Pro vagy kontra el kell döntenie a szövetségi vezetésnek!

A minap a Potocky úr blogjára tévedtünk és meglepve olvastuk, hogy vannak még olyanok akik meg merik mondani a szövetségi vezetésnek, hogy tévedtek, lásd az alábbi cikket:


http://penzcsinalok.transindex.ro/potozky/?p=34
EGY MINISZTER PÁLFORDULÁSA, AVAGY KELEMEN HUNOR ESETE A VERESPATAKI BÁNYAPROJEKTTEL

A Rosia Montana Gold Corporation minden áron kitermelné Verespatak aranykészletét. Tenné ezt úgy, hogy falvakat törölne el a föld felszínéről, emberek százait lakoltatná ki, templomokat rombolna le, temetőket számolna fel, kétezer éves római bányajáratokat semmisítene meg. Majd 15-16 év gyors kiaknázás után többszáz hektáros cianidos zagytározót, illetve pár száz millió tonna nem éppen veszélytelen hulladékot hagyna örökségül. Ezzel már több mint tíz éve következetesen probálkozik a vállalat.

A civilek – főleg a zöld és a kulturális szervezetek-  és még sokan mások  már több mint tíz éve következetesen harcolnak a fent említett probálkozások ellen.

Egyvalami közös mind a bányavállalalatban, mind bennünk civilekben. A következetesség. Igaz, nem ugyanazon célok érdekében.

Ugyanakkor vannak olyan szereplői is ennek az évtízedes színjátéknak, akik váratlan pálfordulásukkal, akut következetlenségükkel  képesek úgymond bénító döbbenetet okozni jónéhányunkban.  Számomra a leghihetetlenebb, a legmegdöbbentőbb Kelemen Hunor miniszter pálfordulása. Az elmúlt években, a projekt ellen felszólalók, szövetségesüknek tekinthették  úgy képviselői, mint miniszteri minőségében. Hirtelen pálfordulására nehezen találunk magyarázatot. Egyike volt azon kevés politikusoknak melyek élvezték a civil szervezetek bizalmát a verespataki űggyel kapcsolatban.

Napjainkban, „Hunoriada” elnevezésű számonkérő demonstrációkat szerveznek ugyanazon szervezetek. Ennek okairól röviden az alábiakban:

- 2007-ben nagyon kevésen múllott, hogy a román parlament nem szavazta meg a ciántehnologia használatának betiltását a bányászatban. Kelemen Hunor messzemenően támogatta ezt a törvénytervezetet, olyannyira, hogy  még az alapítványunk által tartott sajtótájékoztatón is részt vett mint a Ciánellenes civil koalicióval szimpatizáló politikus.  Sőt mi több, felkérésünkre nyilvánosan a koalició honlapján aláírójává, támogatójává vált a cián betiltását szorgalmazó mozgalomnak (a mellékelt fotó ezt a pillanatot örökítette meg). Többek között akkor ezt nyilatkozta: “A bányatörvény a képviselőház asztalán és igen jó esélyek mutatkoznak arra, hogy a parlamenti vakáció után a képviselők elfogadják a törvényt” (Hargita Népe, 2007.06.08).

- 2010 február 8:  Kelemen Hunor újonnan kinevezett kultúrminiszter  az Europa FM rádiónak adott interjújában http://www.europafm.ro/europa-fm/emisiuni/grila-de-programe/interviurile-europa-fm/ministrul-kelemen-hunor-la-interviurile-europa-fm.html, többek között  nyíltan ellenezte a  ciános tehnológián alapuló aranybányászatot (a Verespatakra vonatkozó rész a 13:20 – 17:50 intervallumban található).  Akkor állította, soha nem tudná elfogadni a  templomok , a temetők és a kétezer éves római bányajáratok megsemmisítését, valamint azt, hogy nem létezik olyan megoldás amely által elkerülhető lenne a helyi kulturális örökség megsemmisülése, ha a bányaprojektet életbe ültetnék. Megoldásként a turizmus fejlesztését látta akkor még a miniszter úr mint megfelelő középtávú fejlesztési stratégiát a régió számára.  Kihangsúlyozta: – nem szabad csak gazdasági és pénzűgyi megfontolás alapján egy ilyen romboló hatású projektet elkezdeni. Emlékszem, miután bejátszották ezen interjút, felhívtam Kelemen Hunort és gratuláltam neki, sőt mi több, jónéhány elektronikus civil listára is postáztam a fenti linket. A fogadtatás nagyon pozitív volt, sokan úgy vélekedtek, íme, egy értekek mellett kiálló politikus.

2011 január –  „Megoszlanak a szakértői vélemények Verespatak UNESCO örökséglistájára való felvételének esélyeiről, a művelődési tárca minden esetre folytatja az eljárást” – nyilatkozta Kelemen Hunor tárcavezető.

2011 július – Hideg zuhany: Kelemen Hunor, aláírta a verespataki Kirnyik hegy régészeti mentesítési bizonylatát.  Magyarán szabad az út a kulturális tárca részéről a bányaprojekt életbeültetéséhez. A Kirnyik hegy az egyik legfontosabb objektum, melynek köszönhetően a Történelmi Műemlékek Országos Bizottsága javasolta Verespatak felvételét az UNESCO műemlékvédelmi listájára.

Ha csak az előbbiekben felsorolt néhány mozzanatot nézzük, szinte hihetetlennek tűnik egy ilyen pálfordulás. Tudom, sokszor szajkozzák, hogy a politika a kompromisszumok művészete, de ebben az esetben semmi művészit és semmi ésszerű kompromisszumot nem tudok felfedezni. Sőt még politikai éleslátást sem. Annak a cégnek kedvez a miniszteri döntés amelynek egy Allan Hill nevű vezetője az elmúlt években irredentizmussal és Budapest érdekeinek szolgálásával vádolta az RMDSZ-t, akkor amikor Korodi Attila, az akkori környezetvédelmi miniszter felelőségteljes módon viszonyult a verespataki projekthez és nem adott zöld útat életbeültetésére.

Tisztelt Miniszter Úr!

A nagybányai ciánszenyezés alig több mint egy évtizede történt. Sötét emléke még sokakat kísért mind Romániában, mind Magyarországon. Ez egymagában elég kellene legyen ahhoz, hogy Ön továbbra se adjon engedélyt egy ilyen jellegű romboló projektnek. De még ha ad-absurdum elfogadnánk, hogy Verespatakon hasonló ciánszennyezés nem következhet be a jövőben, akkor a tudat, hogy az Ön  miniszteri rábolintása többszáz millió tonna hulladék generálásával, egy többszáz hektáros cianid oldatot tartalmazó zagytározó létrejöttével, 1300 ha holdbéli tájjal, az eltüntetett falvakkal, templomokkal,  az emberek kilakoltatásával járhat, elegendő kellene legyen egy ésszerű döntéshez.

Végezetül ha ez sem lenne elég, felhoznék még egy  politikai érvet is:

Mivel Ön politikus, szavazatokra van szüksége. Köztudott, egy országos felmérés kimutatta, hogy Románia szavazópolgárainak  közel háromnegyede támogatja a ciánalapú tehnológia betiltását. Ez magyarán azt  is jelenti,hogy ellenzik a verespataki bányaprojektet is.

A ciánt extrém helyzetekben öngyilkosságra is használják. Volt jónéhány ilyen eset a történelem folyamán. De ezidáig még nem hallottam, hogy politikai öngyilkosság elkövetésére is bevetették volna. Megtörténhet, hogy a verespataki bányaprojekt támogatása ilyen meglepetést is okozhat úgy Önnek,  mint az RMDSZ-nek.

Ha nem másért, bár ezért megfontolhatná megéri-e támogatni ezt az elhíresült kezdeményezést.

Megjegyzés

Alig csitultak le miniszteri "pálfordulás" hullámai máris előtérbe kerültek azok a zagytározók amelyeknek "jelenléte" veszélyes szomszédságot eredményez,mint pld. a borsabányai is:

http://www.nagybanya.ro/reszletes-cikkid-10457.htm

Ciánpánik Borsabányán
	2011-08-02

Az utóbbi napok kitartó esőzései ismét aktuálissá tették az abbahagyott bányászati tevékenységekből hátramaradt meddőhányók kezelésének égető kérdését. 

Ilyen „villogó piros lámpa” Románia térképén a Máramaros megyei Borsabánya is, ahol a Colbu ülepítő zagytározóinak több millió tonna veszélyes hulladékkal elvegyült iszapja az áradások következtében bármikor rázúdulhat a városra, illetve belekerülhet a Csiszla-patakba, onnan pedig – a Visó folyón át – a Tiszába.

Az Új Magyar Szó a helyszínen tájékozódott a borsabányai zagytározók helyzetéről. 

Utoljára 2008-ban, az akkori nyári áradások idején történt kimutatható környezetszennyezés a Borsa bolygóvárosának számító Borsabányán. Az évek óta komoly környezetvédelmi gondokkal küzdő vidék lakosait akkor maga Traian Bãsescu államfő is figyelmeztette a környezeti katasztrófa fokozott veszélyére. Világbanki támogatással be is indult egy környezetmentési projekt, melynek során 2009-ben néhány veszélyesebb meddőhányó, elsősorban a 2008-as szennyezést okozó Colbu konszolidálásán kezdtek el dolgozni. Az eljárás során a lefolyó vizeket megpróbálták elterelni és elszigetelni a meddőhányótól – illetve saját medrükben tartani –, a dombnyi bányaszármazékot lefedték földdel, majd füvesítették. A félsz ismét beköltözött a lelkekbe „Izgultunk ám, hogy ne szakadjon ránk a zagytárolók szennye. Különösen szombaton éjjel féltünk, amikor a vihar felköltötte álmából az egész telepet. A legtöbb lakásban felgyújtották a villanyt, és egymásnak telefonáltunk, hogy megtudjuk, mi a helyzet” – elevenítette fel lapunknak Sallak András nyugdíjas bányamérnök a hétvége történéseit. A volt bányaigazgató azon kevés, máshonnan ideszármazó szakemberek közé tartozik, akik az ércbányák bezárása után sem hagyták el végleg Borsabányát. Mint meséli, a hétvégén lehullt csapadék szerencsére nem volt túl sok, és hamar levonult a Csiszlán, de a félsz ismét beköltözött a lelkekbe. Ottani olvasóink jelzései alapján lapunk a helyszínen próbált meggyőződni a borsabányai zagytárolók helyzetéről. Legelőbb a polgármesteri hivatal gazdasági osztályának vezetőjével beszélgettünk. Ioan Timiº közgazdász arról tájékoztatott, hogy a három évvel ezelőtti baleset óta – amikor a Borsabánya fölött lévő Colbu ülepítőnél gátszakadás történt, és több ezer köbméter zagy folyt a Csiszlán át a Visóba, majd a Tiszába – „sok minden történt, de nem elég”. Jelentős pénzek érkeztek ugyan a zagy és meddőtárolók ökologizálására – táptalajjal való lefödésére, füvesítésére, fásítására és a bányavizek elvezetésére, illetve semlegesítésére –, de több minden egyébre nem futotta. Füvesítés kóréval A terepszemlét a borsabányai polgármesteri hivataltól jó tíz kilométerre, az 1800 méter magas Toroioga (a helyi magyarok névhasználata szerint: Toronyága) lábánál kezdjük. Itt – a telefonon korábban megbeszélteknek megfelelően – Sallak András nyugdíjas bányamérnök fogad. Hogy valóban releváns képet kapjunk a valós helyzetről, javaslata szerint a három nagy zagytároló közül a legjobban „ökologizálthoz”, a bányatelep alatt lévő D-2-eshez megyünk ki. Messziről látható, hogy itt csakugyan dolgoztak, mert a mintegy huszonöt hektár alapterületű salakhegy oldalait nagyobbrészt már életerős fenyő- és nyírfacsemeték borítják. Fent a lapos tetőt befüvesítették – már amennyire a különböző gyomnövényeket és kórékat fűnek lehet nevezni. A nem éppen tökéletes munkára az is utal, hogy a gazok közül tekintélyes foltokban még kikandikál a termőfölddel nem eléggé lefedett salak. Az igazi probléma azonban a mesterséges hegy oldalával, a rézsűkkel van. Eleddig nem sikerült mindenütt lezárni, gyepesíteni és fásítani, ezért a csapadék állandóan mossa a hegyoldalt, s a savas lé az alatta lévő Csiszlába folyik, melynek vize messze van ahhoz, hogy az élővilág visszaköltözzön ide. Sallak mérnök mutatja, mekkora árkokat ás a csapadék a zagyhegy lefedetlen oldalán, s ezen át mi szennyezés jut esőzéskor a sebes patakba. A másik két zagytárolónál ennél még rosszabb a helyzet, amit egy másik helyi szakember, Bárány Ferenc nyugdíjas bányamester is megerősít. Szerinte a három évvel ezelőtti ökokatasztrófa egy nagyobb zuhé esetén a Colbu tárolónál bármikor megismétlődhet. Sallak és Bárány is úgy látja: a nagyobb gond nem az, hogy kevés volt a tárolók biztonságának megerősítésére adott pénz, hanem az, hogy az elvégzett munka szakszerűsége erősen kifogásolható. Ahelyett, hogy a helyi viszonyokat ismerő, jól képzett helyi bányászokkal dolgoztattak volna, egy idegen cég hozott embereket ide. A volt igazgató legalább ilyen súlyos tévedésnek tartja azt is, hogy a bányák lezárását szintén másokra bízták. „Az eredmény katasztrofális. A bányavizek nagy része továbbra is semlegesítés nélkül folyik ki, szennyezi a környezetet. A bejárati kapukat ráadásul feltörték, és az ócskavasgyűjtők minden olyasmit kilopnak, amit még egy esetleges bányanyitáskor használni lehetne. A gátlástalan pusztítás már emberi tragédiát is okozott, hisz a helyismeret hiánya sok veszélyt rejt. De a bánya anélkül is veszélyes terület” – vonja le a következtetést a helyi bányamérnök. Verespatak, a nagy testvér Az állami bányák és ipari létesítmények bezárása után felügyelet nélkül maradt romániai zagytározók közül csak egyik a borsabányai Colbu ülepítő. A Fehér megyei tizenegy ilyen meddőhányó közül például a legveszélyesebb a Sese-völgyi, amelynek tartalmához naponta százezer lej értékű meszet kellene adagolni a sav semlegesítésére, de nincs pénz a szükséges mennyiség beszerzésére. Az összes romániai meddőhányó eltörpül azonban a mellett a hatalmas ülepítő mellett, amelyet Verespatak mellé építene a Roșia Montana Gold Corporation bányavállalat a Cornei-völgy elöntésével; az ott összegyűlő zagy az arany kivonása után hátramaradt kőzetekből, vízből és ciánból állna össze. Az RMGC szakemberei azt állítják: a meddőhányó vize nem lesz ártalmas a környezete számára, ugyanis egy speciális anyaggal molekuláira bontják a ciánt, s így a rendkívül veszélyes anyag szennyező hatása lecsökken. (erdely.ma)