2012.03.14.
A tévedés kockázata nélkül mondható el, hogy a 21. század elején nemcsak a romániai köz- és felsőoktatásban él tovább – bár némileg visszafogottabb modorban – a többségi, kirekesztő és tudománytalan nacionalista diskurzus egy változatlan történelemszemlélet és historiográfia alapján, hanem a legszélesebb nyilvánosság terein is, például a sajtóban és a politikai állásfoglalásokban, ráadásul ezekben még a hisztero-patrióta, szélsőséges kilengések is gyakoriak.
A tévedés kockázata nélkül mondható el, hogy a 21. század elején nemcsak a romániai köz- és felsőoktatásban él tovább – bár némileg visszafogottabb modorban – a többségi, kirekesztő és tudománytalan nacionalista diskurzus egy változatlan történelemszemlélet és historiográfia alapján, hanem a legszélesebb nyilvánosság terein is, például a sajtóban és a politikai állásfoglalásokban, ráadásul ezekben még a hisztero-patrióta, szélsőséges kilengések is gyakoriak. Különösen a román nemzeti ünnepek vagy történelmi évfordulók táján folyik a mások – pl. az együttélő nemzetiségek – érzékenységére fittyet hányó melldöngetés, az „idegenekkel” szembeni acsarkodás, az uszulás és uszítás. De a mások ünnepei is – különösen a magyarokéi – állandó alkalmat adnak a román nacionalistáknak a megszólalásra, ami szinte mindig a valós vagy vélt történelmi sérelmek felemlegetésébe, eltúlzásába és torz interpretálásába torkollik. Hogy 1989 előtt nem sokat lehetett tenni a csauseszkánus nacionálkommunista handabandázás ellen, az köztudott, de az agymosó rendszer bukása nem hozta meg a szükséges átértékeléseket, tisztázásokat, kompromisszumokat és megnyugvásokat sem. A bihari román médiában is nap mint nap tetten érhető az otthon, az iskolákban és egyetemeken elsajátított, valamint a különféle politikai, egyházi és civil közösségekben kultivált hamis nemzettudat és történelemszemlélet. Az még a jobbik eset, amikor a többé-kevésbé kényszerűen megtanult butaságokat visszhangozza a közírásra vetemedő honfitársunk, a rosszabb az, amikor a nyitottságra és korrekcióra való hajlam legkisebb szándéka vagy jele nélkül válik botcsinálta ismeretterjesztővé, történésszé, véleményformálóvá.
A mai erdélyi és partiumi magyar politika egyik nagy mulasztása, hogy szinte semmit sem tesz – akár a befolyásolás, akár a felvilágosítás eszközeivel – azért, hogy a felnövekvő román generációk, az európai léptékű nyitottságra hajlandó tömegek szembesüljenek a nyilvánosság terein, főként a médiában, a „másik valósággal” is. Tökéletes románsággal megfogalmazott, kellően dokumentált és a többségi médiában elhelyezett vitairatokkal, cáfolatokkal és állásfoglalásokkal, ismeretterjesztő anyagokkal kellene ellensúlyozni a magyarellenes propagandát, mert ez is növelhetné a predesztinált együttélés komfortját.
Dénes László
Reggeli Újság
