Egyed Ufó Zoltán| 2013.08.07
Üdvözöljük kedves olvasóinkat az Úz völgyében. Régen gyönyörű volt, mint a kép felső részén látható, most már főleg úgy néz ki, mint a kép alján.
Ha ezt a rombolást lehet zöldnek hívni, akkor az ezt elkövető céget is lehet „Hivatalos”-nak. Valószínűnek tartom, hogy eredetileg „Törvényes”-nek szerették volna nevezni, csak az már foglalt volt. Nem baj, a Hivatalos SRL is elég jól szól ahhoz, hogy ellensúlyozza Lénárd András hazugságait, s amit a névnek nem sikerül elfednie, azért garanciát vállal a református egyház.
Ez az „ahogy kaptuk, úgy hagyjuk” duma minden vízierőmű-építő ajkán ott csüng évekig.
Hivatkoznak itt ezekre a hallépcsőkre, melyek állítólag Ausztriában működnek.
A környezetvédelmisek vagy balfaszok, vagy korruptak, vagy nem érdekli őket.
A patak medrét kilométereken keresztül kiegyenesítették, hisz unalmas volt már, hogy úgy kacskaringózott szabad akarata szerint.
A völgyben szétszórva csőmaradványok virítanak, helyenként a patakmederben, egyenként, máshol pedig az út szélén, csoportosan, turistacsalogatónak.
Lénárd szerint kirándulni megyünk Ausztriába, gyönyörködni a tájban, turistaként.
Európai alapokból sikerült már elkészíttetni a megye túrisztikai logóját és a csőturizmust népszerűsítő reklámkampány szlogenjét, a megyei tanács kérésére a kivitelező cég már fel is festette ezeket a csövekre végig, kétméterenként, vagy még annál is gyakrabban.
A vállalkozó arról is gondoskodott, hogy ahol a kígyó farka nem látszik, ott elkészíttesse a „Sárkányok útját”, mely hosszú kilométereken keresztül piszkálhatja a völgyben utazók fantáziáját és vizuális nyugalmát.
- S hol van most a patak?
Ha a cikknek lehet hinni, akkor az történik, hogy a magánvállalkozó tönkreteszi az utat, saját profitja érdekében, majd jön a megyei tanács és megjavíttatja az utat közpénzből, azaz a mi pénzünkből.
Az erőművészeknek sikerült csöveiket az út és a patak közé helyezniük, ezzel gyakorlatilag gátat építettek az út és a patak közé.
Mit tudunk a Hivatalos SRL cégről? Benne van Lénárd, a már ismert cégeken keresztül, és, habár névileg nem is, de állítólag benne van Világi Oszkár is, elég szépen.
Lazán elismeri kérdésünkre, hogy beszállt az Úz-völgyi erőműbe, majd hozzáteszi, több romániai vízierőműbe nem fektetne be, inkább más országok felé irányul érdeklődése. Köszönjük!
Most már szinte biztos, hogy megvan a kapcsolat is köztük és a vízierőműves üzlet között, de nem fogom itt elmondani, kérem, várjanak, míg megjelenik a már említett nyomozó anyag, nem akarom előre lelőni más poénját.
És egyébként is, amiért nem mehet be a megyeházára, attól még kirándulhatna az Úz völgyébe megnézni, hogy mit tettek a barátai, vagy átugorhatna a hegyen elbeszélgetni a homoródfürdői lakosokkal, akár magánemberként is. Ez nem érdeke.
Egy naiv ember, látva az elmúlt évek megyei tanács-lobbiját a zöld energia terén, azt hinné, hogy jóhiszeműek, próbálják védeni a természetet, és egyúttal jobb életet biztosítani a Hargita megyeieknek.
Mi van? Mennyivel olcsóbb és egyszerűbb lenne, ha a megyei tanács azt tudatosítaná a székelyekben, hogy ha kihúzzák a tévét a konnektorból, mikor nem nézik, akkor az napi 500Wh spórlás, ami havonta 15kWh, évente 180 kWh. Ha számítunk 100.000 tévét a megyére (fogalmam sincs, mennyi lehet, de legtöbbször egy háztartásban több is van), akkor az 18000 MWh, ami 6-szor több annál a 3000 MWh-nál, amit a Lénárd vargyasi erőműve termelt egy év alatt, saját dicsekvése alapján. Azaz ha Hargita megye lakossága kapcsolós konnektort rakna a tévéjéhez, és lekapcsolná azt használat után, akkor nagy valószínűséggel kiválthatná a megye összes mikrovízierőművét.
Ha a számítógépét is kihúzná, akkor még függetlenebb lenne energetikailag, nem beszélve a pénzről, amit megspórolna. Csak ha pénzt spórolna, akkor kevesebbet kellene dolgoznia, több ideje maradna gondolkodni, ami politikusaink érdekével ellentétes. Nekik az a fontos, hogy mi keveset gondolkodjunk, de sokat dolgozzunk, és sokat fogyasszunk, mert a sokról könnyebb lekanalazni a tejfölt, mint a kevésről.
Ezért nem fog a megyei tanács soha konferenciát tartani arról, hogy pazaroljunk kevesebbet, hogy több időnk maradjon magunkra. A vízierőműveket pedig úgyis megépítenék, ha mi spórolnánk, mert azok nem az energiáról szólnak, hanem a pénzről.
Hogy ez vihar előtti csend, vagy csak egyszerűen univerzális csend, majd kiderül. Sajnos a sajtó nagy része az ő kezükben van, és ezzel vissza is élnek, az átlagemberek nagy része pedig el van foglalva saját problémájával, pénzkeresésével, nincs ideje felháborodni és állást foglalni közvetlen környezetének rombolói ellen.
Üdvözöljük kedves olvasóinkat az Úz völgyében. Régen gyönyörű volt, mint a kép felső részén látható, most már főleg úgy néz ki, mint a kép alján.
A völgyön végigvonuló romboláshullám oka a zöldenergia. Nálunk, Romániában csak a neve zöld. Na meg a csövek.
A csövet szimbolikusan festették a dollár színére, mert a pénzről szól az egész.
Szétzúznak egy egész völgyet, tönkreteszik az élővilágát, megtöltik ronda csövekkel és betonokkal, majd az egészre benyújtják a számlát, melyet nekünk, kis embereknek kell kifizetnünk.
Akarjuk, nem akarjuk, nincs más választásunk, törvények köteleznek erre.
A törvényeket természetesen úgy hozták politikusaink, hogy nekik kedvezzenek, és a barátaiknak.
Hogy mégse tűnjön fel nekünk oly nagyon a csalás, elnevezik az egészet zöldnek. Miért ne lehetne ezt a természetrombolást zöldnek nevezni, ha például egy háborút lehet szentnek?
Ha ezt a rombolást lehet zöldnek hívni, akkor az ezt elkövető céget is lehet „Hivatalos”-nak. Valószínűnek tartom, hogy eredetileg „Törvényes”-nek szerették volna nevezni, csak az már foglalt volt. Nem baj, a Hivatalos SRL is elég jól szól ahhoz, hogy ellensúlyozza Lénárd András hazugságait, s amit a névnek nem sikerül elfednie, azért garanciát vállal a református egyház.
Legalábbis azt állította Lénárd két héttel ezelőtt, miután hihetetlen hazugságaival megtöltötte a homoródfürdőiek fejét.
Ha már hazugsággal vádoltam szegény Lénárdot, akkor illik elmondanom azt is, hogy mit hazudott.
Azt hazudta, hogy az Úz-völgyi erőmű nem működik, csak ősszel fogják beüzemelni, mert túl kevés a víz a patakban.
Ebből csak az volt igaz, hogy túl kevés a víz a patakban. Az, hogy őszig nem indítják be a termelést, az tiszta hazugság volt.
Három turbinaházat néztünk meg közelebbről az Úz völgyében, ebből kettő dolgozott.
A második hazugság, amiből bőven kaptunk, úgy szól, hogy az építkezés után semmi nyoma nem marad a csőlefektetésnek, nem rondítja a tájat.
Ez az „ahogy kaptuk, úgy hagyjuk” duma minden vízierőmű-építő ajkán ott csüng évekig.
De csak a szöveg szép, a valóság teljesen más, sokkal inkább érdekli a befektetőt a profit, mint a táj érintetlensége, és erre a legjobb példa környékünkön Lénárd.
Minden egyes vízierőmű-próbálkozása egy természeti katasztrófa.
A harmadik hatalmas hazugság az, hogy annyi vizet hagynak a patakban, amennyire az élővilágnak szüksége van.
Hivatkoznak itt ezekre a hallépcsőkre, melyek állítólag Ausztriában működnek.
Azt ellenben elfeledik említeni, hogy Ausztriában nem ennyi vizet hagynak a hallépcsőn, illetve a mederben. Én nem értek a halakhoz, ezért tegyük fel, elhiszem, hogy ezen a hallépcsőn, ennyi vízzel képes egy pisztráng felúszni.
De hogy jut el a hallépcsőig, könyörgöm? Kőről kőre ugrálva? Mert annyi víz nem csordogál a kövek között a mederben, hogy abban úszhasson.
Látszik a képen tisztán.
A környezetvédelmisek vagy balfaszok, vagy korruptak, vagy nem érdekli őket.
Szerintük minden rendben van, mert minden törvényes.
Vegyük gyorsan sorra, mit láttunk még az Úz völgyében.
Láttunk csövet, és a hozzá tartozó vakondtúrást, mely végigmegy a völgyön.
Morze-jelek az utókornak, bucka-cső-bucka-cső-bucka, így vonul végig az „ahogy kaptuk, úgy hagyjuk” vezeték a völgyön.
Körülötte a rét fel van túrva, árkok vannak rajta ásva végig, mintha lecsapolták volna.
A patak medrét kilométereken keresztül kiegyenesítették, hisz unalmas volt már, hogy úgy kacskaringózott szabad akarata szerint.
Meg persze nem fért volna el a cső a patak és az út között, ha nem egyenes a patak.
A kőről kőre szökellő hegyi patakot hatalmas mérnöki tudás és hihetetlen mennyiségű gépi munka segítségével sikerült poshadt állóvízzé szelídíteni.
Az elvégzett munkálatok minőségét jól szemlélteti ez a beton, mely még a hivatalos átadás napját sem volt képes épen kibírni.
A völgyben szétszórva csőmaradványok virítanak, helyenként a patakmederben, egyenként, máshol pedig az út szélén, csoportosan, turistacsalogatónak.
Ugyancsak turistacsalogatónak szánták ezeket az építőanyagmaradványokat, melyek az egész völgyben szétszórva enyhítik picit a táj vad szépségét, nehogy túl vad legyen az ide látogató tápos turistáknak.
Lénárd szerint Ausztriában 5000 vízierőmű van, és mégsem az jut eszünkbe róla, hogy széttúrt völgyeik lennének teli csőmaradványokkal és otthagyott építőanyag-kupacokkal.
Lénárd szerint kirándulni megyünk Ausztriába, gyönyörködni a tájban, turistaként.
A megyei tanács a völgy feltúrása közben is a túrizmuson gondolkodott, ezért hamarosan beindítja a csőturizmus programját, a világon elsőként.
Rendelésre íratnak majd egy legendát, mely a sárkánykígyó végeérhetetlen farkáról fog szólni.
Európai alapokból sikerült már elkészíttetni a megye túrisztikai logóját és a csőturizmust népszerűsítő reklámkampány szlogenjét, a megyei tanács kérésére a kivitelező cég már fel is festette ezeket a csövekre végig, kétméterenként, vagy még annál is gyakrabban.
A turistacsalogató megyeimázslogó egy háromszögben egy halálfej, alatta a szlogen: „Pericol de moarte”
A sárkánykígyó farkának legendáját kiegészítendő turisztikai ajánlat lesz az Új Gyilkos-tó, melynek elkészítését környékünk egyik legtiszteletreméltóbb vállalkozója, Lénárd András saját költségén felvállalta, pedig senki nem kérte erre.
Vagy talán a református nyugdíjasok kérték volna?
A vállalkozó arról is gondoskodott, hogy ahol a kígyó farka nem látszik, ott elkészíttesse a „Sárkányok útját”, mely hosszú kilométereken keresztül piszkálhatja a völgyben utazók fantáziáját és vizuális nyugalmát.
A Sárkányok útja még az űrből is látszik. „Ahogy kaptuk, úgy hagyjuk”.
A Google Maps bejelentette, a hatalmas túrisztikai igényre való tekintettel hamarosan frissíteni fogja Úz-völgyi felvételeit, nemrég küldtek oda egy szatelitet.
- Apa, honnan van itt az a sok kő?
- A patak hozta őket, fiam.
- S hol van most a patak?
- Elment újabb kövekért.
Székelyesebb válasz:
- Elment a csába(csőbe), fiam.
Bocsánat, egy picit elszaladt a fantáziám, térjünk vissza a realitások útjára. Az Úz-völgyi út soha nem a jó minőségéről volt híres, de az építkezés ideje alatt ez az állapot tovább fokozódott, egészen a tűrhetetlenség határáig, vagy talán még azon is túl.
Érdemes elolvasni ezt a cikket, de főleg megnézni a képet.
Ha a cikknek lehet hinni, akkor az történik, hogy a magánvállalkozó tönkreteszi az utat, saját profitja érdekében, majd jön a megyei tanács és megjavíttatja az utat közpénzből, azaz a mi pénzünkből.
Aztán ugyancsak a mi pénzünkből szervez egy konferenciát, melyen agyondicsérik ezt a csodálatos zöld energiát.
Az úton százasával állnak a nagyobbnál nagyobb tócsák, habár szárazság van a vidéken.
Az erőművészeknek sikerült csöveiket az út és a patak közé helyezniük, ezzel gyakorlatilag gátat építettek az út és a patak közé.
A megyei tanács intézze majd el a lefolyást, ahogy tudja. Ásson sáncot!
Jaj, neki nincs ideje, mert konferenciákat kell szerveznie a vállalkozó dicsőítésére?
Hát akkor majd Kató Béla imádkozni fog a víz természetes leszivárgásáért.
Úgyis azért vették be őt is a buliba, hogy legyen ki garantáljon, és elvigye a balhét.
Mit tudunk a Hivatalos SRL cégről? Benne van Lénárd, a már ismert cégeken keresztül, és, habár névileg nem is, de állítólag benne van Világi Oszkár is, elég szépen.
Támadhatatlanságuknak jót tett, hogy bevették az Erdélyi Református Egyház Nyugdíjintézetét is kis százalékkal.
Szerettem volna belinkelni ide egy jó oknyomozó anyagot a céges összefüggésekkel, de még nem jelent meg, amint megjelenik, belinkelem.
Világi Oszkár, a szlovák Slovnaft vezérigazgatója, nem csak fosszilis energiahordozókban utazik.
Lazán elismeri kérdésünkre, hogy beszállt az Úz-völgyi erőműbe, majd hozzáteszi, több romániai vízierőműbe nem fektetne be, inkább más országok felé irányul érdeklődése. Köszönjük!
A vízierőműves témával való megismerkedésem óta mindenki azt hajtogatja, hogy Nagy Szabinak, a fideszes Németh Zsolt táskahordozójának a keze van benne az ügyben, Lénárd csak egy szalmabábu.
Csigi Levente (képünkön) néppártos politikus-üzletember neve is ismételten elhangzik, ugyancsak strómanként, habár nem társulnak bizonyítékok az állításhoz.
Most már szinte biztos, hogy megvan a kapcsolat is köztük és a vízierőműves üzlet között, de nem fogom itt elmondani, kérem, várjanak, míg megjelenik a már említett nyomozó anyag, nem akarom előre lelőni más poénját.
Még egy név van, melyet gyakran hallottam az üggyel kapcsolatban, a Borbolyé.
Tudom, hogy egyesek szerint most nem illik róla beszélni, mert el van tiltva a megyeházától, de nem várhatok ezzel az anyaggal jövő tavaszig.
És egyébként is, amiért nem mehet be a megyeházára, attól még kirándulhatna az Úz völgyébe megnézni, hogy mit tettek a barátai, vagy átugorhatna a hegyen elbeszélgetni a homoródfürdői lakosokkal, akár magánemberként is. Ez nem érdeke.
Az elmúlt években sem magánemberként promoválta ezeknek a vízierőműveknek az építését, és az sem véletlen, hogy a megyei tanács által szervezett zöldenergia-konferenciák egyik főszereplője, a csíki RMDSZ kis "takácscsabája", Hajdu Gábor volt megyei tanácsos ma a magyarországi HydroEnergy ZRT első embere.
Egy naiv ember, látva az elmúlt évek megyei tanács-lobbiját a zöld energia terén, azt hinné, hogy jóhiszeműek, próbálják védeni a természetet, és egyúttal jobb életet biztosítani a Hargita megyeieknek.
Lénárd a két héttel ezelőtti tüntetésen arról is beszélt, hogy Székelyföld energetikai függetlenségén dolgoznak, mert erre hozták le a kábeleket és nem Moldvába.
Mi van? Mennyivel olcsóbb és egyszerűbb lenne, ha a megyei tanács azt tudatosítaná a székelyekben, hogy ha kihúzzák a tévét a konnektorból, mikor nem nézik, akkor az napi 500Wh spórlás, ami havonta 15kWh, évente 180 kWh. Ha számítunk 100.000 tévét a megyére (fogalmam sincs, mennyi lehet, de legtöbbször egy háztartásban több is van), akkor az 18000 MWh, ami 6-szor több annál a 3000 MWh-nál, amit a Lénárd vargyasi erőműve termelt egy év alatt, saját dicsekvése alapján. Azaz ha Hargita megye lakossága kapcsolós konnektort rakna a tévéjéhez, és lekapcsolná azt használat után, akkor nagy valószínűséggel kiválthatná a megye összes mikrovízierőművét. Ha a számítógépét is kihúzná, akkor még függetlenebb lenne energetikailag, nem beszélve a pénzről, amit megspórolna. Csak ha pénzt spórolna, akkor kevesebbet kellene dolgoznia, több ideje maradna gondolkodni, ami politikusaink érdekével ellentétes. Nekik az a fontos, hogy mi keveset gondolkodjunk, de sokat dolgozzunk, és sokat fogyasszunk, mert a sokról könnyebb lekanalazni a tejfölt, mint a kevésről. Ezért nem fog a megyei tanács soha konferenciát tartani arról, hogy pazaroljunk kevesebbet, hogy több időnk maradjon magunkra. A vízierőműveket pedig úgyis megépítenék, ha mi spórolnánk, mert azok nem az energiáról szólnak, hanem a pénzről.
A székely vízierőművek kérdésében azért oly nagy a csend, mert erdélyi összpolitikai összefogás van, tulipánosoknak és csillagosoknak közös érdekük, hogy csend legyen. Csend és pénz.
Hogy ez vihar előtti csend, vagy csak egyszerűen univerzális csend, majd kiderül. Sajnos a sajtó nagy része az ő kezükben van, és ezzel vissza is élnek, az átlagemberek nagy része pedig el van foglalva saját problémájával, pénzkeresésével, nincs ideje felháborodni és állást foglalni közvetlen környezetének rombolói ellen.
Homoródfürdő lakossága továbbra sem óhajtja a vízierőművet. Lénárd hazudhat nekik, amit csak akar, az Úz-völgyi és a vargyasi példák elég tisztán mutatják, mily mértékű rombolással jár alig néhány ember meggazdagodási vágya. Ha egy osztrák építkezne, osztrákok működtetnék osztrák törvények alapján, és osztrák természetvédelmi hatóság ellenőrizné az egészet, akkor talán könnyebben belemennének a helybéliek.
De így, hogy hazugok építkeznek törvénytelenül, más hazugok és tolvajok engedélyével és ellenőrzésével, abból sok jó nem származhat. Az építkezés tovább folyik, legutóbb mikor ott jártam, egy markológép túrta a patakmedret, kilométereken hömpölygött a sűrű sárlé. Habár közterületen fotóztam, a munkálat vezetője a szemem láttára beszélte meg a gépkezelővel, hogy két hatalmas követ emeljen fel, és dobjon felém, hogy megijesszen.
Csakis viccként. Lénárd azt hazudta Homoródfürdőn, a helybéliek azért félnek a beruházástól, mert nem tudják, milyen lesz. Az igazság az, hogy azért félnek tőle, mert nagyon is jól tudják, hogy milyen lesz. Az ügyre még visszatérünk, minden bizonnyal.
