Hollai Hehs Ottó 2020. november 15.
A tolerancia kifejezés az utóbbi évtizedekben divatos lett, gyakran hivatkozunk rá, főleg akkor, ha valami másoknak tetszik, nekem nem, akkor én, szerintük, nem vagyok elég „toleráns”. Azt figyelhettük meg, hogy általában a szabadelvű újliberalizmus hirdetői, követői kérik számon a toleranciát konzervatív ellenfeleiktől.
Nos, a tolerancia nem magyar kifejezés, azt hiszem, régebben nem is használtuk. A latin tolerare=elvisel ige főnévi formája, tolerancia= elviselés. Magyarul tehát azt jelenti, hogy valamit el kell tűrni, valamivel szemben türelmesnek kell lenni.
Mint minden hasonló dolgot, fogalmat, a toleranciát is boncolgathatnánk a végtelenségig, de maradjunk annál az egyszerű ténynél, hogy egy intelligens emberi lény érzi, tudja, hogy a világon sok mindent el kell viselni, türelem nélkül az élet csak örökös mérgelődés, vita, tiltakozás lenne. Ha pl. a gyerek rossz, nem tanul és szemtelen mindenkivel, ezt nem lehet „tolerálni”, a gyermeket meg kell nevelni, helyes útra kell terelni, türelemmel, megértéssel, de határozottan. Ha viszont egy szegény, szerencsétlen lopásra szánja magát, mert éhes, akkor a törvény ilyenkor az enyhítő körülményt figyelembe veheti, és toleránsan ítélkezik. A normális, magától értetődő tolerancia életünk része, és a nyugati, keresztény erkölcsfilozófia és tanítás alapgondolatai közé tartozik. Különben a nagy világvallások mindegyike toleranciát hirdet, az iszlám tanítása is kihangsúlyozza, hogy a kinyilatkoztatott vallások iránt maximális toleranciát kell bizonyítani. Történelmi valóságunkban ez a tolerancia eltűnt, a három nagy monoteista vallás évszázadokig ellenségesen viselkedett a másikkal szemben.
Mai modern világunkban olyan emberekkel kényszerülünk együtt élni, akik teljesen eltérő világnézettel rendelkeznek, és a mi elképzeléseinket gyakran ellenségesen visszautasítják. A tapasztalat azt igazolja, hogy a sokat hangoztatott integráció az igazi muszlimok estében nem lehetséges. Csak a modernül gondolkodó, kevésbé, vagy egyáltalán nem vallásos muszlim fiatal integrálása lehetséges, és lehet építő tagja egy nyugati társalomnak, de van egy –nem kicsi – igazhitű muszlim réteg, akiket soha nem lehet integrálni. Ezeket használja fel saját céljaira a szélsőséges Iszlám Állam (ISIS) nevű, szunnita, dzshiádista terrorszervezet.
Teológusok, filozófusok, politikusok, és akik érdekelve vannak, bizonygatják, hogy az iszlám nem a terror vallása, és szorgalmasan kutatják a keresztény–muszlim, zsidó–muszlim és zsidó–keresztény–muszlim viszony múltját és jelenét. Kutatunk és igyekszünk bizonyítani, hogy az iszlám nem lehet az erőszak vallása, mert a Korán követői, gondolkodó, intelligens emberek, mindig toleránsak, és hisznek a szeretet erejében. De a gyakorlat mást mutat.
Szinte alig van olyan hét, amikor a média ne számoljon be véres keresztényellenes akciókról valahol az iszlám világban, de ma már Európa számos országában is riadókészültség van, és az emberek félnek. Igen vannak, akik félnek, de sokan vannak, akik dühöngenek, lázonganak, és azt mondják: elég!
A tolerancia nem egyenlő az esztelenséggel, hogy ne mondjam hülyeséggel.
Múltúnkra ma már nemcsak emlékezünk – az Oszmán Birodalom terjeszkedésére, a török hódoltságra, a keresztes háborúkra, de a múlt kísért, és szinte újra éljük, hiszen ma is háború van, ma már tisztán látjuk, hogy az iszlám világ egy része, háborút indított ellenünk.
A keresztény tanítás Lukács evangéliumából: „És amint szeretnétek, hogy az emberek veletek bánjanak, ti is úgy bánjatok velük” – lehetne a tolerancia jelmondata, de annak idején már Thomas Mann leírta egyik regényében, és ez a normális gondolkodás, hogy a tolerancia bűn, ha a gonosz megtűrését jelenti.
Egészségesen gondolkodó keresztény ember nem nézi jó szemmel, ha vallását és Krisztust, akiben a magunk módján hiszünk, kigúnyolják, de nem támadunk meg, nem ölünk meg ezért senkit, hanem igyekszünk mindezt tolerálni, hiszen egy „szabadgondolkodású” világban élünk.
Az iszlám azonban nem toleráns, ha prófétáját a gúny tárgyává teszik. Ők ölnek is emiatt. Az istenkáromlást súlyos bűnnek tekinti valamennyi monoteista világvallás, de a gyilkolás, vallási szemmel még súlyosabb bűn, de modern, nem vallásos érzelemmel nézve is aljasság, gyávaság, amit meg kell torolni. Persze okosabb volna, ha taktikáznánk, és egy kicsit megmagyaráznánk a „szabadelvűeknek”, hogy azt a bizonyos szólásszabadságot nem kell, nem lehet mindig szó szerint érteni. Mi lenne, ha minden félkegyelműt, akik közöttünk szaladgálnak, nyíltan lehülyéznénk? Egész életünk csak sértődöttségből veszekedésből állna. (Főleg a parlamentekben.)
„Az európai kultúra a vallásszabadságról, a szabad vallásgyakorlásról és legfőképpen a szólás- és véleménynyilvánítás szabadságáról szól” – írja egy magyar – gondolom liberális – publicista, és megjegyezi: „A Jobbik azt javasolja, hogy tiltsuk be a vallásokat gúnyoló karikatúrákat. Én ezt radikálisan ellenzem”. A hozzászólások között olvastam ezt a mondatot: „Ha a holokausztról készítik azt a tagadó karikatúrát, akkor is első a véleményszabadság? Vagy jöhet a börtön?”
Hát így állunk. November 16-án van a Tolerancia nemzetközi napja, érdemes elgondolkozni, hogy mit lehet végre tenni, ebben a vesztésre álló Európában. A franciák már jó néhányszor változást provokáltak a nyugati civilizáció történelmében. Most is rajtuk Európa szeme, mert ők vannak a legnagyobb veszélyben, náluk már az iszlám erős politikai és főleg vallási tényező.
Jelenünk ismert francia filozófusa, Michel Onfray, egy egyre kevésbé keresztény, hanyatlásnak indult európai civilizációról beszél, és kihangsúlyozza: A nyugat hanyatlásának elsősorban a kereszténység folyamatos visszaszorulása az oka. A filozófus, látván országának mai helyzetét, pesszimistán nyilatkozik, de azért nem adná fel a harcot. – A dolgokat igazából már nem lehet megváltoztatni. De ellent kell állni a végsőkig az ürességnek, a nihilizmusnak és a megadásnak.
Ne felejtsük, a toleranciát, ami elsősorban türelmet, tűrőképességet jelent, okosan, intelligensen kell értelmezni és alkalmazni. Türelmünk viszont elfogyott és a tűrésnek is van határa. Ezt üzenjük a köztünk élő szabadelvű barátainknak, de ezt üzenjük az iszlámnak is.
