2013.05.03.
Lakosság (2010): 510.116
Terület: 7.400 km2
Főváros: Bozen/Bolzano
Hivatalos nyelv: német, olasz, rétoromán
Autonómia kezdete: 1948
2.5 Speciális autonómia-törvények Olaszország egyes régióiban: Dél-Tirol példája
A második világháború és húszévnyi fasiszta rezsim befejeztével Olaszország megváltoztatta politikai rendszerét: 1946-ban a monarchiát egy demokratikus köztársaság helyettesítette, majd az 1948-ban beiktatott alkotmányával az egységes állam regionálissá alakult át. Mindezek által a hatalmon lévő politikai pártoknak több mint 20 év kellett ahhoz, hogy végre 1970-ben a 15 „egyszerűsített státusú tartomány" hivatalosan megalakult, demokratikusan választott törvényhozó hatóságokkal és végrehajtó szervekkel láttak el, melyeket felruháztak némely autonómia hatáskörrel is. Olaszországnak ugyanakkor, óriási gazdasági regionális egyenlőtlenség és a kulturális sokszínűség mellett történelmi, etnikai és nyelvi okok miatt számolnia kellett egy sajátos helyzettel. Az ország északi részén három nagy régió (tartományok) etnikai kisebbségei önrendelkezést, vagy legalábbis különleges autonómiát követeltek, mint az Aosta-Völgy francia ajkú lakossága, a Friuli-Venezia Giulia rétoromán és szlovén kisebbségei, és a Dél-Tirolban élő, túlnyomó részben németül beszélő tiroliak. Az ország déli részén Szicília kérte előbb a függetlenségét, később Szardínia, Olaszország második legnagyobb szigete állt elő autonómiaköveteléssel. Nyelvi és önálló kultúrájuk miatt különböztek az anyaországtól. Azonban a jelen esszé csupán Dél-Tirol esetével foglakozik.
Dél- Tirol Olaszország észak-keleti részén határolja Svájcot és Ausztriát. Évszázadokon át, a XIII. századtól kezdve egészen 1919-ig része volt az Osztrák Birodalom tiroli területének, kivéve a napóleoni éveket (1810-14). 1915-ben Olaszország aláírt egy titkos egyezményt az Antant- hatalmakkal, melynek alapján belépett az Első Világháborúba az Antant oldalán. Az egyik megígért terület – a háborúban való részvételéért, Dél-Tirol volt.
1919-ben a St. Germain-en-Laye megállapodás alapján Dél-Tirolt hivatalosan Olaszországhoz csatolták. Az Osztrák Monarchia utolsó (1910-es) népszámlálása alapján a Dél-Tiroliak 89%-a német eredetű, 4%-a rétoromán, és 3%-a olasz volt. A csatolással együtt Olaszország aláírt egy, a nyelvi kisebbség identitásának a megőrzésére vonatkozó szerződést is. Ennek érdekében azonban semmilyen intézkedést nem vitt véghez. 1922-ben az olasz fasizmus került a hatalomra, véget vetve a dél- tiroli nyelv és kultúra megőrzésének. Beszüntették a német nyelvű oktatást, elbocsátották a német anyanyelvű tanárokat, hivatalnokokat, a helyükre olaszokat hoztak. A Tirol név használatát betiltották, és ugyancsak tilos volt használni az osztrákok lakta települések eredeti német elnevezését. A német családneveket olaszra változtatták, és 1927-től még a sírfeliratokat sem lehetett németül írni. A német nyelvű lapokat cenzúrázták. Az osztrák parasztokat megpróbálták tönkretenni, és – különösen a bozeni (bolsanói) ipari zóna kiépítése idején – ezrével telepítették be az olaszokat a régióba. Hitler és Mussolini választás elé állította Dél-Tirol német ajkú lakosságát: maradjanak olasz területen, és vessék alá magukat az olaszosításnak, vagy kérjenek német állampolgárságot, és hagyják el Dél-Tirolt. Birodalmi állampolgárságot az akkor kétszázötvenezres dél-tiroli osztrák lakosság 86 százaléka kért, ám csak hetvenötezren vándoroltak ki Németországba.
A második világháború után a dél-tiroli képviselők az osztrák ideiglenes kormánnyal együtt békés tárgyalások útján megpróbálták (sikertelenül) Dél-Tirol Ausztriához való visszacsatolását. A párizsi szerződés (1947) azonban újra megerősítette Olaszország határait. A terület önkormányzati jogát az 1946-os párizsi önkormányzati szerződés iktatott törvénybe, melyet az Olaszországgal kötött békeszerződéshez csatoltak, ezáltal szentesítve Dél-Tirol nemzetközi státuszát. Az autonómia megvalósításának a kérdését az olaszok úgy próbálták megállítani, hogy Dél-Tirolt (Bozen) egyesítették az olasz nyelvű Trentino tartománnyal. Az így létrejött Trentino-Alto Adige tartomány ugyan autonómiát kapott, az etnikai arányok viszont az egyesítéssel úgy megváltoztak, hogy az egyezmény gyakorlatilag értelmét vesztette. Az olaszosítási politika tovább folytatódott, s ennek egyik legfőbb eszköze az iparosítás és a vele együtt járó lakásprogramok megvalósítása volt. A tartományban csupán 1945 és 1955 között 4100 új lakást adtak át, s a tulajdonosok 95 százaléka olasz volt. Egy 1957-es felmérés szerint Dél-Tirol olasz lakosságának 52 százaléka közalkalmazottként dolgozott, és ők tették ki az összes dél-tiroli közalkalmazott 93 százalékát. A betelepítési hullám végére, 1961-re, Dél-Tirol lakosságának egyharmada már olasz volt.
Így a régió kisebbségi lakói és Ausztria nem fogadta el a mesterségesen létrejött helyzetet, amiért is a területi és a kisebbségi viták tovább folytatódtak. Dél-Tirol ügyében Ausztria többször fordult panasszal az ENSZ közgyűléseken is. A nemzetközi és belső nyomás miatt 1969-ben egy új egyezmény született, mely a „Egyezményi Csomag" néven ismeretes. Az „egyezmény csomag" 137 intézkedésből állt. Ezekből 97 az 1948-as Autonómia Statútum alkotmány-eljárási módosításával vált lehetővé, 8 igényelt Statútumhoz csatló végrehajtó intézkedést, 15 állami törvénymódosítást, és 9 közigazgatási törvényt és szabályokat követelt. Az „Egyezményi Csomag" volt az alapja az Autonómia Statútumnak, melyet az olasz parlament 1971. november 10-én szavazott meg. A „Csomagban" szentesített törvénykeret beiktatásáig húsz év telt el, míg1992. június 11-én Ausztria és Olaszország képviselői bejelentették az ENSZ tanácsa előtt minden konfliktus befejezését [9]. Az Autonómia Statútum 2001-ben ötven különböző törvénymódosításba részesült. Ugyanakkor a Statútum az Olasz Alkotmány része is.
Az Autonómia Statútum, a régió és a tartományok hatáskörében, az előbbiekhez képest lényeges változást hozott létre. Az „Autonómia" rendelkezései mindkét tartományra egyenlően érvényesek, de ezenkívül Dél-Tirol területén más rendelkezések is biztosítják az anyanyelv, az iskolák, a kultúra, a kétnyelvűség, a munkalehetőségek stb. védelmét. A párizsi megállapodás értelmében a dél-tiroli autonómia-statútumnak biztosítania kell Olaszország területén a német és a rétoromán kisebbségek kulturális és nyelvi fejlődését. Ugyanakkor az autonómia területi alapon működik, de az önkormányzati rendszer ezáltal kibővült mind a három dél-tiroli nyelvcsoportra vonatkozóan. A második Autonómia Statútum messzemenő függetlenséget biztosit a régiónak és Dél-Tirolnak (Trento tartomány) az Olasz állammal szembe. Bozen/Dél-Tirol tartomány legfontosabb hatásköréhez tartoznak a hely-megnevezések , művészeti tárgyak és etnikai értékek, helyi hagyományok és szokások megőrzése; a területi építéstervezés és vidékvédelem, közerdők és legelők biztosítása, kisgazdaságok, kézművesség és a kézműipar, az állami lakások, vásárok és piacok, katasztrófa- megelőzés, bányászat, halászat és vadászat; alpesi legelők növény-és állatvilág, a közművek, közlekedés, turizmus és a szállodaipar; mezőgazdaság és erdészeti kisajátítások, foglalkoztatás-programok, közjólét, óvodák, iskolaépületek, oktatás és szakképzések. Korlátozott hatáskörrel működik az általános és középiskolai tanítás, az áruforgalom és kereskedelem, a higiénia és az egészségügy, sport és rekreáció stb. Ezzel ellentétben a regionális autonómia szerény hatáskörrel rendelkezik, melyek között megemlíthető a regionális irodák, önkormányzati határok, telekkönyvi és földhivatali nyilvántartások, az egészségügyi szolgáltatás, tűzoltóság, és a kereskedelmi kamerákra vonatkozó szabályok.
Roma a dél-tiroli kormányt ma egy „dinamikus autonómiának" becsüli. A dél-tiroli autonómia kormányhatáskörének a kibővítése új közigazgatási kompetenciákkal – nagyon sikeresnek bizonyult. Az autonómia előnyére vált az is, hogy az elmúlt években fokozatosan megszerezte ezeket a kompetenciákat: saját jövedelmi szerződések, a tanügyi szakprogramok meghosszabbításának jogát; a foglalkoztatási hivatalokat és azok monitorizálását; az állami útrendszert; az állami ingatlanok áthelyezését; az állami felügyeleti funkciók (bíróság számla) csökkentését; a helyi közigazgatási eljárások kibővítését, új energetikai távlatokat; bizonyos EU kompetenciákat (Európa-Office); a Bozeni Szabad Egyetem elismerését; a rétorománok jogainak (alkotmányos jog) megerősítését. Tulajdonképpen, az állam ezen egészséges hozzáállása megerősítette a dél-tiroli lakosság önbizalmát. Ugyanakkor a Dél-Tirol önkormányzata azt is bizonyítja, hogy az autonómia nem egy statikus létezés, hanem egy általános fejlődést hozó folyamat.
A dél-tiroli autonómia rendszer kiértékelésénél két alapvető tényezőre kell felfigyelni. Elsősorban az állami intézmények és az általános közszolgáltatást átfogó többnyelvűségi szükséglet, mely lehet az önkormányzat, a tartományi vagy az állami szolgáltatások része, beleértve az igazságszolgáltatás és a rendőrséget is. Ettől a helyzettől csupán a bozeni katonai személyzet és a központi kormány képviselői mentesek. Minden közszolgálati munkapályázónak bizonyítania kell, hogy a két hivatalos nyelvet (német és olasz) kellőképpen ismeri. A rétoromán (ladin) területen a hivatalt pályázóknak mind a három hivatalos nyelvet kell ismerniük.
Dél-Tirol autonómiájának másik különlegessége az „arányosság elve", mely szerint az általános képviselet a tartomány három hivatalos nyelvcsoportjának arányán alapszik. Meg kell különböztetni a nyelvi arányosság alkalmazását, mint számítási kulcs – az állami bizottságok, közigazgatás és a kormányzások konszociációs formáját – az etnikumok közötti demokratikus együttműködési létezéstől. Másrészt, mint néhány főbb állami feladatkör esetében, akár a lakásbiztosítás, bizonyos szociális segélyek, az összes közszolgálati munkahelyek esetében – a munkalehetőség a bizonyos etnikai csoportok számarányától függ. Hogy megfeleljenek ennek a követelménynek, a Bozen/Dél-Tirol tartomány lakosságának szabadon ki kell nyilvánítania és bejegyeznie a három hivatalos nyelvi csoportba.
Az is bizonyos, hogy az új pénzügyi szabályok az Autonóm Tartomány gazdaság helyzetét meglehetősen előnyös helyzetbe helyezték. A költségvetési szabadság nem szabályozza a kiadásokat, de az adóztatás hatásköre már kevesebb. A dél-tiroli kormány az állam által kiszabott adóbevétel 90%-át megtarthatja autonóm terület működtetésére.
* * *
2.5 Italy's regions with special autonomy statute: the case of South Tyrol
After World War II and the 20 years of fascist regime Italy changed its political system: in 1946 it replaced the monarchy with a democratic republic and in 1948, with the new constitution, it transformed from a unitary state into a regionalist state. However, it took the ruling political parties more than 20 years until 1970, when the 15 „Regions with ordinary statute" were officially established as territorial entities with democratically elected legislative bodies and executive governments endowed with a number of autonomous powers. On the other hand Italy, besides its huge economic regional disparities and cultural diversities, hat to face some specific situations due to historical and ethnical-linguistic reasons. In the North three major regions with ethnic minorities were claiming self-determination or at least a special autonomy: the Aosta-Valley with its French-speaking population, Friuli-Venezia Giulia with a Rhaetoromanian and a Slovenian minority and South Tyrol, inhabited predominantly by German speaking Tyroleans. In the South, Sicily first claimed independence, later autonomy along with the second major island Sardinia, which linguistically again is considered a distinct culture from the Italian mainland. In this essay only the example of South Tyrol will be briefly presented.
South Tyrol is located in north-eastern Italy and shares border with Switzerland and Austria. South Tyrol belonged for centuries to the larger Tyrolean entity being part of Austrian Empire from the 13th century until 1919, excluding the years under the Napoleonic occupation 1810-14. Italy in 1915 signed a secret pact with the powers of the Entente, which led to its entering the First World War on the side of the Entente. One of the territories promised to Italy, as a compensation for joining the war, was South Tyrol.
South Tyrol was officially annexed by Italy according to the treaty of St. Germain-en-Laye in 1919. According to the last census conducted by Austria in 1910, 89% of the South Tyrolean population was German, 4% Ladins (Rhaetoromanians) and 3% Italians. Italy promised to safeguard the identity of its new linguistic minority after the annexation. However, no measures were taken to hold to this promise. In 1922 the Fascists rose to power and ended the hopes of the South Tyroleans for the protection of their language and culture. During World War II South Tyrol's German-speaking inhabitants were forced to opt either to leave the country to be resettled in an area in the Third Reich or stay in South Tyrol and face forced transportation to southern parts of Italy. After the World War II, South Tyrolean representatives together with the provisional government of Austria tried in vain to influence peace negotiations requesting that South Tyrol be returned to Austria, but Italian borders were officially reconfirmed in 1947 in the Peace Treaty of Paris. The agreement on the self-government of South Tyrol, signed in Paris in 1946 and annexed to the peace treaty with Italy, gave the South Tyrol question an international standing.
A first Statute of Autonomy was passed by the Italian Parliament in 1948, but it referred not only to German-speaking South Tyrol but also included the Italian-speaking region of Trentino. As a result, the post-war years were characterized by disputes and clashing interests of the South Tyrolean and Italian governments. South Tyrolean activists organized bomb attacks to which Italian authorities answered with harsh measures in South Tyrol. At the same time, Austria brought the case to the attention of the UN. A new agreement was reached in 1969 (known as the „Package"), consisting of a set of measures with an aim to establish effective autonomy in South Tyrol. The Package consisted of 137 measures: 97 of them required implementation through amendment of the 1948 Autonomy Statute by a constitutional law, eight through executive measures to the above-mentioned Statute, 15 through ordinary state laws, nine through administrative decrees and the rest through administrative regulations. Due to that „Package" a new autonomy statute was set forth which entered into force on 20 January 1972. After 20 years intense negotiations all the important measures contained in the Package were implemented and only on 11 June 1992 Austria and Italy officially declared before the United Nations that the conflict had been settled [ 9 ]. This Statute of Autonomy was amended again in 2001 in 50 single issues. It forms an integral part of the Italian constitution.
With this statute the powers of the Region and the Provinces were redefined, with the powers of the two Provinces substantially increased in comparison with the past. The provisions of the autonomy apply generally to both Provinces in the same way, but South Tyrol has in addition special provisions regarding the use of the mother tongue, schools, culture, bilingualism, and ethnic proportions in employment, etc. On the basis of the Paris Agreement, the South Tyrol Autonomy Statute should be ensure the maintenance and linguistic and cultural development of the German and Ladin linguistic groups within the framework of the Italian state; but at the same time the autonomy is a territorial one, i.e. the benefits of these enlarged powers of self-government apply to members of all three linguistic groups in South Tyrol.
The second Autonomy Statute provides the Province of South Tyrol (and the Province of Trento) with far-reaching independence vis-à-vis the Region and the State. The most important powers of the Province of Bozen – South Tyrol are: place naming, protection of objects of artistic and ethnic value, local uses and customs, planning and building, protection of the countryside, common rights (for pasturage and timber), the regulation of small holdings, crafts and handicrafts, public housing, fairs and markets, prevention of disasters, mining, hunting and fishing, alpine pastures and the protection of fauna and flora, public works, transport, tourism and the hotel trade, agriculture and forestry, expropriations, employment exchanges, public welfare, nursery schools, school buildings and school welfare, vocational training; restricted powers apply to teaching in primary and secondary schools, trade and commerce, hygiene and health, sport and leisure, etc. On the other hand, the Region has just modest powers, amongst them being the regulation of regional offices, municipal boundaries, land registers and land registry offices, fire services, regulation of health bodies and Chambers of Commerce.
The Provincial Government of South Tyrol has started to go a way, which has been accepted by the government in Rome under the definition of „dynamic autonomy". The ambition of a new extension of the autonomy and of new competencies for the administrative structures the South Tyrolese government has been very successful. During the last years the autonomy could have been extended with the following competencies: own salary contracts and extension of the programmatic competencies in school sector; taking over of the employment offices and the office of motorization; taking over of the state roads; transition of the state real estate; reduction of the state control functions (court of account); extension of the administrative jurisdiction; new prospects in the energy sector; recognition of competencies in the EU- sector (Europe-Office); competence on university level with the following foundation of the Free University Bozen; commitment to the rights of the Ladins (constitutional law). This achievement has increased the self assurance of the South Tyrolese population. The Provincial Government of South Tyrol has shown, that the autonomy is not a static thing, but it is something capable of development.
Two major issues are important to be recalled when evaluating the South Tyrolean autonomy system. First, the strict regime of bilingualism which affects the whole public service sector and all public institutions, regardless whether they belong to the municipalities, the province or the state, and including the judiciary and the police. Only the army personnel and the government representative in Bozen is exempted. Every applicant to a civil service job has to prove to have sufficient command of both official languages, German and Italian, through an objective examination. In the Ladin area there are even three official languages to be mastered.
Second, the second peculiarity of South Tyrol's autonomy ist the „proportionality principle" in accordance to the numerical strength of the three official linguistic groups in the province. It has to be distinguished between the application of this calculation key to all public commissions and bodies as a basic means of consociational form of administration and government, along with the interethnic cooperation in democratic life. On the other hand laso some major items of public resources, as subsidized housing funds, social assistance in some sectors, and all civil service jobs are allocated according to the respective share of each group on the total population. To meet this requirement, every permanent resident in the province has to freely declare and register his „affiliation to one of the official linguistic groups of the province of Bozen – South Tyrol".
At least the financial regulation provided to the Autonomous Province has brought about a quite advantageous situation for the Province. It enjoys budgetary freedom regarding its expenditures, but has only few powers regarding taxation. South Tyrol as main source of revenue can keep 90% of all teax revenue collected by the States tax administration in the autonomous territory. (to be continued)
Bolzano/Bozen, 19. June 2006
A témához kapcsolódik:
