Hol a határ a közösségi és a magánérdek között?

http://www.3szek.ro/load/cikk/34373/hol_a_hatar_a_kozossegi_es_a_maganerdek_kozott_a_valaszadas_jogan_a_ki_veszit_a_vegen_cimu_fondorlatos_vadaskodas_margojara_%E2%80%93_visszajelzes

2010. november 19.,

Hol a határ a közösségi és a magánérdek között? (A válaszadás jogán, a Ki veszít a végén című fondorlatos vádaskodás margójára – Visszajelzés)

A Kovászna Megye Turizmusáért Egyesületet Sepsi­szent­györgy Városi Tanácsa és Kovászna Megye Tanácsa hozta létre, melyhez később csatlakozott Kovászna városa is.

Ennek az egyesületnek négy alkalmazottja van, az elnöke Tamás Sándor, alelnöke jómagam vagyok. Múlt héten az egyesület egyik alkalmazottja megkeresett, hogy írjak alá sürgősen egy partnerségi egyezményt az Amőba Oktatási Központtal, hiszen egy leadott pályázathoz 24 óra alatt lehet a kért pontosításokat, jelen esetben a partnerségi egyezményt letenni.

Értetetlenül álltam a felkérés előtt, és alapos megfontolás után nem írtam alá a következő okokból:

1. A turisztikai egyesület önkormányzati, tehát alapító tagjainak beleegyezése nélkül törvénytelen dolgot cselekedtem volna, hiszen alelnökként a sepsiszentgyörgyi, a kovásznai és a Kovászna Megyei Tanács tájékoztatása nélkül nem áll jogomban partnerségi egyezményeket kötni. Az önkormányzati munka nem magánjellegű, amely során bárki is egyszemélyes döntéseket hozhat.

2. Bereczki Kinga tanácsos asszony cégei, illetve azok az alapít­ványok, amelyeknek vezetőségi tagja, érdekellentét miatt nem köt­het­nek szerződést azzal az önkormányzattal, amelynek ugyancsak tagja. Lám, a központi sajtó is a pályázati pénzek átvándorlását boncolgatja, joggal, hiszen nemcsak törvénytelen, de erkölcstelen dolog is a közösség — jelen esetben önkormányzat — burka alatt olyan pénzeket lehívni, amelyek a képviselők saját cégeinek zse­bébe vándorolnak.

3. Az egyesület vezetőségének már a pályázat leadásakor tudomást kellett volna szereznie minderről, nemcsak a pontosítások kérésekor. Joggal feltételezhető, hogy a tanácsos asszony az alkalmazottak meggyőzése által próbált előnyökre szert tenni.

Az objektív okok sorolása mellett természetesen van egy sor szubjektív okom is, hiszen milyen képviselő Bereczki Kinga, aki a város fejlesztési projektjeit, pályázatait nem szavazza meg, mint pl.: a szépmezői ipari parkot, Sugásfürdő felújítási pályázatát, a zöldövezetek bővítését célzó pályázatot, a Néri Szent Fülöp-iskola szomszédságában levő kazánház átalakítását szociális célokra? (A sor nem teljes, de a jegyzőkönyvi kivonatok alapján történt a felsorolás.)

A tanácsos asszonnyal való vitánk egyébként két éve zajlik, mikor képviselővé választása után nem tudta elfogadni, hogy az általa vezetett civil szervezetek nem részesülhetnek városi támogatásban, mint azelőtt.

Ugyancsak az összeférhetetlenségi esetek precedenseként említhetném a Lábas Ház ügyét is, hisz a tanácsos asszony az ingatlanban helyet kapó civil szervezetek pályázatait elbíráló bizottság tagjaként nem látta be, hogy egy általa elnöki minőségben vezetett civil szervezet nevében pályázni, majd azt a pályázatot tanácsosként és bizottsági tagként elbírálni nem éppen etikus, hogy más jelzőket ne is említsünk. Akkor is sértődés és politikai támadás vádja övezte a bizottság többi tagjának ez irányú megjegyzését.

A kérdés nyitott, döntsenek az olvasók és a választópolgárok: Hol van a határ a közösségi és magánérdek között?

Sepsiszentgyörgy alpolgármestereként maradok közösségem szolgálatában, a város fejlődéséért legjobb tudásom szerint dolgozva: Sztakics Éva Megjegyzés

Olvasva a szövetségiek nevében megfogalmazott válaszadást, több olyan dolog merül fel, amire fel kellene hívni a szöveg aláírójának a figyelmét: A civil szerveződési formát azért találták ki, hogy ne egyszemélyes cégvezetőség legyen az, aki aláírna! Az aláírónak mandátuma van a tagok részéről! A civil szerveződések is közösségi érdekeket szolgál! Ezért kissé sántít az a feltevés, állítás, hogy nem írhat alá egy közösséget "reprezentáló" civil szerveződés egy másikkal keretszerződést egy olyannal amelyet éppen hozott létre a polgármesteri hivatal, hogy ne kerülhessen "magán kézbe" a megpályázott összeg. A megkötött szerződést ez a civil szerveződés, a polgármesteri és az ispáni hivatalok nevében, egyféle civil kontroll alá veti!!! Ez az ok, amiért a Leader típusú alapokban a polgármesteri vagy ispáni hivatalok nem pályázhatnak. Ez pedig azért, mert a nyugati elgondolás alapján ők a "befogadó-átvevő fél" a polgárok nevében! Ha megnézzük, hogy a Leader kistérségekben a HACS-ok ban a hivatalos szervek- így a polgármesteri hivatalok is - csak 25%-ban vehetnek részt! A többi a fennmaradó hely azaz 75% csak a civilek számára van fenntartva! Ebben az esetben téves a cikkíró állítása, mert az csak "szerencsés" eset, hogy a civil vezetőket tanácsosnak megválasztják. Ezek nem cégek - tehát magántulajdon - nevében írnak alá! A tanácsos asszony civilként éppen ugyanolyan szerveződésnek a megválasztottja , mint amilyenben a Sztakics Éva "választott" minőségben alelnök, még ha az önkormányzati tulajdonú! És mint ilyen döntési joga van! Egy szimpla telefonhívással is elintézhette-eloszlathatta volna kételyeit, ha rákérdezhetett volna az elnökre, hogyha az éppen nincs kézügynél, elérhető helyen. Visszatérve az önkormányzat és annak tulajdonával elindult civil szerveződés közötti összekeverésre, csak annyit, hogy ebben az esetben a Sztakics Éva nem járt el helyesen, már azért sem, mert nem az önkormányzat érdekét tartotta szem előtt, mert ha igen akkor igenis érdeke kellene legyen mindaz ami a polgárokat szolgálja, azért is mert munkahelyteremtést pártolni kell, no és, hogy a "megbízója" gyarapodjon, pld. helyi adók,bérek, stb formában is... Mindenképpen arra kellett volna törekedjen, hogy a pályázat révén még többen legyenek bevonva, egyfajta önkontrollt növelve, hiszen az EU-s pályázatok a közmeghallgatások tömkelegét írják elő... Ez a dolog inkább hasonlít a káposzta és a jóllakott kecske mesére, hiszen amint a a cikkíró is elismeri lett volna ideje és főleg érdeke, hogy leszóljon a pályázónak a felmerülő hiányosságokra... Az elsikeredett pályázatok, pedig rossz százalékot hoz a városnak, megyének arról nem is beszélve, hogy felmerülhet az a szimpla kérdés: miért is hozták létre a város és a megye vezetői azt az önkormányzati egyesületet? Valószínű nem azokért az négy alkalmazottért, de ha igen akkor újabb kérdések is felmerülhetnek, hadd ne folytassuk... Fontos lehet az is, hogy ha a tanulásra, tudásterjesztésre-,átadásra mi nem figyelünk, meg lehet, hogy az iskolák megszüntetésével ma-holnap csak a Civil Oktatóközpontokban lehet majd magyarul tanulni, ezért mindenképpen biztosítani kellene a fennmaradását, munkatársainak a fizetését, stb. Ezért nem csak Sztakics Éva kellene elgondolkozzon, amikor magán és közös érdek között párhuzamot húznak. Itt sokkal többről volna szó! A cikkíró értetlenségét pedig jobb szakmai felkészüléssel lehetne megoldani, vannak e széles nagy világban olyan esetek, ahol a közös érdek a pártérdekek fölé kerekedik...

Eddig több alkalommal is a szövetségi oktatásért felelős szakmabeliek mindegyre az iskolaközpontokra buzdítottak, most amikor egy sokéves tapasztalattal rendelkező Oktató-központról lenne szó, akkor már nem jó az összevonás? ... (Erdélyi Polgár)