2012.02.01
Az elmúlt 12 esztendőben Moldvában egy olyan értékmentő magyar oktatási program jött létre és működött, amely több ezer gyerek, szülő és csángó magyar ember életében töltött be jelentős szerepet: minőségi oktatást, pozitív alternatívát kínált az állami iskolákban működő, sok helyt még a régi rendszert idéző oktatással szemben, erősítette magyarságtudatukat, továbbtanulási lehetőséget, sok esetben szociális problémáik javítását biztosította.
Az oktatási programot Hegyeli Attila találta ki és hozta létre, majd az MCSMSZ égisze és irányítása alatt működött egészen mostanáig. Az évek során több moldvai, erdélyi, székelyföldi, magyarországi tanár megfordult az oktatási programban, akik erejükhöz és legjobb tudásukhoz mérten közreműködtek ebben a sikeres kezdeményezésben.
Éppen ezért megalázónak és szégyenteljesnek, közvetve saját személyünk elleni támadásnak érezzük mi csángóföldön tanító tanárok is az MCSMSZ elleni lejárató kampányt. Az elmúlt években a vezetőség részéről erejükhöz és tehetségükhöz mérten minden szakmai és emberi támogatást megkaptunk. Természetesen, mint minden család életében, az oktatási program közösségében is voltak nézeteltérések, de ezeket normális és jóakaratú emberi hozzáállással orvosolni lehetett.
A mostani áldatlan állapotban kötelességünknek érezzük, hogy kiálljunk az oktatási programot évek óta működtető MCSMSZ vezetősége mellett. A moldvai oktatást Magyarországról távirányítani lehetetlen. Egy új szervezetnek úgy érezzük nincs meg a kellő tapasztalata, rálátása a Moldvában zajló oktatás megszervezésére, irányítására, nem beszélve arról, hogy egy ilyen mértékű oktatási struktúrát tanítási év közben átszervezni felelőtlenség.
Hozzá nem értő, csak az anyagi hasznot kereső személyekre bízni az oktatás sorsát egyenlő a lassú, de biztos halállal, a Moldvában elindult és mostanáig eredményesen működő oktatási program megszűnésével, felszámolásával.
Az építő jellegű megoldást nem egy új szervezeti forma (amely anyagilag is rengetegbe kerülne), hanem a meglévő oktatási program megreformálása, átláthatóbbá tétele, hatékonyabb menedzselési stratégia kidolgozása jelentené.
Ha ez a közös cél, meggyőződésünk, hogy a minisztérium és az AMMOA, az MCSMSZ vezetőségében, akárcsak a moldvai oktatási programban dolgozó teljes tanári karban partnerre találna, hisz mindannyiunk közös célja és érdeke a csángóföldön eredményesen működő oktatás további fenntartása.
Ehhez adjon józan és indulatok nélküli döntőképességet a Jó Isten!
A moldvai oktatási program tanárainak egy csoportja:
Ferencz András – kosteleki magyartanár
Imre Éva – kosteleki magyartanár
Vígh-Tarsonyi László – ferdinándújfalusi magyartanár
Máthé Krisztina – GyES-en levő frumószai magyartanár
Neagu Adrián – frumószai magyartanár
Kicsi Eszter – lábniki magyartanár
Juhász Péter – lábniki magyartanár
Boros Rezső – pokolpataki magyartanár
Niczuly Enikő – bogdánfalvi magyartanár
Bartal Gábor – bogdánfalvi magyartanár
Megjegyzés
Egy olyan alapítványra "bízni" a csángó tanítást, amely eddig leginkább építészettel foglakozott lehet csak akkor meg kell adnia módját.
Az viszont, hogy bizonyos emberek visszaéltek a csángóegyesületben levő tisztségekkel és a magyar adófizető pénzével az már más dolog.
Probléma talán ott kezdődik, hogy Qui prodest? Kinek szolgál mindez?
Ha a magyar kormány tisztségviselője is visszaakarna élni akkor mi fog történni?
A felelős államtitkár el kéne azon gondolkoznia vajon Ő nem tett rossz lépéseket? Pld. amikor "bemutatta" a MÁÉRT elnökét, de ne mélyüljünk el annyira, Sajnos az gyanítható, hogy még lesznek olyan pénzek amelyekre nem "láthat" majd rá még a felelős államtitkár sem hiszen más ország, más emberek, más szokások
Ide s tova eltelt egy jó pár év és csak most figyeltek fel arra, hogy a csángó egyesület "feneketlen" zsák vagy tényleg csak arra való az egész, hogy egyeseket "leléptessenek"...
Sajnos nem tudunk a tanároknak sem igazat adni, mert az ahogyan eddig volt nem éppen a legmegfelelőbb, úgy ha egy új gazda vagy oktatási intézet veszi át az ügyintézést mindenképpen hasznossá válhat.
Azon kívül meg kell említeni, hogy a tanulók zöme továbbra is nem annak a népközösségnek a nyelvén beszél amihez tartoznia kellene vagyis nagy a "hibaszázalék"
Ha az átvizsgálással megbízott Alapítvány abban is közreműködne, hogy kiépítsen egy iskolaépület rendszert akkor az ő helye ott van másképpen csak "kiegészítő" pénzforrásként tudná kezelni a dolgokat és akkor nem odavaló...
A szövetségiek váltig erősködnek az iskolaközpontos megoldásért, ami a csángók esetében sokkal gyümölcsözőbb lehet mert e vidéken a családok nehéz életkörülményekben leledzenek. (Erdélyi Polgár)
