Mivel a "Marosi Polgár" újra elővette az "állampolgársági ügyet" és egy nagyon rég közölt cikket amit újra lehoz, kötelességünknek tartjuk, hogy a cikkíró által "elhallgatott" dolgokra is felhívjuk a figyelmet. Előre bocsátjuk: az erdélyi NEM veszítette el a magyar állampolgárságát!
Az olvasónak az az érzése támadhat, hogy a liberális beállítottságú cikkíró mintha "sajnálná", hogy most újra lehetősége van arra, hogy a külhoniaknak is magyar állampolgárságért folyamodjanak vagy hogy "kijár" az állampolgárság, sőt közreadja az feltételezett unokaöcs levelét is, de lényegében nem tudni mit is akar ezzel elérni, hiszen ha jogász akkor alaposan "lehasalt" és eléggé mellébeszél, hiszen annak ellenére, hogy a "Komintern" közösségekben letiltották egymás állampolgárait a magyar törvénykezésben létezett, létezik egy "kiskapu" ez pedig a "honosítás"-i "procedura" megléte volt! Ezt az EU-s törvények is elismerték!
De lásd Svájc példáját, ahol még kis "turpisságra" is tellett. Konkrétan arról van szó, hogy könnyen megadták a "családegyesítés" mellett az állampolgári jogokat: pld. az egyik ismerősömnek - aki a Ion Slavici író leszármazottja - azt írták be a "passeport"-ba, hogy "Neé aux Neuchatell" ("Neuchatell-be született" - mivel a polgármesternek erre joga volt...) Ezzel elfogadva, hogy az országuk területén születettnek "kijárna" az állampolgárság! Igaz volt egy olyan kitétel, hogy az illető megélhetése biztosítva legyen, pld. a családja el tudja tartani...
Visszatérve a honosításra, Ha 18 éves azaz a felnőtté válás idején "akadályoztatva" volt az illető, hogy kiválassza melyik állam polgára szeretni maradni, akkor az európai gyakorlatban elismerik és elfogadják, hogy később is megtehesse azt! Egy kikötéssel: bizonyítani kellett, hogy feljebbvalói, szülők-nagyszülők az illető állam - mi esetünkben magyar - állampolgárai voltak.
Az Osztrák-Magyar Monarchia idejéről pedig szinte mindenkinek kijár nem csak a magyar hanem az osztrák állampolgárság is!!! EZT is be kell látni! Ezért a cikkíró által felhozott magyar törvényekbe foglalt állampolgársági "megfosztások" eleve érvénytelenek, hiszen azok nem vonatkozhatnak a Monarchia törvényeire azaz állampolgárságunk nem a kommunista magyar államtól származtatóak!!! Ha Őseink a Monarchia állampolgárai voltak akkor apáink és Mi is annak alapján kérhetjük a vissza"honosítást" és nem állampolgárságunkat, mert azt alanyi alapon nem veszíthettük el... Erre a jogász cikkírónknak nem terjedt ki a figyelme.
Mivel a csatlósállamokban a saját akarat kinyilvánítása , a választás lehetősége nem volt megadva tehát az "akadályoztatás" eleve bizonyított volt! A Magyarországra való letelepedés viszont a "honosítási procedura" révén adott volt!!!
A probléma ott kezdődött, hogy ezekre vonatkozó törvénycikkelyek nem voltak ismeretesek! A jegyzők közül is csak nagyon kevesen tudtak erről. Külön ügyvédet kellet fogadnunk nekünk is, amikor anyósom kérte az anyaországban a letelepedését.
Az igazsághoz még az is hozzátartozik, hogy még ott a tárgyaláson is arról tudakozódtak, hogy honnan tudunk ezekről a cikkelyekről... De lássuk a cikket :
Az állampolgárság kérdése jogi kérdés, kötelem állam és polgár között. Abba harmadik személynek nincs beleszólása. Más állam így megfosztani sem tud egy magyar állampolgárt az állampolgárságától. Erről az egyetlen kérdésről senki nem beszélt még, ami pedig a könnyített megszerzéshez szükséges előismeret:
A magyar állam minden különböző országban élő magyar állampolgárt különböző jogi aktussal fosztotta meg az állampolgárságuktól. Ismétlem: Nem a felettünk győztes hatalmak, nem Románia és nem az utódállamok, hanem a magyar állam fosztotta meg a külhoni magyarokat az állampolgárságuktól.
1. Erdélyi magyarok magyar állampolgárságától megfosztása
Az erdélyi magyarok a “Magyar Népköztársaság és a Román Szocialista Köztársaság között a kettős állampolgárság eseteinek megoldásáról és megelőzéséről”, Bukarestben, 1979. június hó 13-án aláírt Egyezménnyel vesztették el véglegesen az állampolgárságukat. 1979-ben a román és a magyar állam megegyezett, hogy ne legyen román-magyar kettős állampolgár senki. Ennek megfelelően a két állam úgy döntött, hogy megfosztja az egyik állampolgárságától a kettős állampolgárokat. Nyilatkozni kellett Romániában annak, aki magyar állampolgár akart maradni. Aki nem nyilatkozott, annak azon állampolgársága maradt érvényes, ahol élt. Mivel erről a legtöbb embereknek nem volt információja, általában nem nyilatkoztak. Ha nyilatkozott és magyar állampolgár kívánt lenni, akkor kiutasíthatták. Sokan ekkor kerültek át családostul Magyarországra.
Ma az Alkotmány kimondja, hogy (született állampolgárt) állampolgárságától nem lehet megfosztani, úgyhogy minket ilyen veszély nem fenyeget. Akkor nem mondta ki. Ezzel a szerződéssel fosztotta meg a magyarokat állampolgárságuktól a magyar állam.
1992-ben mondtuk fel az egyezményt, azóta lehet újra kettős magyar-román állampolgár valaki. A szerződés hatásának orvoslására a román állam ma minden román nemzetiségű személynek megadja az állampolgárságot, így a nála fejletlenebb Moldávia lakosainak is. És minden román állampolgár szavazhat a választásokon (Budapesti szavazatokkal jutott most is be a román parlamentbe az RMDSZ).
A nagymamám 1924-ben született Brassóban. Mivel a szülei magyarok voltak, így a születésével ő is magyar állampolgár lett. Kezdetben Brassóba járt magyar iskolába, de nem sokáig, hiszen a román állam kötelezte a magyar állampolgárokat a román iskolában való tanulásra azért, hogy a román állampolgárságot megszerezhessék. Ő születésétől fogva magyar állampolgár volt, a román állampolgárságot az 1930-as években szerezte meg. Nagymamám 1941 óta él Budapesten, a román állampolgárságát de iure ő is 1979-80-ban vesztette el.
2. A keleti blokk más országaiban élő magyarok magyar állampolgárságától való megfosztása
- Lengyelországgal 1961 júl. 5. napján.
- az NDK-val 1969. dec. 17. napján,
- Szovjetunióval 1963. jan. 21. napján
- Csehszlovákiával 1960 nov 4. napján
- Bulgáriával 1958. jún 27. napján
- Mongóliával 1977. aug. 15. napján
kötött szerződésekkel kényszerítettük választásra állampolgárainkat. Ha valaki nem nyilatkozott, elveszített azt az állampolgárságot, ahol éppen nem élt.
Mindegyik szerződés hasonló volt: a nyilatkozattétel után a másik állampolgárság elveszett. Rendszerváltás után pedig mindet felmondtuk. Ilyen állampolgárságtól fosztó szerződést kizárólag a szovjet-blokk országaival kötöttünk. Egyetlen demokratikus ország sem kötött ilyen szerződést velünk.
Érdekesség, hogy az 1910-es években Magyarországra érkezett bolgárkertészek a Bulgáriával való szerződéskötés után (mivel nem féltek a magyarországi hátrányos megkülönböztetéstől) éltek a nyilatkozat lehetőségével és zömmel úgy nyilatkoztak, hogy bolgár állampolgárok szeretnének maradni. Ők csak a rendszerváltás után kaptak magyar állampolgárságot.
3. A nyugatra emigrált magyarok magyar állampolgárságától való megfosztása
A nyugatra emigrált magyarokat az 1947. évi X. tc, az 1948. évi LX. tc és az 1948. évi XXVI. tc, valamint az 1957. évi V. törvény alapján egyedi állampolgárságtól megfosztást kimondó határozatok fosztották meg az állampolgárságuktól. Természetesen az állampolgárságuktól megfosztott személyek a rendszerváltással kérhették újra az állampolgárságot.
De nem kapja meg automatikusan az állampolgárságát visszaszerzett szülő magyar nemzetiségű és nyugati állampolgárnak született gyermekei csak akkor, ha Magyarországon 3 évet tartózkodási engedéllyel tartózkodnak. (Plusz előtte 1 év jogszerű ittlét ugye a tartózkodási engedély megszerzéséért).
Számos olyan amerikai, venezuelai, német, osztrák állampolgár fiatalember és Pesten, akik magyar nemzetiségűek, de nem magyar állampolgárok. Nekik minden álmuk az volt, hogy szülei szülőföldjén éljen, de a tortúrát, ami a bevándorlási hivatalban van, nem bírták ki és vízummal élnek Budapesten.
Jogi álláspontom szerint ma a fentiek közül egyik állampolgárságtól megfosztó eljárás nem állná ki az Alkotmánybíróság normakontrollját. Ezt kell orvosolnunk, amikor szavazunk.
A vagyonuktól megfosztottak kárpótlási jegyet kaptak a rendszerváltáskor. Állampolgárságuktól megfosztottakat most kár téríthetjük.
További lehetőségek:
Sokan beszélnek arról, hogy nem állampolgárságot kellene adni, hanem a magyar nemzetiségűek bevándorlását kell megkönnyíteni. Ez jogilag nem járható út, hiszen az Európai Unió tiltja a bevándorlási és tartózkodási engedélyek kiadásánál a nemzetiségi alapon történő diszkriminációt. Az állampolgársághoz kapcsolódó nemzetiség alapján történő diszkriminációt viszont engedélyezi az Európai Unió. lásd:
Nehezedik a határon túliak állampolgársághoz jutása
Fentiek alapján nem marad más, mint az állampolgárság megadása, amellyel egy 25 éves (és nem 84 éves) jogsértést orvosolhatunk és beleillik az EU joggyakorlatába. És azt is hozzá kell tenni, hogy fentiek fényében a népszavazási kérdés jó kérdés.
Álláspontom az állampolgárság kérdéséről is egyetemi éveim alatt alakult ki, amikor megismertem. Akkor ismertem meg, hogy azok a nemzetek, amelyek több országban élnek, anyaország esetén alanyi jogon adtak nemzettársaiknak állampolgárságot. Akkor ilyen volt Németország és Izrael. Ma ilyen a környezetünkből Horvátország, Románia, Szlovákia (és számos más európai ország) ráadásul a szomszédos országokban nem kell az igényelt állampolgársághoz az állam területén lakni (Horvátországban 4 millió horvát él, azon kívül 2.5 millió). A szerbiai horvátok szavazatával maradt például 1 hónapja Szabadkának a polgármestere magyar.
Liberális szavazó lévén sajnálom, hogy a hazai kormányzó erők közül senki nem állt az állampolgárság könnyített megadása mellé. Külön sajnálom, hogy a kormány féligazságokkal riogat, és olyan számításokat tesz közzé, ami kizárólag a sokgyermekes munkanélküli nyugdíjasok áttelepülésével riogat. Sajnálom, hogy az e-mailen érkező anyagok is csak a veszedelemtől tartanak. Temesváron élő informatikus unokaöcsém írta nekem az alábbi sorokat:
“Ez az egész olyan mintha én TB járadékért könyörögnék és ti eldöntitek népszavazáson, hogy megadjátok vagy nem… Ne haragudj, ha túl indulatos voltam, de többre vártam az “otthoniaktol”, nem hiszem, hogy megérdemeltük ezt a bánásmódot.” Tisztelettel:, Dr. Árva Tamás
Megjegyzés
A mostani gyakorlat azaz a az "egyszerűsített" állampolgárság megítélése is az általunk említett "honosítás" cikkelyeire támaszkodhat, ami pluszba van felvéve csupán az állampolgársági eskütétel. Ennek a megléte inkább protokoll jellegű. Az erdélyi magyar számára sok esetben inkább elvi, szimbolikus jellegű, mint gyakorlati, megélhetési probléma lenne a kettős állampolgárságnak a megléte. Ezt kellene tudomásul venni!
Sajnos azonban sok esetben hiába született valaki Magyarország területén, ha szülök egyike nem magyar állampolgár volt akkor könnyen meglehet, hogy "haza" kellett menjen... Sőt az anyakönyvi kivonatban az jelent meg, hogy az anya "román" pedig ékes szóval beszéli a választott Hazája nyelvét!!! Visszás helyzetek sorozatát idézve elő akkor is, amikor a Magyarország területén született, de a "megbélyegzett" "román" anya gyereke betölti a 14 majd 18 évet... Ennyit az erdélyi magyar ajkú "román" anyáról...
Ami a választási jogot illeti még most is vannak olyan hangok, amelyek arról rebesgetnek, hogy a Fidesz úgy akar többlet szavazatot szerezni, de lényegében ugyanazok előző választások alkalmával charter járatokkal hozták a kettős állampolgárokat Közel-keletről! Vagyis bagoly mondja verébnek, hogy nagy fejű! (Erdélyi Polgár)
