A nem Székelyföldön tanuló egyetemi hallgatók 80-90 százaléka tanulmányai befejezése után nem tér vissza szülőföldjére, a térség fejlesztése és felzárkóztatása szempontjából így ezek a szakemberek gyakorlatilag elveszettnek számítanak – mutatott rá a Székelyföld jövőjét érintő súlyos kihívásra a napokban Csíkszeredában tartott oktatási tanácskozáson dr. Dávid László, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem rektora.
Dr. Dávid László : Nehéz hazahozni a hallgatókat
A Pro Agricultura Hargitae Universitas Alapítvány szervezésében zajlott találkozón – mint arról lapunkban is beszámoltunk – az erdélyi magyar tudományegyetem és csíkszeredai karának vezetése a gödöllői Szent István Egyetem képviselőivel a két oktatási intézmény közötti magiszteri képzési együttműködés lehetőségeit beszélte meg. A Székelyföldről származó, ám a diplomaszerzés után Székelyföldön kívül letelepedő friss diplomások magas arányára vonatkozó bejelentés szemmel láthatóan a tanácskozás résztvevőit is meglepte. – Meg kell nézni. Én a Sapientián végzett hallgatók adatait ismerem, de becslések vannak a más egyetemeken végzett hallgatókról is. Elég körülnézni, hogy a térségben milyen munkalehetőségek vannak, elég megnézni, hogyan lehet hazahozni egy hallgatót. A Sapientia egyetemen évek hosszú során át követtük az adatokat, és tíz év tapasztalata alapján úgy látjuk, hogy a régióból elszármazott hallgatók, akik Marosvásárhelyen, Kolozsváron tanulnak, nem jönnek haza – fogalmazott a rektor. A Székelyföld szempontjából „elveszett” székely hallgatók aránya Dávid László szerint éves szinten a 80-90 százalékot is eléri. A szakember lapunknak nyilatkozva úgy vélte, Csíkszeredával összevetve, ha nem is azonos arányú, de mindenképpen hasonló irányú tendencia észlelhető a Sepsiszentgyörgyről, Székelyudvarhelyről vagy Gyergyószentmiklósról elszármazó diákok körében is. A felsőfokú diplomával rendelkező hallgatók közül a legtöbben tanítóként, tanárként térnek vissza szülőföldjükre, ám a legtöbb friss diplomás számára a térség jelenleg kevés kecsegtető feltételt kínál. – Ezt is meg lehet érteni. Bizonyos képzések esetében – mint az informatika – más városokban olyan munkalehetőségeket ajánlanak fel, amely a térségben nincsen meg – fejtette ki Dávid.
A 22-es csapdája
A Sapientia egyetem rektora úgy véli, a kedvezőtlen folyamatot csakis a helyi felsőoktatás erősítésével, illetve a helyi szakmai és szakemberpótlási szükségleteket szem előtt tartó képzési paletta bővítésével lehet megfordítani: az egyetem tapasztalata ugyanis azt mutatja, hogy helyben végzett hallgatók mindenekelőtt a helyben boldogulást választva, saját közösségükben próbálnak meg elhelyezkedni, munkát találni. Dávid László ugyanakkor figyelmeztet is: a munkahelyeket teremtő cégek és a munkáltatói igényeknek eleget tevő szakemberek hiánya ördögi körhöz vezet, így a kitörési próbálkozásokat egyik tényező oldalán sem szabad halogatni. – Ha abból indulunk ki, hogy a térségben milyen ipar van jelen, és ebből adódóan milyen szakemberekre van szükség, nagyon rossz úton járunk. Mindannyian tudjuk, és a környező városokban is leépült, emiatt a térség is agrárrégióvá vált. A kérdést viszont fel kell tenni: elfogadható ez az állapot? Vajon nem akarunk rajta változtatni? Nem hasznos az, ha adott ipari ágazatokat vonzóvá akarunk tenni, meg akarunk itt telepíteni? Márpedig nagyon rossz, ha úgy véljük, azért nem kellenek a szakemberek, mert nincsenek itt a tudásukat igénylő vállalkozók. De a vállalkozók nem is fognak jönni, amíg nincs szakember a régióban. Ördögi kör, a 22-es csapdája, hogy mit teszünk meg hamarabb – fejtette ki.
Nem akarnak az igények után kullogni
Az egyetem vezetője leszögezte, a kitörési folyamatot oktatási programjainak bővítésével a Sapientia – EMTE is erősíteni kívánja: ennek érdekében az elmúlt esztendőkben számos neves magyarországi egyetemmel kötöttek olyan, az alapképzés mellett a mesteri és doktori képzésre is kiterjedő együttműködési megállapodásokat, melyek a diákoknak helyi szinten és székelyföldi helyszíneken tud megfelelő minőségű és versenyképességű tudásanyagot biztosítani. – A Sapientia az akkreditáció előtt is nagynevű egyetemekre vitte hallgatóit államvizsgázni. Ezzel tudatosan a nehezebbik utat választottuk, mert azt akartuk, hogy a Sapientia oktatási színvonalának híre mindenki fülébe eljusson. Nem akartuk, hogy összekeverjenek minket azokkal a magánegyetemekkel, amelyek csak diplomát osztanak, tudás nélkül. Olyan szakembereket, értelmiségieket akarunk képezni, akik kellően rálátnak arra, hogy a térségben mire van szükség, és meg is fogják változtatni az adott régiót. Persze ez nemcsak az egyetemünk felelőssége, hanem a régiót vezető, a befektetéseknek kedvező feltételeket biztosító politikusoké, vállalkozóké is. Ez közösségi összefogást is igényel, és minél többen fogadjuk el, hogy ezt így kell tenni, annál hamarabb jön el a siker. Ha csak kullogunk az igények után, akkor nem végezzük a kötelességünket – hangsúlyozta lapunknak a Sapientia – EMTE rektora. (Forrás: Hargita Népe)
