A hazai állattenyésztés válsága

http://polgarielet.ro/index.php?option=com_content&task=view&id=4121&Itemid=77

2010. november 23. kedd 16:06

A hús útja a tenyésztőtől vásárlóig: tízszeres drágulás Hosszú az út az állattenyésztők és a hústermékek vásárlói között, miközben a feldolgozók és a kereskedők gazdagodnak, azok kapnak a legkevesebbet- a termelők-akik a legtöbbet dolgoztak. A költségek legvégül pedig a fogyasztót, vagyis a lakosságot terhelik. Egybecseng a székely gazdák véleménye az Európai Parlament plenáris ülésén elhangzottakkal, az uniós állattenyésztés válságáról, amikor a napokban és az ágazat megsegítéséről vitáztak Brüsszelben. A termelők rossz alkupozíciója, a tapasztalható egyenlőtlenségek, és az élelmiszer-feldolgozók aránytalanul magas részesedése súlyosbítja a helyzetet, amelyek következtében sok állattartó döntött tevékenysége beszüntetése mellett. Az ülésen egyebek között arról tanácskoztak, hogy átfogó uniós stratégiára lenne szükség a fehérjenövény-termesztés előmozdítására, az állati fehérjék takarmányozási felhasználására. A jelenleg érvényes, aránytalanul magas környezetvédelmi és termelési előírások olyan beruházásokra kényszerítik a gazdákat, amelyek soha nem térülnek meg a versenyképesség javulásában, sőt, közvetetten az európai termékek helyzetét rontják a globális árversenyben. Az európai gazdáknak olyan harmadik országokból származó importtermékekkel kell versenyezniük, amelyeket kevésbé szigorú termelési, állatjóléti és környezetvédelmi szabványok szerint állítanak elő. Nehéz az állatok értékesítése D. István székelyudvarhelyi gazda elmondta, hogy az állattartó gazdák számára évek óta problémát jelent úgy az állatok értékesítése, mint azok engedélyeztetett helyen történő, az EU-s állatvédelmi feltételeknek megfelelő, levágása. Szükség lenne korszerű húsfeldolgozó üzemekre, mert jelenleg nagyon kevés a feldolgozó cég, akik többnyire kényük-kedvük szerint szabják meg az árakat. Olyan kis vágóhidakra lenne szükség, hangsúlyozta a gazda, amelyek juhok, sertések és szarvasmarhák szakszerű vágását, valamint a tisztított-darabolt testrészek hűtését is képesek lennének megoldani. Véleményét igazolta rövid telefonbeszélgetésünk, amikor felhívtuk egyik húsfeldolgozó cég vezetőjét, arról érdeklődve, hogy mennyit fizetne élősúlyban, kilónként egy négyéves tehénért. 2,5 vagy 3 lejt, hangzott a válasz, esetleg egy kicsivel többet, ha „jó húsban van” az állat. Drága a hús az üzletekben Ha végigjárjuk az üzleteket, azt láthatjuk, hogy az árak nem a romániai vásárlók pénztárcájához igazodnak és szakemberek is úgy vélekednek, hogy például Németországban, vagy Magyarországon, de egyebütt is alacsonyabbak az árak, mint nálunk. A húsok és húskészítmények ára majdnem azonos a székelyföldi üzletekben, s még a multinacionális üzletláncok kínálata sem mutat jelentős eltéréseket. Íme néhány példa, kilónként számolva: fagyasztott csirke 8-9 lej kilónként, felső-alsó comb: 12-13 lej, csontos disznókaraj: 14-16 lej, csontnélküli karaj: 18-20 lej, hátszín:22-23 lej, csontnélküli marhahús: 23-24 lej, borjúhús:26-28 lej, stb. Láthatjuk, hogy miközben a termelő, az állattartó gazdának három lejt kínálnak élősúlyban a tehene húsáért, és ha az állat felét elveszíti a feldolgozás során, akkor is a hentes és a kereskedő a nyerő és nem az aki vállalta a gondozás nehézségeit. Egyébként október végén lezárult a szarvasmarhafarmokra vonatkozó tá¬mogatási kérelmek leadási határideje, a gazdák várják a támogatást. Amint Lázár István. A Hargita Megyei Mezőgazdasági Intervenciós és Kifizetési Ügynökség (APIA) sajtóreferense kifejtette: a gazdák nem értik a szakminisztérium 2010/215-ös számú rendeletének a lényegét, miszerint háromféle referencia-időpont szerint kell eljárnia a támogatás megítélésekor az APIA-nak, attól függően, hogy az állattartó mikor hozta létre farmját. Támogatásra jogosult minden magán-, illetve jogi személyiséggel rendelkező szarvasmarha-tenyésztő, aki a 2008. január 31-i referencia-időpontban legalább három, minimum hat hónapos szarvasmarhával rendelkezett, és a kérelmezés időpontjában az illető farm szerepel az Országos Állatnyilvántartó (RNE) jegyzékében, illetve nincsenek elmaradt tartozásai az állami és helyi intézmények felé a kérelem benyújtásakor. A 2009-es esztendőre vonatkozó szubvenció 571 lej volt szarvasmarhaként. Kibéd: egy tipikus eset A kibédi AgroProdCom Dósa Kft. 2002-ben júliusában kezdte meg a termelést a 13/A országút mellett lévő épületben, ahol vágóhíd és húsfeldolgozó üzem működik, amely megfelel az uniós elvárásoknak. A vállalkozást Dósa Árpád indította még 1998-ban Nyárádremetén egy bérelt helyiségben, azóta új termelési csarnokban folyik a munka. A tulajdonost a vállalkozás mindennapjairól kérdeztük. - Naponta átlagosan hány tonna szarvasmarha- és sertéshúst dolgoznak fel az új termelési csarnokban? - Hét-nyolc tonna szarvasmarha- és disznóhúst dolgozunk fel. - Honnan szerzik be a nyersanyagot? - A szarvasmarhát a környékről, Hargita és Maros megyéből, a sertéshúst az államilag engedélyezett hazai hizlaldáktól vásároljuk fel. Ugyanis tudtommal Székelyföldön nem létezik olyan vállalkozó, aki engedélyezett sertésfarmmal rendelkezne. - Hány alkalmazottat foglalkoztat a kibédi vállalkozás? - Jelen pillanatban száztizenöt alkalmazott dolgozik a cégnél, valamennyien helybéli lakosok. Minket sem került ki a gazdasági válság, ennek ellenére sikerült a teljes személyzeti létszámot megőrizni. - Hány féle végtermék jut ki a kereskedelembe, a polcokra? - Ezek száma megközelíti a százat. - Hol vannak jelen termékeikkel, hol van bemutató üzletük? - Hargita és Maros megyében vagyunk jelen termékeinkkel, az értékesítés a cég saját üzleteiben (Marosvásárhelyen, Székelyudvarhelyen, Csíkszeredában, Korondon, Parajdon, Szovátán, Erdőszentgyörgyön, Nyárádszeredában és Kibéden, a bemutató üzletben) történik. Ezen kívül szállítunk még élelmiszerüzletekbe, éttermekbe is termékeinkből. Jelen vagyunk a hagyományos termékeinkkel, a jó minőségű, drága termékekkel, de az emberek pénztárcájához is próbálunk igazodni, hogy a kisjövedelmű emberek is tudjanak vásárolni. Fülöp D. Dénes, Balázs Árpád