Az önrendelkezés tizenkét axiómája a Kárpátmedencében

Dr. Ing. Sebestyén-Teleki István, Dr. Marácz László

Axióma (görögül sarkigazság): "Gyakorlati tapasztalatok széles körű általánosításán alapuló tétel, amelyből egy tudományos elmélet összes állításai levezethetők."

1     Az önrendelkezési jog egyetemességének axiómája

Minden kormánynak kötelessége polgárai valós érdekei­nek képviselete. Amennyiben egy állam mindenkori kormányai ezen kötelességüknek nem tesznek eleget és valamely nép­csoportot, kisebbsé­get diszkriminálnak, ak­kor a kormány elveszti kép­viseleti jellegét, s az elnyo­mott népcsoportok­nak jogukban áll önrendelkezésüket minden lehetséges eszközzel kivívni. Az önrendelkezési jog elve egyetemes, minden népet megillető jog. Magába foglalja a gazdasági, társadalmi formáció szabad válasz­tását, valamely államból való kiválás, ill. önálló állam alakításának, más állammal való egyesülésnek a jogát, továbbá a természeti kincsek feletti szabad rendel­kezés jogát.

Az önrendelkezés alapvető alkotóeleme a békének (VI. Pál pápa). Minden nemzet saját önrendelkezési jogát szentnek tekinti. Ha egy agresszív terjesz­ke­dési politikát gyakorló kormány valamely más nem­zet vagy népcsoport leigázására törekszik, vagyis önrendelkezési jogától meg­fosztani próbálja ill. már meg is fosztotta ez utóbbi önrendelke­zési jogát az általa megválasz­tott legalkalma­sabb módon védheti meg ill. vívhatja ki az állam be­leegye­zésével vagy anélkül.

Az önrendelkezési jog elidegeníthetetlen, vagyis az ide­gen fennhatóság uralma alá ke­rült népcsoport nevében senkinek nincs joga annak önrendel­kezési jogáról le­mondani. Amennyiben jogi ill. természetes személyek, melyek az általuk képviselt nép, népcso­port önrendelke­zési jogáról önszán­tukból vagy kényszer alatt lemondanak vagy ezen joggal nem élnek, elvesztik a népcsoport bizal­mát és nem tekinthetők többé legitim képviselőjüknek.

A szerb és a román nacionalisták azon törekvése, hogy a koszovói albánok­tól, a vajdasági, ill. az er­délyi magyarok­tól megtagadják azt a jogot, amit a kisebbségbe került szerbek, ill. kényszer államszö­vetségbe került románok számára fegyverrel is köve­telnek, az önren­delkezési jog kisajátítását jelenti. A szerb, román, de a szlovák naciona­listák is az önren­delkezési jo­got kiválasztott népek exkluzív jogának tekintik. Ez pedig nem egyéb mint az em­beriség történelmének legelrettentőbb politikai ideológiája: maga a fa­sizmus.

1. Axióma

Az önrendelkezési jog egyetemes, szent és elidegeníthetetlen, nem kisajátítható, nemcsak ki­választott népek exkluzív joga.

2     A homogenizálási politika axiómája

Az erdélyi, kárpátaljai, vajdasági magyarok a ro­mán és a vörös hadsereg, ill. a Tito partizánok bevo­nulása után szenvedő alanyai lettek a homogeni­zálás klasszikus lépései­nek, melyek a következők:

a) a katonailag elfoglalt idegen területen az ellen­ségnek tekintett őslakós nép egy jól meghatározott százalékát meg kell semmisíteni;

b) tömegmészárlások beindításával menekülésre kell kényszeríteni;

c) az otthon maradottakat a terror minden eszközé­vel meg kell félemlíteni; a pszichológiai hadviselés egész eszköztárát folytonosan be kell vetni;

d) mielőtt az elfoglalt terület a tömeges menekülés miatt teljes gazdasági csődbe kerülne, betelepítéseket kell alkalmazni és a pszicho terror intenzitását csökkenteni;

e) az ellenséges (ősi) népcsoport válaszreakcióként kifejlődött ellenállását jogmorzsák adományozásá­val kell semlegesíteni;

f) az ellenséges népcsoport képviseletére kompro­mittált (és ezen keresztül zsarolható) személyekből álló bábkor­mányt (-képviseletet, -vezetőséget) kell állítani;

g) az állandó bizonytalanság- és veszélyeztetettségérzet fokozására szüksé­ges a "húzd meg jól, ereszd meg kissé" taktika állandó alkalmazása a végsö cél,- az egységes nemzetállam- mielőbbi elérésének ér­dekében.

Az elfoglalt terület csak a homogenizálási folyamat le­zárultával, -ami az ott élő más nemzetiségű őslakosság teljes megsemmisítését, elűzését, erőszakos asszimilációját jelenti- tekinthető végleges hódítás­nak, a megnagyobbo­dott ország új, szerves részé­nek.

2. Axióma

A homogenizálási politika nem egyéb mint az indirekt stratégia módszereivel viselt hosszú lefolyású, a nemzetközi politikai konstelláció függvényében változó intenzitású háború, mely a cél -az elfoglalt terület homogenizálása - érdekében a háborút viselő nemzetet pszichózisba kergeti, gazdaságát felemészti és országát végül romba döntve, paradox módon épp a fentiek révén, a homogenizálandó népcsoportot önrendelkezési jogának eléréséhez hozzásegíti.

3     A dominó elv axiómája

1848-ban és 1849-ben Európán a szabadságharcok hulláma sepert végig. A gyarmati iga alól ázsiai, afrikai népek szintén rövid idő alatt szabadultak fel. A történelemből további példákat lehet felhozni arra, hogy amikor egy térségben a politikai konstel­láció és a népek lelkiállapota a minőségi ugrást megengedi, akkor az ön­rendelkezési jog kivívásának folyamata -ha bein­dult- dominószerűen evoluál, többé már nem állítható le. Azok a nem­zetek, melyek a beindult folyamatot mégis megpróbálják megakadályozni, csak ne­gatív példát szolgáltat­nak és pszichológiailag megterhelik történelmüket. Példaként Ju­goszlávia szétesésének folya­mata hozható fel. A jugoszláviai válság elmélyülé­sének kez­detén az EK és az Amerikai Egyesült Államok az egybemaradás mellett foglaltak állást. Ez a koalíció később csak az Egyesült Államokra, Franciaországra, Nagy-Brítanniára és a Kisantant or­szágainak azon reakciós erőire redukálódott, akik továbbra is a trianoni békediktá­tum dogmatikus védői. Azonban ez a koalíció nem volt képes a kétmilliós szlo­vén nép által kezdeményezett önrendelkezési harcot feltartóz­tatni. 1991-ben a volt Ju­goszlávia majdnem minden tagköztársasága kinyil­vánította ill. kivívta önren­del­kezését. Hasonló törekvések látszanak erősödni Szerbia két volt autonóm tartományában is, Koszovóban és a Vaj­daságban. A Kárpátmedence perifériáján, az átel­lenes oldalon is, -Szlová­kiában- az elszakadási törek­vések kiteljesedésé­nek vagyunk tanúi. A szlo­vákok azonban nem sajátíthatják ki az önrendelkezési jogot, ezt nem tagad­hatják meg a nagyszámú felvidéki magyarság­tól. E folyamat során a szlovák nacionalisták kénytelenek lesz­nek beismerni, hogy a szlovákoknak a Kár­pátmedence régi társnemzete­ként a magyarsággal kell szövetkezniük. Kár­pátal­ján, - amely a Kárpát­medence észak-keleti csücske -a beregszászi járásban a magyarság már az autonómiára szavazott. Az ott élő, többségben lévő rutén néppel együtt Kárpátaljának különleges gazdasági státust követel­nek.  Erdélyben, 1991 őszén csak a román hadse­reg és más külső erők ha­tására nem sikerült megtartani az agyagfalvi népgyűlést, melynek célja a Székelyföld au­tonómiájának kihir­detése volt. A lehetőségek egyre javul­nak: az első dominókockák már eldőltek!

3. Axióma:

Elnyomott népek, népcsoportok önrendelkezésének kivívása olyan folyamat, mely -egy szerves egységet képező régión belül- a nehéz kezdeti fázis áttörése után a dominó elv szerint működik.

4     Az Európai Unió szabad nemzeteinek axiómája

A kommunizmus lebontása és az új, aktuális európai trend: független népek gazdasági föderációba való integrálódása, a régiók Európájának létrejötte - ezek a történelmi-földrajzi feltételek kihívást jelentenek minden európai népnek önrendelkezési joguk kinyilvánítására.

Az a politikai elképzelés, hogy az Európai Közösség helyén egy a nemzetállamokat helyettesítő föderatív állam jönne létre, az 1991 decemberi Maastricht-i csúcstalálkozón súlyos válságba került. Emiatt az EK továbbra is a nemzetállamok gazdasági konföderációja marad. A jellegzetes állami intézmények, feladatok mint a szociális védőháló, természetvédelem, iskolarendszer, stb. továbbra is az egyes nemzetállamok ha­táskörében maradnak. Tény, hogy ezek a nemzetállamok szabadak és demokratikusak kell legyenek, abban az értelemben, hogy betartják az európai értékrendet, vagyis a plura­lizmust, az emberi jogok védelmét, sajtó és szólásszabadságot, stb.

A kollektív emberi jogok védelmére azonban nincs kialakított intézmény- és szankciórendszer. Ez arra kényszeríti a jelenleg elnyomás alatt élő népcsoportokat, hogy önrendelkezési jogaikat kivívva szabad nemzetként vagy az anyanemzettel egyesülve váljanak az EK teljes jogú tagjává.

Egyébként a "közös európai házban" az önrendelkezési jogukkal élni nem tudó vagy nem akaró népek csak egy külön kijárat nélküli albérleti szobát kapnak

4. Axióma:

"A közös Európa létrehozása, mint a szabad és demokratikus nemzetek háza" - célkitűzés arra készteti az elnyomott, de életképes népcsoportokat, hogy önrendelkezési joguk érvényesítése által, szabad nemzetekként válhassanak az Európai Közösség teljes jogú tagjává.

5     A kisebbségredukció axiómája

A nemzetállamok létrehozásának eszméje a francia for­radalomra tehető és 1848-ban már Európa szerte elfo­gadottá vált. Elkezdődik a különböző, ma­gukat nem­zetállamoknak deklaráló országokban a kisebb létszámú népek céltudatosan erőszakos asszimi­lálása. A homogenizációs, ill. az asszimilá­ciós folyamatok még nem tekinthetők befejezettnek. Majdnem minden európai állam számottevő kisebbséggel rendelkezik. Ez az oka annak, hogy ki­sebbségvédelmi intézmény és szankciórendszer még nem jöhetett létre. A nyugat európai demokratikus, pluralista tár­sadal­makban az etnikai kisebb­ségek elnyomása és az erőszakos homogenizálási politika intenzitásának számottevő csökkenése miatt alig léteznek veszélyes feszültséggel telített térségek. Ugyanakkor Ro­mánia, ahol alkotmányosan sem ismerik el a többmilliós magyarság csoportos emberi jo­gait és így a homogenizálási politikának alkot­mányos kereteket biz­tosítanak, Szerbiával együtt a térség jelentős feszültségi tényezőivé váltak. Általában egész Európában a kisebb­ségek helyzete embertelen, de egyes államokban, mint pl. Romániában, Szlo­vákiában, Szerbiában az etnikai kisebbségeket, -a többséget képező nemzet- a saját, modern rabszolgatársadalmának tekinti. A homogenizálási politika hatalmas tehetetlenségi ereje miatt ebben a térségben a feszültségek eszka­láció­jának elkerülésére a kisebbségek számának csökkentésére van szükség. Nem megengedhető azonban a kisebbségredukció fasiszta típusú etnikai tisztogatáson keresztül való elérése, ahogy ezt a szerbek teszik, hanem:

a) Szükséges a Kárpátmedence perifériáján kisebbségbe került nemzetrészek önrendelkezési jo­ga nemzetközi támogatásának elérése.

b) Olyan nemzetközi szerződésekkel is garantált au­tonómiák elérése a cél, melyben az ott élő népcsoportok félelemmentesen tudják kinyilvánítani ön­rendelkezési szándékaikat.

c) Az önrendelkezési szándékok szabad és félelemmentes kinyilvánítása és megvalósítása teszi lehetővé a ki­sebbségredukciót, az anyanemzettel való egyesülésen (Kárpátalja, Erdély, Délvidék, Örvidék, Felvidék) vagy új állam megteremtésén keresztül (Erdély).

Csak úgy válhat Európa egysége valósággá, ha mindenki otthon érezheti magát benne, ha mindenki azonosságát és személyisé­gét együtt ismerik el és védelmezik. Viszont a szerbek által folyamatosan kivitelezett etnikai tiszto­gatások magatehetetlen (?) végignézése kérdésessé teheti az összeurópai fo­lyamatok időszerűségét.

5. Axióma:

A demokratikus kormányok -európai kisebbségvédelmi intézmény- és szankciórendszer hiányában- az egyedüli elfogadható megoldásra fogják kényszeríteni a kisebbségeket elnyomó államokat: kisebbségredukcióra az önrendelkezési elvek elfogadásán keresztül.

6     A szerves történelmi, politikai-gazdasági régió egységének axiómája

Minden állam, mely a homogenizálási politikát al­kalmazza a terjeszkedési politika követ­kezetes híve is. A terjeszke­dési és homogenizálási politika leg­fontosabb követel­ménye a gazdasági potenciált jóval túlhaladó nagyságrendű hadseregek fenntar­tása, vagyis a gaz­dasági ér­dekek másodrendűvé tétele. A több mint egy évezreden keresztül Magyarországot jelentő Kárpát­medencéhez, a jelenleg teljesen vagy részben, tartozó országok hadse­regé­nek létszáma a következő: Románia 200 000, Szerbia* 120 000, Szlové­nia* 37 000, Horvátország* 80 000 (*jelenleg a háborús viszonyok miatt jóval nagyobb) , Cseh-Szlovákia 197 000, Magyarország 100 000, Ausztria 52 000, Ukrajna  400 000, vagyis összesen 1 186 000. Ennek a ha­talmas létszámnak a Kárpátmedencére eső része meghaladja az USA szuperhatalmi hadseregének létszámát. Az annektált területek népeinek homogeni­zálása megköveteli a hadsereg létszámánál jóval nagyobb -csak profikból álló- politikai rendőrség és spicli háló­zat működtetését. A térségben felállított hadseregek és titkosrendőrségek nagyságrendje nem a térség lakosságának számával (kb. 25 millió) vagy a terület nagyságával (kb. 300 000 km2), ha­nem a veszélyérzet pszichózisának nagyságával áll egyenes arányban.

A terjeszkedési és a homogenizálási politikának biztos végeredménye: a nacionalizmus, sovinizmus, fasizmus tömegőrületté válása, a nemzetgazdaság terjeszkedési célok érde­kében történő kiszipolyo­zása, tönkretétele. Ebben a fázisában a terjeszkedési politika már akkora tehetetlenségi erővel rendel­ke­zik, hogy az ismert békés politikai eszközökkel nem lehet leállítani. Az állam már rég diktatúrává vált, a hatalmat kézi vezérléssel gyakorol­ják, a társadalmi önszerveződéseket akadályozzák vagy teljesen betiltják. Az or­szág következetesen és feltartozha­tatlanul elszegényedik, milliós tömegek kerül­nek létminimum alá, az anarchia kitörésének jelei mutat­koznak, míg végül is a folyamat -polgárháborús jelenségektől kisérve- a birodalommá terjeszkedett ország széteséséhez vezet.

6. Axióma:

Egy földrajzilag jól körülhatárolt és a történelem folyamán szerves egységgé kovácsolódott régió történelmi, politikai-gazdasági egységének helyreállítása gazdasági törvényeken alapuló szükségszerűség, az itt élő társnemzetek békés egymás-melett-élésének, a jólét megteremtésé­nek egyedüli garanciája.

7     A határon túlra önhibájukon kívül került nemzetrészek anyanemzettel való egyesülésének axiómája

Az erdélyi, a felvidéki, a délvidéki, kárpátaljai és az őrvi­déki magyarságot "emberi hiba révén kialakult ki­sebbség"-nek lehet nevezni, mely a trianoni béke­diktátum miatt került ki­sebbségi helyzetbe. Az emberi hiba révén kia­lakult kisebbségeknek az önrendelkezés leg­teljesebb formájához van joguk, beleértve az elszakadási jogot is, annak érdekében, hogy létrehoz­hassa a saját államát vagy csatlakozzon az anyanem­zethez. Ezt a törekvést főleg azoknak a hatalmaknak kellene támogatniuk, melyek an­nak idején önkényes békeszerződéseken keresztül ezeket a népcsoportokat megkérdezésük nélkül, túszként taszítot­ták mestersé­gesen megteremtett ill. terjeszkedési politikát folytató államok keretei közé, durván megsértve ezzel önren­delkezési jogu­kat. Márpedig "az önrendelkezés bár­mily csekély korlátozása is ellentétes a népek szabadsága és egyenlősége erkölcsi elvével." (Guy Heraud). Ez pedig nem egyéb, mint a trianoni békeszerződés erkölcstelenségének nyilvánvalóvá tétele.

A történelem során kialakult lelki sajátosságok, hagyományok, az egységes nyelv olyan erős kötelé­kekkel tartják össze a trianoni békediktátummal szétszakított magyarságot, hogy a leszakított nemzetrészek egyesü­lésének az anyanemzettel a trianoni határok nem sokáig vethetnek gátat. Az anyanemzet­tel való egyesülés joga ugyanúgy érvényes a besszarábiai román­ságra, akik szintén önhibájukon kívül kerültek orosz fennhatóság alá, azonban nem ér­vényes azokra a népekre, melyek saját hazájukat elhagyva, szomszédnépek oltalmát kér­ve, huza­mos bevándorlás­sal elidegeníteni próbálják az oltal­mat, otthont adó nép szuverén területeit.

7. Axióma:

Az anyanemzettel való egyesülés, mint az önrendelkezési jog egyik megnyilvánulási formája, -a nemzetek egysége és oszthatatlansága elvének alapján- a határon túlra önhibájukon kívül került nemzetrészek természetes és elidegeníthetetlen joga.

8     A társnemzetekkel való békés együttélés axiómája

A magyarság ázsiai őshazájából elindulva, két évezre­des vándorútján többször is hazát teremtve magának, más népekkel ütközve különlegesen erös, összetartó közös­séggé kovácsolódott. Más népekhez viszonyítva min­dig sikerült elkerülnie a szétszóródást, s vándorútján hazát teremtenie.

A Kárpátmedencét a Szent István által 896-ban alakított magyar államszer­vezet formálta szerves földrajzi egység­gé. Történetileg kialakult tartós etni­kai közösség, gaz­dasági élet jellemzi, továbbá az itt élő népek jelentős ré­szének közös lelki sajátossága, a nyugati kultúrkörhöz való tar­tozás tudata. A régió szerves egységgé ko­vácsolásához a Szent István-i eszmék mutatták az utat:"Mert az egy nyelvű és egy szokású ország gyenge és esendő. Ennél fogva meg­parancsolom neked fiam,hogy a jövevényeket jóakaratúan gyámo­lítsad és becsben tartsad,hogy nálad szívesebben tartózkodjanak,mintsem másutt lakjanak."( Szent István intelmei Imre herceghez).

8. Axióma:

Egy régió politikai-gazdasági egysége megteremtésének előfeltétele, hogy a térség integráló erejét képező nemzet a társnemzetekkel békés együttélésre, egyenrangú, építő jellegű kapcsolatok kialakítására törekedjen tekintetbe véve a társnemzetek, de a határon túlra került nemzetrészek önrendelkezési jogát is.

9     A történelmi invesztíció axiómája

A tatárok többszöri betörése a Kárpátmedence nagy terü­leteinek kipusztulá­sához vezetett (1241-1242). Ekkor kezdődik el az a bevándorlási hullám, amikor már nem egész Euró­pából, hanem inkább a szomszédos országok­ból vándorolnak be és kapnak letelepedési en­gedélyt románok, szerbek, rutének. A Balkán népei több évszáza­dos kegyet­len török uralom alatt élve, további bevándor­lásra kényszerülnek. Ennek következtében a már betele­pedett románok, szerbek a hátországból állandó utánpótlást kaptak. Szent Ist­ván első dekrétuma "minden nép saját törvényei szerint él" mindig is ér­vényben volt az egységes Kárpátmeden­cében, ami biztosította a bevándor­lók etnikai fennma­radását és záloga volt természetes szaporodásuknak is. Erre legjobb bizonyíték, hogy a XIII. század­ban Erdélyben még csak 10 állandó román település létezett, míg a XIV. század második felében már 217 településről adnak hírt a dokumentumok.

További bevándorlási hullámok a nagy vérvesz­teségeket okozó törökdúlások, a mohácsi vész után (1526) következnek be. A pogányok elleni állandó szabadságharc a magyarság felének kipusztulását okozza és Magyar­ország népességének szapo­rodását kb. 200 évvel visszaveti. Ebben a peri­ódusban vált a nyugati kultúrkör a legvédtelenebbé: a törökök Bécset ostro­molták. Kiűzésük, az ország területéről, a Habsburg udvar segítségével történt, ezért az elnép­telenedett területek betelepítési politikáját is ök diktál­ták. A betelepítést egyértelműen az udvarhű népcsoportok előnyére, s a "rebellis" magyarok hátrányára folytatták le: privilégiumok osztogatásával, külön közigazgatás beveze­tésével, későbbi etnikai konfliktusoknak, -végső soron e területek elszakításának- a magvát vetették el. A török pusztítás után a gyógyulófélben lévő nemzetet, a négy éven keresztül (1708-1712) dühöngő pestisjárvány tizedelte meg. Ennek kö­vetkezménye egy újabb be­ván­dorlási hullám kiváltása lett.

9. Axióma:

Magyarország (Kárpátmedence) és a nyugati kultúrkör megvédése a történelem folyamán a magyarság millióinak véráldozatát követelve, a magyarság törté­nelmi invesztíciójának számít, önrendelkezési joguk alapját képezi.

10     A szülőföldhöz való jog axiómája

A trianoni békediktátumot követően az utódállamok - a megkapott területek homogenizálása érdekében - a törté­nelem folyamán létrejött természetes et­nikai egyen­súlyt erőszakos betelepítéssel szétrombolták. A nemzetközi jogi fogalom "a szülőföldhöz való jog" szerint a Kárpátmedence szétdarabolt te­rületeinek hovatartozásá­ban csak azok­nak lehet szavazati joguk, akik már több mint három generáció (90 év) óta a terület lako­sai. Ennek a jognak az alkalmazásával a homogenizálási poli­tika évtizedek óta tartó, szívós kivitelezése groteszkké válik és kihangsúlyozódik ennek a politikának emberte­len­sége, értelmetlensége.

10. Axióma:

A nemzetközi jogi fogalom a "szülőföldhöz való jog" alapján egy terület hovatartozásáról dönteni csak a legalább három generáció óta (99 éve) ott lakó őshonos lakosságnak van joga.

11     A kultúrkör axiómája

Kárpátalja, Erdély, Vajdaság Európa nyugati- és keleti kultúrkörének törés­vonalán helyez­kedik el. Ezen területe­ken élő népek az imperialista érdeke­ket szolgáló status quo miatt jelenleg a keleti kultúrkör­ben vegetálnak. Az új, kialakulandó Európában helyük újból a nyugati kultúrkör­ben van. Egyébként a kíméletlenül nyugati irányba terjeszkedő államval­lás, az orto­doxia -hatalmi eszközeit a háttérből ma­nipulálva- teljes asszimilálásra vagy menekülésre kényszeríti ezen területek nem ortodox lakóit. Kár­pátal­ján és Erdély­ben a görög-katolikus rutének, ill. románok mil­liós tömegei lettek a görögkeleti (ortodox ill. pravoszláv) egyház­ba terel­ve: papjaikat börtönbe zárták, az egyházi vagyon fölött pedig szabadon rendelkezett -és még ma is rendelkezik- az ortodox ill. a pravoszláv egyház. Ez a diktatórikus eszközökkel véghezvitt terjeszkedés -a nyu­gati kereszténység kárára- jelentős veszteséget okozott a Vatikánnak, a nyugati kultúrkörnek, tönkretette, befa­gyasztotta a diplomáciai kapcsolatokat a Pápa és a kon­stantinápolyi Pátriárka között.

11. Axióma:

Egy külső okokból szétdarabolt régió, -mely a történelem folyamán egy bizonyos kultúrkör szerves része volt- leszakított és idegen kultúrkörhöz csatolt részei -az ott élők önrendelkezési törekvéseinek támogatásával- újra ahhoz a kultúrkörhöz fog csatolódni, melynek mindig is szerves részét képezte.

12     A pszichológiai béklyók levetésének axiómája

A kommunista diktatúra alatt a magyarság nem tudta megvédeni saját nemzeti érdekeit. Idegen politikai érde­keket képviselő uralkodó osztálya miatt le kellett monda­nia a Kár­pátmedence összmagyarságának érdekképviseletéről, s nem maradt más mint a kis magyar partikulariz­mus: "a kis-Magyaror­szág, a piciny magyar nép ideológiája".

A magyarságra kényszerített pszichológiai bilincs újabb vetülete az a törek­vés, hogy a "kicsi Magyarországnak, a piciny magyar nemzetnek "minél ha­marabb és előfeltételek nél­kül az EK teljes jogú tagjává kell válnia. A "kis magyar partikularizmus“ érvényesülése ese­tén a kárpátmedencei, de az európai integráció is csapást szenvedne, mert a kis magyar nemzet nem tudja betölteni a Kárpátmedence gazda­sági motorjának szerepét, nem válhat in­tegrációs erövé, nem töltheti be a hagyományos kelet-nyugat hídszerepet sem. A kis magyar partikularizmus dog­matikus fenntartása mellett azzal is számolni kell, hogy a ha­táron kívüli magyarság az erőszakos homo­genizá­lás, magyarel­lenesség elöl tömegesen fog menekülni Magyarországra, amely a menekült táborok országává válik. Ez egyet je­lent a jelenlegi rossz gazdasági helyzet konzerválásával, vagy további romlásával.

A "kis-Magyarország" pszichológiai béklyó le nem vetése az öncsonkítás pszichózisán ke­resztül rendkívül negatív trendeket indíthat el: a jelenlegi tömegde­presszió tovább­mélyítése, az alkoholizmus népbetegséggé válása, az öngyilkosságok számának folytonos növekedése, az át­lagos életkor to­vábbi csökkenése, stb. Mindezek politikai és gazdasági katasztrófákat idéz­nek elö, ami végül is a nemzet pusztulásának felgyorsulásához vezet.

A magyar nemzet csak úgy kerülheti el ezt a vészszcenáriót, ha a rákényszerített pszicho­lógiai béklyókat leveti és helyreállítja súlyának megfelelő szerepét a Kárpátmedencében.

12. Axióma:

Minden népnek, népcsoportnak ahhoz, hogy önrendelkezési törekvéseit sikerre vihesse előbb le kell vetnie a rákényszerített pszichológiai béklyókat.

Lassan hervadni el, mint a virág,
Amelyen titkos féreg foga rág;
Elfogyni lassan, mint a gyertyaszál,
Mely elhagyott, üres szobában áll.
Ne ily halált adj, istenünk,
Ne ily halált adj minekünk!