2013.02.05 O. M.
Az öt napja érvényben lévő agrár-jövedelemadó miatt egyre kevésbé éri meg egyéni gazdaként földet művelni, állatot tartani. Átgondolatlan, elhamarkodott a mezőgazdasági átalányadó: nem csoda, hogy bűzlik, mint a ganédomb.
Öt napja lépett érvénybe a kormány 08/2013-as törvényerejű rendelete a Pénzügyi Adótörvénykönyv módosításáról. Eszerint előre meghatározott, norma alapú jövedelemadót kell fizetniük az egyéni gazdálkodóknak, akik agrártevékenységet folytatnak, állatot tartanak. Azokat is sújtja a dézsmaként emlegetett átalányadó, akik csupán pár hektáron gazdálkodnak.
Adóznak azok, akik két hektárnál nagyobb területen burgonyát, gabonát, olajnövényt, cukorrépát termesztenek, ha zöldséget fél hektárnál több mezőn vagy 0,2 hektárnál nagyobb melegházban termesztenek, illetve szőlőt fél hektárnál nagyobb szőlősben. Adómentesen gyümölcsöt csak 1,5 hektár alatt lehet gondozni. Ha valaki hat disznónál, két tehénnél, tíz kecskénél többet tart, az szintén fizet.
A rendelet arra az alapfeltevésre épül,
hogy egy család a két hektárnál nagyobb területen termesztett burgonyát már nem tudja elfogyasztani, tehát értékesíti. És ha lehet, feketén. A kormány szerint pedig nem fair, hogy az eladott termény után nem fizet adót.
2010-ben egy országos felmérés során kiderült, Romániában óriási termőterületek hevernek parlagon. A rendelet ezeknek a területeknek a felszámolására gyúr rá, ugyanis ha egyéni gazdaként valaki nem műveli meg földjét, annak is ugyanúgy fizetnie kell az átalányadót. Hogy elkerülje a „büntetést”, bérbe adhatja földjeit. Ha senkinek sem kell, akkor az önkormányzatnak.
A kormány az adó bevezetésekor azzal érvelt, hogy a gazdák állami támogatást kapnak, és ezek mértéke nem haladja meg az adó mértékét. Vákár István kertészmérnök, a Kolozs megyei kifizetési ügynökség volt igazgatója a Kolozsvári Rádiónak elmondta, számítása szerint több termény esetében a támogatás és az adó mértéke nagyjából azonos, tehát az egyéni gazdáknak, akik kis területet művelnek meg, nem fogja megérni mezőgazdasággal foglalkozni. Már csak a bürokráciáért sem.
Arról nem is beszélve, hogy a támogatásokat legtöbbször megkésve kapja kézhez.
Nem számoltak a kis gazdák költségeivel
Szerinte a gond a kisgazdaságok megadóztatásával van. Ha a termelőnek valóban van fölösleges terménye, amit a piacon értékesít, ez nem jelent feltétlenül profitot. Fizetnie kell a föld megműveléséért, mert általában bérli a felszerelést, a piacra szállításért, az asztal bérléséért, ezeket a kiadásokat pedig nem vették figyelembe, amikor kiszámolták az egységes normajövedelmet.
Vákár azzal egyetért, hogy nem lehet a végtelenségig megtűrni, hogy feketén árusítsák a mezőgazdasági terményeket, de a visszaszorítást ésszerűbben kellene megvalósítani. Úgy, hogy a fejleszteni akaró gazdáknak megérje. Ha ilyen mértékben adóztatják a kisgazdákat, akkor kapjanak több támogatást. A normajövedelem szerint adózni az 50-100 hektáron gazdálkodóknak éri meg, akik saját felszereléssel dolgoznak, és a járulékos költségeik kicsik.
Korodi Attila parlamenti képviselő azt fájlalja, hogy míg külföldön az úgynevezett integrált, önellátó gazdálkodásra nem kis állami támogatást adnak, Romániában főleg őket döngölik földbe az új adónemmel. Azokat, akik fejleszteni akarnak, akik pár hektáron termelnek, hogy etetni tudják állataikat, a húst, a tejet pedig feldolgozzák a jobb értékesíthetőségért.
Őket háromszor adóztatja meg az állam: egyszer a föld megműveléséért, majd az állattartásért, harmadsorban az értékesített termék után származó jövedelemért. A fejlesztésben gondolkodók pedig leginkább a fiatalok. Ha ellenben valaki az előbb felsoroltakat nem egyéni gazdaként, hanem kisvállalkozóként műveli, akkor más módszer alapján adózik. Akkor viszont elengedhetetlen egy jó könyvelő.
Tömbösítenék a termőföldeket?
A parlamenti képviselő szerint a kormányrendelettel azt szeretnék elérni, hogy a családi tulajdonban lévő kis földeket nagyobb tulajdonosi hálózatba csatornázzák be, mert „különben nem érthető, miért kell két hektár burgonyatermesztés felett adózni, de ezer hektár legelő után nem”. Vagy két tehén fölött egységesen megállapított jövedelem szerint fizetni az államnak, de például 500 bikaborjú után nem.
A rendelet valóban nem tér ki például a legelőkre, nem konkretizálja, mi a helyzet a borjúkkal, bárányokkal. Úgy fogalmaz: ha a felsorolás nem tér ki konkrétan valamilyen tevékenységre, vagyis nem határoznak meg rá vonatkozóan szabványjövedelmet, akkor úgy kell adózni, mintha az független tevékenységekből származó jövedelem lenne.
„Akkora a felületesség a kormányrendeletben, hogy vagy pénzhajhászás vagy más érdekek állnak mögötte”, nyilatkozta Korodi a Kolozsvári Rádiónak.
A rendelet alkotmányossági kérdéseket is felvet, hiszen az adótörvénykönyv módosításakor fél évet hagynak az elfogadás és az érvénybe lépés között, a kormány viszont pár hét alatt hatályba is léptette a sokaknak húsbavágó módosítást.
De mennyit fizetnek a gazdák?
Kíváncsiak voltunk, mit szólnak az új adónemhez Kolozsvár piacain áruló gazdák. Zöldség-, gyümölcs- és virágtermesztőkkel futottunk össze. Kiszámítottuk, ha egy gazda 0,2 hektárnál nagyobb területen termeszt zöldséget fólia alatt, akkor hektáronként egy évre az egységesen megszabott normajövedelem, vagyis 8033 lej 16 százalékát kell befizetnie. Azaz 1285,28 lejt. Néhány sajtóforrás szerint ehhez még hozzájön az 5,5 százalékos egészségügyi hozzájárulás.
Ha 1,5 hektárnál nagyobb területen termeszt gyümölcsöt, akkor hektáronként – a másfél hektár adómentes területet leszámítva – 4709 lej 16 százalékával, azaz 753,44 lejjel járul hozzá az államkasszához, a virág és dísznövény esetében 0,3 hektár az alsó határ, és hektáronként 1883,68 lejt adózik december 31-ig.
„Ha ezzel meggyötörnek, nem csinálok semmit, inkább sétálok a városban” – mondta az egyik gazda. „700 lej egy hektár szántóföld felszántása, 350 lej a tárcsázása. És hol van még a befektetett munka?” – panaszolta. Egy zöldség-, szőlő- és gyümölcstermesztéssel foglalkozó másik gazda, aki csak zöldséget több mint fél hektáron termeszt, elmondta, már fizet adót a ház, a kert és a határ után, összesen 500 lejt évente, nem érti, miért kellene „többel kedveskednie az államnak”.
„Nem tudom elképzelni, hogy ilyen hülyeség érvényben legyen. Mi lesz akkor, ha beüt a szárazság, és nagyon gyenge lesz a termés? Akkor is fizetni kell? És ugyanannyit, mintha jó termés lenne? – tette fel a kérdést egy virágot, almát, káposztát árusító gazda, aki eddig csak az eladott termény után adózott. – Kis területen a mezőgazdálkodás olyan, mint a lottó. Inkább adóztassuk meg a miniszterelnököt”.
Közel 700 ezer gazdát érint
az új adónem a hivatalos adatok szerint. Ők úgy kerültek nyilvántartásba, hogy állami támogatást kértek. Hogy hogyan fogja az állam felkutatni az eldugott hegyvidékeken gazdálkodókat, akik soha nem folyamodtak állami támogatásért, de több hektárt művelnek és használnak, még kérdéses.
Február elsejéig jövedelemadót az agrártevékenységek közül csak az üvegházakban és melegágyakban termesztett és eladásra szánt virág- és zöldségtermelés, a dísznövények és a gombatermesztésből származó jövedelem után kellett fizetni, valamint a szőlő- és gyümölcstermesztés jövedelme volt adóköteles.
Ezen kívül jövedelemadó-kötelesek voltak a földtulajdonnal rendelkező, illetve földbérlő magántermelők mezőgazdasági termékeit forgalmazó gazdasági egységek.
Az öt napja élő kormányrendeletet a parlament érvénytelenítheti, amennyiben leszavazza, amikor az napirendre kerül.
