A hozzászóló cikkekben körüljárták a témát, érdekes gondolatok fogalmazódtak meg. Egyik vélemény szerint a kerületi iskolák ideje lejárt, nincs többé szükség rájuk, és esélyük sincs a fennmaradásra. A cikk írójának jelezném, hogy információi elavultak. Ugyanakkor, ha továbbvisszük gondolatmenetét, oda lyukadunk ki, hogy Kolozsváron elég egy iskola, járjon oda minden gyermek, és az legyen az elit iskola. Ilyen gondolatmenetet azonban inkább ne folytassunk, hiszen ha megnézzük a mostani iskola-felhozatalt, jó választékot találunk, változatosságot és egészséges konkurenciát. Mindeniknek megvan az egyénisége, arculata, mindenik színvonalas oktatást képes nyújtani. Itt idézném egy kerületi iskola magyar igazgató-helyettesének a hozzászólását a témához. „....az egyik külvárosi iskolában aligazgató, az intézmény valamikori tanulója. ...az egykori diákok mind sikeres, egészséges életfelfogású emberekké váltak, és nem igaz, hogy folyton bántották őket vagy minket a román gyerekek, akikhez mai napig tartó barátság fűz, és akik mindig segítőkészek. A Ghibu-líceumban tanítottam ezelőtt pár évvel, és végtelenül jó volt a hangulat, egyetlen magyar kollegát vagy gyereket sem bántottak, és pont olyan aktívak, mint bármelyik belvárosi iskolában. A mi iskolánkban néptáncoktatás folyik minden szinten, még az ovisok is ide járnak. Furulyát, gitárt, zongorát, vagy bármilyen más hangszer tanítását vállalja az egyesület.”
Ha azt vizsgáljuk meg, kik járnak a központi iskolák első osztályaiba, észre kell vennünk, hogy nem a belvárosi gyerekek, létszámuk nem lenne elegendő egyetlen osztályra sem. Ezekben az iskolákban ellenben kitűnő az arculatépítés, jó az iskola-marketing, aminek eredményeként tolonganak a beíratkozók. A kerületi iskolák tanítói is elvándoroltak a központi iskolákba. Természetes folyamat. Józanul mérlegelve: mivel tud ugyanaz a személy ott többet nyújtani? Milyen pluszt nyújt az a belvárosi iskola, amely előtt reggel megállni sem lehet, nemhogy parkolni? A reggeli utazás horror szülőnek, nagyszülőnek, vagy annak, aki épp „gyerekszolgálatos” a családban. Talán a gyerek élvezi? Talán rá nem hat ez a stressz? És mi van azzal a szülővel, aki nem tudja vállalni ezt a reggeli-déli gyerekszállítást?
Gondolt valaki arra, hogy egyáltalán kinek az érdekeit szolgáljuk azzal a trenddel, hogy belvárosi iskolába járatnak minden gyereket? Hol az esélyegyenlőség? Nincsen létszám osztályindításra a kerületben, és túlzsúfoltak a központi iskolák osztályai. Lehet minőséget biztosítani 30-as létszám mellett?
Sok kérdést lehetne még feltenni. Nem szociológiai tanulmányt akarunk, csak megismerni a szülők gondolkodásmódját. Szerenénk megtudni, milyen értékrendek mentén történik az iskolaválasztás? Milyen paradigmák irányítják a gyerekek első iskolájának kiválsztását? Kinek az érdekei elsődlegesek? Milyen perspektívából születnek a döntések?
Kolozsváron a vasúttól északra nincs magyar osztály, iskola van több is, de kikoptak belőle a magyar osztályok. Most lehetőség van ezen változtatni.
A kerekdombi szülőket együtt gondolkozásra hívom. Győzzenek meg igazukról és hallgassák meg érveinket. Első találkozónk január 12-én, szerdán lesz a kerekdombi Református Templomban, szeretettel várunk mindenkit. Aki úgy érzi, igenis létjogosultak a magyar osztályok a külvárosban, kérem, jelezze. Lobbi-csoport indul új magyar osztályok létrehozására. Mindenki véleménye fontos, ha egyetért, ha nem. Bogya Zoltán bogyazoli@yahoo.com 0722-365349
