A kormány által tervezett megszorító intézkedések kapcsán joggal kérdezi az egyszerű – és főleg a személy szerint érintett – ember, hogy mi is történt nálunk, miért kell ezeket az intézkedéseket meghozni, mikor két évvel ezelőtt minden másként látszott? Mi látszott? Az, hogy épültek-szépültek a települések, új és felújított házak látványa fogadta az embert mindenütt, drága autók sokasága jelent meg, a bankok könnyen adták a hitelt, a 2000-2008 közti időszak valóban a látványos fellendülés időszaka volt. (Árulkodó jel kellett volna hogy legyen azonban, hogy utak alig épültek, mert utat spekulációból nem lehet építeni.) A statisztikák arról szóltak 2007-ben, hogy a GDP növekedése a legmagasabbak közé tartozik Európában. A hozzá nem értő politikusok pedig úgy gondolták, ebből a jólétből – miután magukat és a hozzájuk közel állókat kielégítették – adni kellene valamit a szélesebb rétegeknek is. A szavazó tömegeknek. Így emelték folyamatosan a nyugdíjakat s az állami fizetéseket. Ennek a módinak a csúcsa az volt, amikor a pedagógusok százezreinek a fizetését egyből 50 százalékkal emelték meg. Ez volt a határ, amelybe belebotlottak 2008 végén, amikor Tăriceanu miniszterelnök bejelentette: erre már nincs fedezet. Akkor már a világgazdasági válság nálunk is éreztette hatását. Miközben némelyek a magas növekedéssel dicsekedtek, a józanabbak arra intettek, ez a nagy növekedés csak hamis látszat, ugyanis a román gazdaság struktúrája nem olyan, hogy valódi növekedést produkáljon: nincs igazi ipar, nincs mezőgazdaság.
Akkor mégis honnan jött a pénz? Természetesen a külföldi befektetőktől és a kint dolgozó vendégmunkásoktól. Utóbb kiderült, hogy a gazdaság leginkább "húzó" ágazata az ingatlankereskedelem volt, tehát abból származott a legnagyobb haszon. Emlékszünk, hogy két evvel ezelőtt az égbe szöktek mind az épületek, mind a telkek árai, s egy ideig mégis akadt rájuk vevő. Egyszóval olyan értékek forgalmából jött a jövedelem, amely nem tartalmazott hozzáadott értéket, pusztán a pillanatnyi konjunktúra eredménye volt. Ez a hosszabbra nyúlt pillanat azonban elmúlt, s minden, ami e hamis növekedésre alapult, talaját veszítette. Így a megnövelt állami fizetések és nyugdíjak is.
Új helyzet van, új megoldások kellenek. A kormány pedig nem lát más utat, mint a korábban lelkesen megadott állami jövedelmek csökkentését. Ma eldől, hogy sikerül-e. Veres István
