TOMIK ÁDÁM
2012. január 31., kedd
Néhány hét különbséggel, de ugyanazokkal a természeti problémákkal kellett szembesülnie Perunak, mint Chilének. Ráadásul a baj egyik helyen sem egymagában érkezett. Ijesztő véletlennek is nevezhetnénk mindezt, és a perui hatóságoknak is jóval könnyebb dolga lenne, ha a természet csapásai mellett nem lenne rendre jelen az emberi rizikófaktor is.
A földmozgás két okból is nagy riadalmat okozott. Egyrészt, mert epicentruma nem az óceánban volt, hanem a fővárostól, Limától csupán 280 kilométerre, délkeletre az icai régióban. Az egész kontinenst folyamatosan monitorozó USGS (az Egyesült Államok Geológiai Szolgálata) szerint rengés a földfelszín alatt körülbelül 39,2 kilométeres mélységben pattant ki. Ezen túlmenően a helyieknek nem tartott sokáig felidézniük azt a 2007-es földrengést, amely ennél erősebb volt (8-as erősségű) és 500 halálos áldozatot, valamint több ezer megrongálódott vagy romba dőlt házat hagyott maga után.
Mivel nem volt messze, a földmozgást Limában is érezték az emberek. Icában viszont sokan ijedtükben kirohantak az utcára, nehogy a házuk rájuk omoljon - számolt be a helyi RPP (Radio Programas del Perú) rádióállomás a történtekről. A szomszédos Piscóból is jelentették, hogy az ijedtségen túl a mobilhálózatok elérése is megszűnt, vélhetően az adótornyok sérülése miatt.
Hasonlóan Chiléhez, úgy Peruban is, ha jön a baj, az csőstül jön. A chileiek egyszerre kényszerültek szembenézni az emberi gyarlósággal (egy gyújtogatás és az araukániai erős szél miatt kapott lángra két nemzeti park is) és egy, az ország északi részén fekvő vulkán kitörésével.
A Láscar vulkán kitörése ugyanannak a szeizmikus aktivitásnak a következménye, mint a mostani perui földrengés is, és a pár évvel ezelőtti nagyerejű chilei rengés is, amely óriási károkat okozott az egész országban. Emellett ha a természet jelentette kihívás még nem lenne elég, Peruban is az emberi tényező hátráltatja a visszatérést a megszokott kerékvágásba.
A földrengés sújtotta Ica főtere esti kivilágításban
Nem sikerült azonban mindenkit kimenteni, így összesen 27 embert már nem tudtak élve kihozni az ambulanciáról. Halálukat döntően két okra vezették vissza: egyfelől magára a füst okozta fulladásra (asfixia), másfelől pedig arra, hogy az épület vészkijáratai egytől egyig zárva voltak. Ez a helyben kezelt betegek esetleges szökését nehezíthette, most viszont ugyanezért lelték halálukat az épületben, mivel a tűz sok áldozat elől elvágta az épület különböző részeiből a kijárathoz vezető szinte egyetlen utat. Alberto Tejada, Peru egészségügyi minisztere is a használható vészkijáratok hiányában látta a katasztrófa okát. Az elmondottakat a túlélők egyike,Gianfranco Huerta is megerősítette az FPP rádiónak adott nyilatkozatában. Többen állították azt is, hogy pár embernek az ablakokból kellett kiugrálnia, hogy megmeneküljenek a lángok elől.
Természetesen az illetékes hatóságok ilyenkor döbbennek rá arra, hogy a hasonló célú intézményeket szigorúbb felügyelet alá kell vonni. Annál is inkább így gondolják, mivel a most megsemmisült drogambulancia anélkül üzemelt már jó ideje, hogy a működésére vonatkozóan akármilyen engedélye is lett volna. Raúl García Albornoz, a főváros adott részének felügyelője most vasárnapra összehívta tanácsadóit és kollégáit, akiknek az lesz a feladatuk, hogy minden egyes közintézményt alaposan vizsgáljanak meg, ami a tűzvédelmi és engedélyeztetési körülményeket illeti.
