2013.04.30 O. M.
Aláírásokért lobbizik petíciójához az Autonomy for Transylvania. Egy olyan csoport, melynek Facebook-oldalát közel 4500-an lájkolják. Borsot törnek a székelyek autonómia-orra alá?
Alig pár órával déli két óra előtt felbukkant csütörtökön egy Facebook-hirdetés, ami villámcsődületre hívott Kolozsvár Főterére Erdély autonómiájának támogatására. A flash mobot két órára harangozta be az Autonomy for Transylvania. Tíz perccel kettő előtt már a Főtéren lestem, vajon kik jelennek meg az akción.
Autonómiát Erdélynek! | Fotó: Oborocea Mónika
Végül csak az oldal gazdájába botlottam, egy magyar srácba, aki néhány A4-es lapra kinyomtatott transzparenssel üldögélt a téren. Rajtunk kívül nem érdekelt senkit annyira a villámcsődület, hogy el is jöjjön.
„Ez váratlan akció volt,
azért találtam ki, mert az Autonomy for Transylvania oldal támogatói közül egyre többen felvetették, kellene szervezni egy találkozót. Kíváncsi voltam, hányan jönnek el, érdekli-e őket, vagy csak a szájuk jár. 15-20 emberre számítottam” – mentegetőzött az amúgy fiatal történész, aki neve elhallgatását kérte.
Rögtön hozzá is tette, hogy május folyamán szervez még hasonló megmozdulást, melynek célja aláírásokat gyűjteni ahhoz a petícióhoz, melyet Románia kormányának és parlamentjének címeztek. A következő flash mobra május 18-án kerül sor, melyet a sikertelen akción okulva már most meghirdettek.
A petíció szövege:
Címzettek: Románia Kormánya, Románia Parlamentje
Autonómiát Erdélynek: Bánság, Partium, Máramaros, Erdély
Főváros:Kolozsvár
Regionális kormányt Kolozsváron, politikai és gazdasági ellenőrzéssel az Autonóm Erdélyben.
Az erdélyi történelem és hagyomány teljes mértékben különbözik az Ókirályságitól. A mi régiónk mindig a civilizált Európa része volt. Itt kiáltották ki először a vallásszabadságot, 1568-ban a Tordai Országgyűlésen. Erdély részt vett a westfáliai béketárgyalásokon 1648-ban. Erdély fejedelmei nagy hangsúlyt fektettek a kultúrára és a toleranciára.
A 17-19. században Erdélynek széleskörű autonómiája volt. Az 1918-as Gyulafehérvári Egyesüléskor Erdély volt a legfejlettebb Nagy-Románia régiói közül. A központi kormányok azonban gyarmattá degradálták a régiót. A görög katolikus egyházat megszüntették, javait elkobozták, mivel hívei csak Erdélyben voltak feltalálhatók.
1989 után a régió helyzete nem javult. Az Erdélyben összegyűjtött adók jogtalanul Moldvát és Olténiát gazdagítják. Erdély Románia önrendelkezés nélküli kincsestára. Nekik nagyobb szükségük van ránk, mint nekünk rájuk. A régiónk képes lenne az önfenntartásra. Vannak erdőink, ásványvizeink, jelentős turisztikai potenciálunk, Romániában egyedülálló középkori városaink, több száz vár és kastély, egy egyetem, ami a multikulturalitásnak köszönhetően az élen jár az ország egyetemeinek sorában. Ami a másé, az nem kell, de ami a miénk azt nem adjuk!
A petíció gazdasági és politikai önkormányzást kér
Erdélynek. Kolozsvárra pedig regionális parlamentet. „Ez a jelenleg is folyó regionalizáció egyik alternatívája lenne, hiszen a történelmi Erdélyt kétfelé szeretnék szakítani, a Bánságot is megcsonkítanák, a Partiumot pedig próbálják történelmi jellegétől megfosztani. A petíció történelmi érveket is felsorakoztat az autonómia mellett. Erdély gyökereiben különbözik Románia más részeitől. Itt mondták ki például először a vallásszabadságot. A vallási felekezetek itt a későbbiekben is együtt tudtak működni, az interkulturalitás, multikulturalitás miatt az itt lakók toleránsabbak. A kultúra sokszínűsége látszik a városainkon, egyedülálló középkori városaink vannak. Bukarest centralizmusa tönkretette Erdély önállóságát” – kommentálta a történész a petíció szövegét.
Az Autonomy for Transylvania két évvel ezelőtt jött létre, számolt be az oldal gazdája. Páran, magyarok, szászok, románok, vegyes házasságból származók és külföldiek összeültek, és Erdélyről kezdtek témázgatni. Egyesek független Erdélyben gondolkodtak, mások autonómiában, ismét mások többszintű föderális államban, vagy csupán jól működő kulturális örökségvédelemben. A témázgatásból több nyelven kommunikáló oldal lett közel 4500 követővel.
Arra a kérdésre, ha szerintük Erdély autonómiája a tökéletes megoldás, akkor mi lesz Székelyföld autonómiatörekvéseivel,az ötletgazda megjegyezte: „Székelyföld autonómiáját nem elvetjük, hanem nem tartjuk helyesnek, hiszen nem ad egész Erdélyre megoldást”.
„Nem hiszem, hogy borsot törnénk Székelyföld autonómiájáért lobbizók orra alá, és ha igen, pici ez a bors. A mi terveink nem ütköznek szöges ellentétbe az ő terveikkel, mert ha Erdélyben autonómia is lenne, azon belül elképzelhető a többszintű autonómia.
Az a bajom nekem személy szerint autonómiájával, hogy a többi magyart kizárja. Ahogy a Maros Magyar Autonóm Tartomány esetében is láthattuk, aki azon kívül volt, az megszenvedte. Az erdélyi szászoknak is jár például az önrendelkezés, hogy az adópénzeik ne másra költsék, hanem saját céljaikra. Együtt kell menetelni Bukarest központosító politikája ellen” – magyarázta.
Szerinte egy demokráciában jogtalan, hogy a fővárosból mondják meg autoriter módon, hová menjenek az erdélyiek által befizetett adópénzek, főleg akkor, ha más régiók nem termelnek semmit. Ezt tárgyalásos alapon kellene eldönteni, azaz úgy, hogy erdélyiek dönthessenek arról, mennyit adnak.
„Minket senki nem kérdezett meg, őseinket sem. Trianon után ugye megalakult Erdélyben a kormányzószék, melynek az volt a szerepe, hogy Erdélyt igazgassa ideiglenesen, és valóban ideiglenesen is tette, mert amikor Bukarestben látták, milyen jól működik a szerv, Erdélyt mennyire jól tudja menedzselni, meg is szüntették. És onnantól kezdve az erdélyi származási politikusok is azt mondták, Bukarest nem a megoldás, hanem a probléma része” – ecsetelte.
Végül csak feltettem azt a kérdést, ami már kezdettől fogva nyomta a begyemet: mennyire gondolják komolyan, hogy ennek az akciósorozatnak haszna is lesz a hacken kívül?
„Ez csak figyelemfelkeltés. Kisebb akcióknak is lehet viszont valamilyen hozadéka, a Néppárt föderalizációs elkézeléseire például rögtön reagált a román jobb- és a baloldal is. Emellett számos politikus nyilatkozott már Erdély autonómiájáért, Ponta is eleresztett néhány ilyen kijelentést. Persze csak üres szavak voltak, autópályát is ígértek, azzal maradtunk. Az embereket kell meggyőzni, és ha kis csoportok összefognak, akár még eredménye is lehet, de nem hisszük, hogy ezt mi fogjuk elérni” – jött a válasz.
Hát hajrá, kis csoportok!
