorvosnál, a szakorvosnál, a kórházi ápolás esetén vagy a drága vizsgálatokért fizetni kell? Nos, egészen friss tapasztalataim alapján elmondhatom, hogy már jelenleg is emberileg megalázó, időrabló és költséges bérből és fizetésből betegnek lenni Romániában. A többi könnyen kiszámítható! Szerző: Bodolai Gyöngyi