Jámbor Gyula Vasárnap, 2012. február 12.,
A farsang, a tél vidám búcsúztatása, a bálok szezonja, amely idén mifelénk meglehetősen zord időjárási viszonyok között zajlik. A hideg és hó azonban nem vette el a kedvét azoknak, akik Aradon az Expo kiállítási csarnokban az év legnagyobb magyar mulatságán részt vettek, a bálozók létszámát ezúttal is, mint az utóbbi években mindannyiszor, csak a jó félezer embert befogadó színhely „szűkössége” korlátozta.
A szombat este nyolcra meghirdetett aradi magyar farsangi (batyus)bál, a „megabál” megnyitóján, valamivel fél tíz előtt a két főszervező, a szakácsnak-kuktának öltözött Homolka Ervin és Khell Levente bejelentette, hogy mit főztek ki erre az estére. Első fogásnak a Wine Princess által felajánlott jófajta borok kóstolását, másodiknak a majláthfalvi Százszorszép együttes táncösszeállítását, az álarcok parádéját, főfogásnak Pataky Attila fellépését, desszertnek a tombolahúzást ajánlották. A megnyitó során Bognár Levente aradi alpolgármester, kifejezte örömét, hogy a magyarság ismét együtt lehet, és azt kívánta, hogy sokáig legyenek még együtt, „sokáig álljon még a bál”, Faragó Péter parlamenti képviselő a szervezőknek mondott köszönetet a mulatság megszervezéséért. A megnyitó előtt és persze utána is szólt a zene: rendkívüli módon két együttes – a magyarországi, először mifelénk járt szekszárdi M6-Expressz és az általunk sokkal ismertebb, helybeli Party-Mix – húzta felváltva a talpalávalót mindenféle zenei műfajban.
A farsangi bálra beöltözött álarcosok száma idén nem volt túl nagy, most sem hiányoztak azonban a jó maskarák és bemutatók. A parádét a mexikói bandita nyitotta meg, aztán jött Jack Sparrow, két cowboy lány (táncprodukcióval), a nagypapája által kézen fogva vezetett kicsi, mesebeli Piroska, Băsescu államelnök két testőrével (tört magyarsággal kívánt mindenkinek jó "szarakozást”), a ministráns, aki perselyében a bálszervezőknek gyűjtött adományokat, végül a farsangon férjet kereső, Csokonai-féle Dorottya, aki óriási (léggömb)melleivel és szellemes szövegével aratott tapsot.
Pontban 11 órakor megjelent az est vendége, Pataky Attila, aki a rengeteg anyaországi „sztár” között igazi szupersztár, több mint harminc éve a közkedvelt EDDA együttes frontembere. (Pályafutását még régebben kezdte, 1973-ben a miskolci egyetemen). Az EDDA együttessel mintegy harminc lemezt jelentetett meg, s hogy dalait jól ismerik, azt a gyakran vele együtt éneklő közönség bizonyította. „Drága véreim”, szólította meg rajongóit, és egyórás műsorának első részében visszaemlékezett az 1980. évi kezdetre, majd a második dalukra „s a következő háromszázra”, amelyekből néhányat felvételről hangzó zenekari kíséret mellett adott elő. Talán mert farsangi mulatság volt, talán hogy három önálló szólólemezéből is ízelítőt adjon, elénekelt egy kb. húszperces összeállításban egy sor cigánydalt, aztán mulatós nótákat (sokan emlékezhetnek rá, hogy az 1990-es években Lagzi Lajcsi Dáridójában lépett fel), végül néhány nemzetközi slágert – s mikor már-már azt hihette a közönség, hogy a legismertebb Pataky-sláger meg se szólal, felhangzott A kör közepén állok. Végül elhangzott egy ráadás-dal is, zenekari kíséret nélkül, de a rajongók „támogatásával”. A művésznek Khell Levente egy palack 2006-os Ménesi Kadarkát, Bognár alpolgármester egy Arad városi albumot adott aradi szereplésére való emlékeztetőül. Pataky Attilát egyébként, aki „egészséget, boldogságot és egy kis lóvét” köszöntéssel búcsúzott közönségétől, hódolóinak hosszú sora várta, hogy kézjegyével lássa el valamelyik albumát vagy a báli meghívót.
Éjjel kettőig a zenekaroké és a táncé volt a főszerep, ekkor tálalták fel a desszertet. A tombolán – szponzorok és a szervezők jóvoltából – palackos borokat, tánctanfolyamokat, virágkompozíciót, vásárlási utalványt, gyertyatartót, csokoládét, ajándékcsomagot, kétszemélyes vacsorát, mikrohullámú sütőt, s főnyereményként egy tévékészüléket lehetett nyerni, ráadásul az üstöt, amelyben a szervezők a tombolajegyeket kavarták. Aztán folytatódott az igazán jókedvű, nagyszerű hangulatú mulatság, s aki reggel valamivel öt után ment haza, még távolról sem volt az utolsó...
***
Aki a bálra szóló EMKE-meghívót figyelmesen megnézi, első oldalának jobb felső sarkában egy rejtélyes 125LeEr feliratot láthat. Eláruljuk, mit jelent: azt, hogy Levente és Ervin, azaz a Khell–Homolka páros a hetedik megabállal (a hét, ugye, mágikus szám) eljutott az általuk szervezett százhuszonötödik (!) rendezvényig. Tessék belegondolni: egyikük sem hivatásos, csak ezzel foglalkozó rendezvényszervező, mindketten szabadidejükben végzik rendkívül hasznos, de nagyon sok gonddal, utánajárással, bajlódással járó időigényes munkájukat. Őszinte köszönet nekik.
