Kovács Eszter | 2013.05.12.
Szebbnél szebb kézműves termékek várták a vásárlókat a hétvégén tartott Hagyományos mesterségek utcájában Székelyudvarhelyen. A vásáron túl azonban idén is számtalan tevékenység színesítette a programot, az érdeklődők elleshették a szövés, fonás, nemezelés csínját-bínját, sok más mellett megtekinthették a zsindely-, kerék-, túró- és ordakészítés fortélyait is.
Péntektől vasárnapig tartott nyitva a székelyudvarhelyi városnapok részeként megrendezett, sokadik Hagyományos mesterségek utcája. A Városháza téren felsorakoztatott zöld sátrakban különböző kézműves portékákat kínáltak az udvarhelyszéki és a megyehatárokon kívüli kézműves mesterek, a legtöbb érdeklődőt, főként a gyerekeket mégis a népi mesterségek bemutatója, a kézműves foglalkozások vonzották. A Székelyföldi Kézműves Egyesület jóvoltából pénteken és szombaton zajlottak a tevékenységek: nemezelés (oktató Szász Tünde), fazakalás (oktató Vizi Jenő), kapu- és kopjafafaragás (oktató Sándor Attila), lepénysütés (oktató Lőrincz Annamária), szövés (oktató Józsa Margit), fonás (oktató Kovács Anna), lószerszámvarrás (oktató Kovács Béla), bútorfestés (oktató Kén Irma), bogozás (oktató Bartók Piroska), kötélverés (oktató Tímár Constantin), csipkeverés (oktató Berze Katalin), kerékkészítés (oktató Berze László) stb. A téren kis kovácsműhely állt, szombaton a lövétei műhely három kovácsa a lópatkolást mutatta be az kíváncsiskodóknak.
A Hagyományos mesterségek utcájának visszatérő kiállítója volt Bálint Zoltán is, aki árkosi néprajzi gyűjteményének egy részét tette közszemlére. „Bő két évig a csernátoni múzeumnak gyűjtöttem különböző tárgyakat, majd úgy döntöttem, hogy szülőfalum múltját kár elhordani onnan, ezért saját gyűjteményemet kezdtem gyarapítani. Azóta eltelt 15 év, ez idő alatt önerőből létre is jött egy múzeumra való gyűjtemény, több mint hétezer tárgy” – mondta el a gyűjtő. A „magánmúzeumban” olyan kézzel készített használati tárgyak kapnak helyet, melyek valamilyen formában kötődnek Árkoshoz.
„ Az Udvarhelyen bemutatott tárlat darabjai a 18–20. századból valók, viszont a gyűjtemény legrégebbi darabjai bronzkoriak, de Árpád-kori darabok is vannak” – magyarázta Bálint Zoltán. A gyűjtő egyébként rövid tárlatvezetést is tartott az érdeklődőknek, szívesen válaszolva minden kérdésre. A mintegy hétezer darabot magában foglaló magánmúzeum állandó otthona Árkoson, az unitárius vártemplom egyik bástyájában van, illetve a gyűjtemény egy része a helyi tájházban is megtekinthető.
A háromnapos rendezvényt egyébként kulturális műsor is színesítette, többek között fellépett a lövétei Asszonykórus és a Kákvirág együttes, a Boróka Néptánccsoport, a székelyszentmihályi citerások és az abásfalvi cigányzenekar.
