Egy eseménydús 2010-es esztendő után egy legalább ugyanennyire tömött 2011-re számíthat a Kárpát-medence. A két év szétválasztása valójában csak naptári jelentőséggel bír, hiszen az újév rengeteg folytonossági elemet fog tartalmazni, és tucatnyi folyamat továbbviteléről beszélhetünk. Az új naptári egység azonban bizonyára újdonságokat is tartogat, ezeket is próbálja kiolvasni a csillagokból a Kitekintő.
A Kárpát-medence számára sok nagy jelentőségű politikai fordulat következett be az elmúlt évben, és ez olyannyira igaz, hogy 2011-et és a későbbi periódusokat is nagy mértékben determinálja. A közelmúlt eseményei tehát sokkal nagyobb segítséggel szolgálnak a jövő kifürkészésére, mint a csillagok, kártyák vagy a madarak belei. A térség és a kárpát-medencei magyarság számára legnagyobb horderejű esemény a nemzetpolitikai rendszerváltás bekövetkezte volt, amely egy sor új folyamatot nyitott meg, ezek lefutása pedig jövőre várható csak.
Nemzetpolitikai kihívások
Január elsejétől megkezdődik a könnyített honosítás igénybe vétele, több ezer határon túli magyar válik az anyaország állampolgárává. Átfogó tanulmányok hiányában nem tudjuk, hogy ez milyen hatással lesz az egyes kisebbségi közösségekre, a gyakorlat azonban szépen megmutat majd mindent. A kettős állampolgárság megadásaként is nevezett eljárás egy másik aspektusának kibogozása is várat magára: az új állampolgárok választójogának kérdéséről van szó, amelyről egyre több magas rangú kormánytisztviselő nyilatkozott. Bár még nem született hivatalos álláspont a kérdésben, úgy látszik konszenzus alakul ki arról, hogy a határon túl élő kettős állampolgároknak is meg kell adni az anyaországi szavazati jogot. Ez azonban rengeteg technika és elvi kérdést is felvet, amelyek megválaszolása létfontosságú lehet az egész nemzet számára.
Egy másik nemzetpolitikai kérdés a határon túli magyar intézmények anyagi támogatása. A 2010 közepén hivatalba lépett Orbán-kormány a támogatáspolitika reformját ígérte, amely a Bethlen Gábor Alap létrehozásában öltött testet. Az új alap szintén a jövő év elején kezdi meg munkáját, akkor majd kiderül, hogy sikerrel járt-e a váltás vagy az előző keret hibái vonulnak tovább, esetleg ellentétes előjellel.
A Kárpát-medencei magyar-magyar kapcsolatok intézményes fórumai a jövőre szintén összeülhetnek, hiszen a határon túli magyarság képviselőivel való rendszeres érdemi konzultáció elengedhetetlen az új nemzetpolitika számára. 2010. november 5-én már ülésezett a hosszú ideig szünetelő Magyar Állandó Értekezlet (MÁÉRT). Az új esztendő első felében Kövér László, a magyar Országgyűlés elnöke összehívja a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumát (KMKF) is, amelynek fő feladata lesz megtalálni azt a módot, ahogyan a két platform egymás mellett működhet.
EU-elnökség
A január 1-től kezdődő magyar EU-elnökség is lehetőséget nyújt a kárpát-medencei magyarság számára fontos problémák európai napirendre emeléséről. Az elmúlt időszakban több neves magyar rangú közszereplő (pl. Gál Kinga, EP-képviselő, Magyarics Tamás, a Magyar Külügyi Intézet igazgatója) is úgy nyilatkozott, hogy a féléves elnökség egyik fő feladata lesz, hogy a kisebbségi jogok kérdését az Unió elé tárja. Konkrétumokat sajnos nem találtunk a nyilatkozatokban, de kétségtelen, hogy 2011 első hat hónapja egy olyan lehetőség, melynek elszalasztása bűn lenne.
Magyar-magyar harcok
Nemcsak az anyaországi politikai praktikáktól függ azonban minden. A magyar kisebbségek számára igen fontosak saját etnikai képviseletüknek ügyes-bajos dolgai. A magyar-magyar testvérháborúktól sem lesz mentes az elkövetkező év. Két fontos párharc kiteljesedésére is lehet számítani Felvidéken és Erdélyben. A szlovákiai magyar politika berkeiben a Híd-Most és a Magyar Koalíció Pártja (MKP) közötti versengés a meghatározó. Bár a Bugár Béla vezette vegyes pártként meghatározott Híd nyáron kiszorította az MKP-t a parlamentből, az őszi helyhatósági választásokat az utóbbi formáció vitte. Az erőviszonyok tehát kiegyenlítettetek, a rendszer még képlékeny, de talán 2011 meghozza a várt konszolidációt.
Nemrég a kormányzó Fidesz baráti gesztust tett a hosszú ideig teljességgel ignorált Híd felé, az anyaországi beavatkozás pedig kétségkívül fontos változó a versengés alakulásában. Ugyanez igaz az erdélyi magyar politikára is. Itt 2011 egy újabb magyar alakulat, az Erdélyi Magyar Néppárt születését hozza. A Tőkés László által vezetett Erdélyi Magyar Nemzeti Mozgalom (EMNM) hozná létre az új szereplőt, amellyel megpróbálja megingatni a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) húsz éves hegemóniáját.
Persze a harmadik aktorról, a Szász Jenő nevével fémjelzett Magyar Polgári Pártról (MPP) sem szabad megfeledkezni. Az elmúlt időszak igen feszült volt az EMNM és az MPP között, ám a 2012-es választásokra készülve a kiegyezés lehetőségét sem szabad elvetni. Bakk Miklós kolozsvári politológia-professzor szerint például a németországi CDU és bajorországi testvérpártjának, a CSU-nak az együttműködési modellje alkalmazható lenne az új Tőkés-pártra és Szász Jenő szervezetére.
Az RMDSZ-en belül is forró a hangulat, hiszen tisztújító kongresszust tartanak februárban. Markó Béla bejelentette, tizennyolc év vezetés után nem indul a Szövetség elnöki pozíciójáért. Eddig Kelemen Hunor kulturális miniszter és Eckstein-Kovács Péter elnöki tanácsos szállt ringbe az üresen maradó székért. Az elnökválasztási forduló után – melyet nagy valószínűséggel Kelemen nyer – az RMDSZ-nek fel kell vennie a kesztyűt, és megoldást találnia az új magyar párt megjelenése miatt kialakult kihívásokra.
Demográfiai kihívások
2011 a népszavazások éve is lesz a Kárpát-medencében, amely igen szomorú eredményeket mutathat a magyarság számára. Szerbiában áprilisban, Szlovákiában májusban, Romániában pedig októberben veszik számba a népességet, nagy valószínűséggel mindenhol a magyarok számának fogyásával találjuk magunkat szembe. A fogyás tehát biztos, csak annak mértéke a kérdése. És persze a lehetséges válaszok megtalálása is.
A népességfogyás egyik fő oka az asszimiláció, amely automatikusan az oktatáspolitikára irányítja figyelmünket. Ez főként a szórványvidékeken fontos, mint például Ukrajnában, ahol még mostanra sem oldódtak meg a kisebbségi oktatás nehézségei. Bár Viktor Janukovics köztársasági elnök kampányában még kisebbségbarát politikát ígért, semmilyen érezhető javulás nem történt. A másik EU-n kívüli kárpát-medencei ország, Szerbia esetében a helyzet sokkal ígéretesebb. A 2010-ben megalakult Magyar Nemzeti Tanács már több lépést tett, hogy tartalommal töltse ki a Belgrád által felajánlott autonómia keretét. Ennek a jövőben is folyatódnia kell, az egyik legnagyobb próba a költségvetés kérdése lesz, hiszen ekkor dől el, hogy a központi kormányzat tényleg komolyan gondolja-e az autonómia kérdését vagy csak látszatintézkedésekről van szó.
Újabb kör a szlovák-magyar meccsben
Tovább gördülhet a szlovák-magyar vita is, amely 2009 második felében és 2010 első felében érte el a tetőpontját. A nyáron hivatalba lépett Radicova-kormány megpróbálta feloldani a feszültségeket, ám rengeteg ellentét van még. Bár a szlovák törvényhozás megszavazta a nyelvtörvény enyhítő módosítását, azt Ivan Gasparovic köztársasági elnök nem írta alá, így jövőre marad annak újabb elfogadása is. A magyar és a szlovák kormány megegyezett, hogy újraindítják azokat a vegyes bizottságokat, amelyek a konfliktusokat hivatottak kezelni. Kíváncsian várhatjuk, hogy ezek tényleg összeülnek-e 2011-ben. Pap Szilárd István, Kitekintő
