[ 2010. november 28., 18:27 ]
Az egységet emlegetők számára a megosztás újabb mozzanata következik, ha bejegyzik pártként is az Erdélyi Magyar Nemzeti Mozgalmat.
Pontosabban azt a pártot, amelyik ennek a szerveződésnek alapjain épült, ám e nevet mégsem viselheti majd, mert okos előrelátók levédték az EMNT nevét. Így a most Tőkés László vonzerejébe tartozó szervezkedők, más nevet kell, hogy válasszanak. Talán az Erdélyi Magyar Nemzeti Mozgalom mellett döntenek, ami rövidítve nyelvtörő mondóka része is lehet, mert nem könnyű csak úgy kibökni, hogy EMNM. Ha a nemzeti, aminek sok értelmét nem látjuk, kimaradna, az EMM, az Erdélyi Magyar Mozgalom jobb lenne. Ám akkor mi lesz a nem erdélyiekkel? Hogy kerülhetnek be a képbe? Márpedig jelentős számú Tőkés László tisztelő él a Kárpátokon kívül, sőt Bukarestben is, hogy a Bánságról és a Partiumról ne is beszéljünk.
Székelyföldön is jelentős e tábor, bár sokan a szemére vetik Tőkés Lászlónak, hogy kihúzta a beképzelt RMDSZ-esek szekerét a kátyúból az EU parlamenti választások alkalmával. Ez sokakat zavar. Főleg azok közül, akik az RMDSZ-t látni sem akarják, s az első alkalommal elsöprő sikerre vitték Tőkés László jelöltségét EU parlamenti képviselőnek (az SZNT, sőt az MPP tagokra is utalok). Székelyföldön úgy tűnik, ma az egyik leghevesebb Tőkés-ellenző maga Szász Jenő, az MPP elnöke. Hogy miért, most ne boncolgassuk. Csakhogy a gond az, hogy Tőkés Lászlónak – érthető módon – nagyobb a súlya nem csak Európában, hanem a Fidesz háza táján is, ahol talán csak Kövér László áll Szász Jenő háta mögött. Ezt az SZNT-nek az Országházban tartott nagygyűlése alkalmával is tapasztalhattuk. (A köré csoportosulók mi másért kaptak volna lehetőséget a kettős állampolgárságot igénylők segítésére a rövidesen létrehozandó Demokrácia Irodákban? (Csak emlékeztetni szeretnék, a magyar igazolványokat megszerzését, de az iskolások támogatását is RMDSZ által létrehozott irodák segítették.) Tőkés László az eredeti tervekkel ellentétben nem jelent meg az SZNT nagygyűlésén, nemhogy felszólalt volna. (Talán a magyar miniszterelnöknek is szerepe volt ebben!) Nincs amiért találgatnunk. Nem e kapcsolatokról szólna e jegyzet, hanem egy új romániai magyar párt esetleges megjelenéséről. A szerveződés szombaton, december 4-én, épp az MPP jelenlegi fellegvárában, Székelyudvarhelyen, egykori polgármestere, Szász Jenő városában tartja alakuló gyűlését. Reméljük különösebb cirkusz nélkül. Mert az ismét minket minősítene.
Tőkés László körül tehát minden őt megsemmisíteni szándékozó kísérlet ellenére élet van, politikai élet. Az egykori püspök magánéletét annyi valós és valótlan esettel szenzációként tálalók nem tudtak komoly kárt okozni a romániai forradalom egyetlen máig hiteles alakjának. Az egyetlen romániai magyar politikusnak, akinek nőügyein kívül semmit nem vethetnek a szemére, mert ma is azt teszi, mint huszonegy néhány évvel ezelőtt, konokul kitart akkor elvei mellett. Erdélyben pedig, de főleg Székelyföldön három napig tart minden csoda, ha férfi és nő kapcsolatáról van szó. A mutatós, ráadásul bátor és híres Tőkés László pedig elsősorban férfi maradt, ami felénk bocsánatosabb bűn, mint sokan hinnék, mert itt azt tartják, hogy olyan tűbe nem lehet befűzni, aminek a foka mozog. Ezért itt hamarabb értelmezik azt, hogy nem ő csábított, nem volt rá szüksége, hanem a hölgyek lelték elsősorban örömüket „jószívűségében”.
Eltörpült tehát a politikusok álnoksága által sunyin támogatott erkölcscsőszi bábazüle Tőkés László erényei mellett. Hívei munkához láttak, ellentétben azokkal, akik elveszítették a tömegalapjukat (RMDSZ) és azokkal, akik az RMDSZ romjaiból képtelenek voltak építkezni (MPP).
„Frusztráltak gyülekezete” – hallani a még meg sem született politikai alakulatról, hiszen az RMDSZ-ből kiebrudalt, illetve onnan a csömörük miatt távozók sertepertélnek máris gyülekezve. A neveket látva, valóban így van. Sőt olyanokat is felfedez köztük a helyzet ismerője, akik már az MPP-ben is megfordultak és csalódva hagyták ott.
Szükség van tehát, vagy nincs harmadik magyar politikai erőre Romániában?
Jó az, ha Tőkés László lesz az elnöke, vagy az lenne egészséges, ha ő örökös tiszteletbeli elnökként, nagyobb szabadságot élvezhetne, s az esetleges egyeztető tárgyalásokon bevethetné mindazt, amit tényleges pártelnökként aligha?
Az első kérdésre határozott igen a válasz. Az RMDSZ vezérkarának ugyanis rá kell jönnie, hogy kisajátítottak ugyan egy helyzetet, ám korántsem nevezhető szervezetük ernyőnek, akkor sem, ha ezt olyan lelkesen hangoztatják. (Ugyebár a „nem politizáló” SZNT sem véletlen alakult! Mert nem politizál, egyes vezetői és tagjai máris azt hangoztatják, hogy mit is akarnak a Partiumból, a Bánságból Székelyföldért tenni? Csak nem ők akarják megmondani, hogy mit csináljon a székely?)
A Székelyföld autonómiájáért láthatóan semmit nem tevő RMDSZ, ismét jelszóként fogja használni e bűvös szót: autonómia, önrendelkezés. Aztán a jövő év eleji kongresszusuk után ismét megy minden tovább, ahogy húsz éve. Vezetői tovább módosodnak, hogy ne használjuk a gazdagodni szót egy szegény országban, s magasról fognak rá se rántani arra, hogy mi van itt lent. Annyit esetleg megtesznek, hogy hetet-havat összehordanak majd bizonyítani azt, hogy ők az egyedüli letéteményesei mindennek, ami politika és magyar Romániában, attól sem rettenve vissza, hogy szócsöveikkel a bizalmatlanság mételyét idejében eljuttassák oda, ahol Tőkés Lászlóék épp erősíteni szeretnék hídfőiket.
Ügyeljetek: ez az RMDSZ beépített téglája, ez az MPP besúgója, ez csak a karrierért tesz mindent, emez már mindenhol megfordult, mindenhol szétzúzott füvet-fát maga körül, aztán odébb állt. És így tovább.
Az új szerveződés jövője nagyban függ attól, hogy mit tanult az RMDSZ és az MPP hibáiból, hogy mennyire veszi komolyan az együttműködést e két előbbivel.
A romániai magyar sors ellenben nem rajta múlik, hanem valamennyi romániai magyar politikai alakulat (köztük az SZNT) vezérkarán. A vezetők bölcsességén, azon, hogy mennyivel tudják átlépni saját árnyékukat. Mennyire tudnak végre azonosulni azokkal, akiknek a képviseletét oly nagy dérrel-dúrral hangoztatják, a valóságban pedig csak magukért ügyködnek, meggyőződve arról, hogy „terelni értik” e népet. A hülye népet, tenném hozzá, mert viselkedésük alapján ez lehet a véleményük választóikról, képviseltjeikről. Vajon meddig?
A harmadik romániai magyar párt, ha bejegyezhetik, talán épp a megosztottság újabb jelképeként hathat józanítón a Bukarest és a maguk fényében megszédültek körében. Talán belőle válik az a politikai erő, amelynek sikerül kijózanítania azokat, akik csak a maguk hasznát nézve tündökölnek a bizánci politika jeles bukaresti egyetemén: a Román Parlamentben és a magas romániai hivatalokban, kegyenceiknek nem csak csontokat osztogatva néha.
Tőkés László zászlóember. Az egyedüli követhető a romániai magyar politikusok közül – mondják nem csak azok, akik majd az ő vonzáskörébe fognak ilyen vagy olyan szinten politizálni. Harcizászló-ember. Az pedig, ha sáros, ha rongyos, ha tépett, úgy is erőt adó, követendő.
Ilyen gondolatokkal várják nagyon sokan, hogy végre már a politikus azt is tegye, amit beszél. Csak ennyit és nem többet. A többit egy erőtől duzzadó, csalatkozásait feledő, romániai magyar tömeg adná hozzá. Jelszavak nélkül, az összefogásra kényszerített pártokkal és szervezetekkel együtt. A legfontosabbal, a magyar polgári összefogással keretezve. Bajna György civishir.hu
