http://www.pluszportal.ro/web/index.php?option=com_content&task=view&id=29635&Itemid=109&limit=1&limitstart=7
2012. február 06.
A Székelyudvarhelyi Polgármesteri Hivatal és a Nyugdíjasok Önsegélyző Pénztára Orbán Balázs születésének 183. évfordulója alkalmából ünnepi megemlékezést szervezett, melyre február 5-én, vasárnap 12 órától került sor.
A nagy előd szavai most a huszonegyedik század elején is helytállóak, Báró Orbán Balázs szavai most sem veszítették el aktualitásukat, időszerűségüket. Szavai kísérnek, hogy határon belül is biztosítsák az erkölcsi megbecsülést, egyenjogúságot, az etnikai szabadságot, kulturális, nyelvi erkölcsi megbecsülést, az etnikai szabadságot, egyházi független megnyilatkozásokat a jövőnek. A jeles eseményre a városközpontban felállított főtéri Orbán Balázs szobornál került sor. A csípős hideg sem gátolta meg azokat, akik a székelység nagy szülöttjére emlékeztek. 
A déli harangszót követően, a Balázs Ferenc Vegyeskar és az ünneplő polgárok elénekelték a szózatot. Az ünnepi szónokok sorát Bunta Levente, a székely anyaváros polgármester beszéde nyitotta, aki beszédében hangsúlyozta Orbán Balázs szülőföldje és népe iránt szeretetét. Kiemelte nagy elődünk szerepét a székelység életében. A továbbiakban így fogalmazott: „Nem szabad megfeledkeznünk ünnepeinkről, mert azok az örökkévalóságot oltják bele a valóságunkba”. Majd így folytatta: „Kultúránk gyöngyszemei, identitásunk mutatói, amiket őseinktől örököltünk, a jelenünket határozzák meg, ezt jelenti számunkra. Mi tehetünk arról, hogy mennyire tartalmas életünk, milyen értékrendet adunk át gyermekeinknek. A mai ember eszményei, céljai nem állnak messze a múltszázad embereitől, legyen szó Orbán Balázsról, vagy Tamási Áronról, életük példaértékű kell, hogy legyen számunkra” - fogalmazott a székely anyaváros első embere. 
Én azt hiszem, hogy a székelységnek szerepe még nincsen lejátszva, én az hiszem, hogy ezen a haza keleti határszélén elhelyezett hősnépnek a jövőben még hívatása van. Ebből kifolyólag azt is hiszem, hogy nagy nemzeti bűnt követünk el midőn e népet figyelmetlenül pusztulni hagyjuk, s azáltal szabadságunknak, hazánk biztonságának e legerősebb fellegvárát romba dőlni, elporladni engedjük - mondta a nagy előd”. Ezek a gondolatok ma is időszerűek - fogalmazott Kedei Mózes esperes.
Ezt követően Erdély Gajewszky Klára a Nyugdíjasok Önsegélyző Pénztárának tagja elszavalta Wass Albert: A láthatatlan lobogó című versét. Majd Miklós Zoltán a Haáz Rezső Múzeum igazgatója alkalmi beszéde következett, aki elmondta, hogy Székelyudvarhelyen az Orbán Balázs 1995-től állított köztéri szobra előtt, az avatás pillanatától, maradéktalanul rendszerességgel megállnak emlékezni az udvarhelyiek. 
Szejke-fürdői sírja is ugyanilyen tiszteletnek örvend és keresik fel nyughelyét. Az ünnepség végén a szobránál az intézmények, hivatalok, szervezetek képviselői elhelyeztek a kegyelet koszorúit. A rendezvényt a Balázs Ferenc Vegyeskar előadása, a Magyar- és a Székely Himnusz eléneklése zárta.
2012. február 06.
A Székelyudvarhelyi Polgármesteri Hivatal és a Nyugdíjasok Önsegélyző Pénztára Orbán Balázs születésének 183. évfordulója alkalmából ünnepi megemlékezést szervezett, melyre február 5-én, vasárnap 12 órától került sor.
A nagy előd szavai most a huszonegyedik század elején is helytállóak, Báró Orbán Balázs szavai most sem veszítették el aktualitásukat, időszerűségüket. Szavai kísérnek, hogy határon belül is biztosítsák az erkölcsi megbecsülést, egyenjogúságot, az etnikai szabadságot, kulturális, nyelvi erkölcsi megbecsülést, az etnikai szabadságot, egyházi független megnyilatkozásokat a jövőnek. A jeles eseményre a városközpontban felállított főtéri Orbán Balázs szobornál került sor. A csípős hideg sem gátolta meg azokat, akik a székelység nagy szülöttjére emlékeztek. 
A déli harangszót követően, a Balázs Ferenc Vegyeskar és az ünneplő polgárok elénekelték a szózatot. Az ünnepi szónokok sorát Bunta Levente, a székely anyaváros polgármester beszéde nyitotta, aki beszédében hangsúlyozta Orbán Balázs szülőföldje és népe iránt szeretetét. Kiemelte nagy elődünk szerepét a székelység életében. A továbbiakban így fogalmazott: „Nem szabad megfeledkeznünk ünnepeinkről, mert azok az örökkévalóságot oltják bele a valóságunkba”. Majd így folytatta: „Kultúránk gyöngyszemei, identitásunk mutatói, amiket őseinktől örököltünk, a jelenünket határozzák meg, ezt jelenti számunkra. Mi tehetünk arról, hogy mennyire tartalmas életünk, milyen értékrendet adunk át gyermekeinknek. A mai ember eszményei, céljai nem állnak messze a múltszázad embereitől, legyen szó Orbán Balázsról, vagy Tamási Áronról, életük példaértékű kell, hogy legyen számunkra” - fogalmazott a székely anyaváros első embere. Ezt követően Simó Anita az Orbán Balázs Általános Iskola VIII. osztályos diákja előadásában elhangzott Csata Ernő: „A szülőföld parancsa” című verse.
A továbbiakban Kedei Mózes unitárius esperes ünnepi beszéde következett.
Az egyházi elöljáró szomorúan állapította meg: „Orbán Balázs egyre súlyosabban és egyre szomorúbban időszerű. Mint mondta a budapesti országgyűlésben 1872. március 14-én Orbán Balázs többek között ezeket mondta, a székely kivándorlás ügyében: „Tisztelt Ház! Nem akarok itt hosszas előadást tartani a székelység múltban való fontosságáról, s a közhaza iránt szerzett nagy érdemeiről, hisz ezt mindenki, aki hazánk történelmével foglalkozott, ki nemzetünknek a közszabadság és polgárosodás érdekében vívott, nagyszerű tusáját figyelemmel kísérte el fogja ismerni.
Én azt hiszem, hogy a székelységnek szerepe még nincsen lejátszva, én az hiszem, hogy ezen a haza keleti határszélén elhelyezett hősnépnek a jövőben még hívatása van. Ebből kifolyólag azt is hiszem, hogy nagy nemzeti bűnt követünk el midőn e népet figyelmetlenül pusztulni hagyjuk, s azáltal szabadságunknak, hazánk biztonságának e legerősebb fellegvárát romba dőlni, elporladni engedjük - mondta a nagy előd”. Ezek a gondolatok ma is időszerűek - fogalmazott Kedei Mózes esperes. 
Ezt követően Erdély Gajewszky Klára a Nyugdíjasok Önsegélyző Pénztárának tagja elszavalta Wass Albert: A láthatatlan lobogó című versét. Majd Miklós Zoltán a Haáz Rezső Múzeum igazgatója alkalmi beszéde következett, aki elmondta, hogy Székelyudvarhelyen az Orbán Balázs 1995-től állított köztéri szobra előtt, az avatás pillanatától, maradéktalanul rendszerességgel megállnak emlékezni az udvarhelyiek. 
Szejke-fürdői sírja is ugyanilyen tiszteletnek örvend és keresik fel nyughelyét. Az ünnepség végén a szobránál az intézmények, hivatalok, szervezetek képviselői elhelyeztek a kegyelet koszorúit. A rendezvényt a Balázs Ferenc Vegyeskar előadása, a Magyar- és a Székely Himnusz eléneklése zárta. Fotó: Barcsa István / www.pluszportal.ro
Szerző: Fekete B. Zoltán / www.pluszportal.ro
