Talán a vidék felé irányuló új exodus első fecskéi lehetnek az ökofalvak, melyek az együttélés egyedi elveinek tiszteletben tartására alapulnak.
Az öko-, vagy biofalvakba csak úgy lehet költözni,ha az érkező átgondolta, mihez fog kezdeni, hogyan járul hozzá a közösség életéhez.
A jövő vidéki életformájának egyik lehetséges képét ismerhetjük meg a fenntarthatóság elve mentén szerveződő helyi társadalmak révén.
Az umvp.eu által is szemlézett Magyar Hírlap cikkben olvasható:
"Én is városi zöldfülűként jöttem ide. Nem értettem semmihez, de beleástam magam a ház- és a kályhaépítésbe. Sok fát ültettünk, így főként gyümölcsöt termesztünk. De a fűtésre is gondoltunk, ezért akáccsemetéket nevelünk” – mondta Lakatos Géza.
Még mindig várják azokat, akik egyetértenek velük, és van a tarsolyukban olyan tudás, amely a közösséget előbbre viszi. A hasonló ökofalvak legfontosabb bevételi forrása az ökoturizmus, többek között állatsimogatók és tanösvények működtetése formájában. Ez a falucska amellett, hogy panziót üzemeltet, a spirituális gyógyítást tűzte ki célul."
A máriahalmi projekté a biofalu.hu honlap, ahol a teljes 50 hektár felett rendelkező ötletgazda-tulajdonos megfogalmazása szerint "a lényeg az itteni emberek energiáiban, felfogásában, útkeresésében van. Én egyedül kezdtem és csináltam több mint 7 évig. A csatlakozók kicserélődtek. Nagyon sokan jártak itt érdeklődőként, panzióban valamilyen tanfolyam-tábor tagjaiként – hoztak színeket, vittek tapasztalatokat, inspirációt.
Így nyer értelmet az a keményen kopogó mondat, hogy a Biofalu a természetközeli élet felé haladók számára ad támogató környezetet, emberi hátteret. Hely, ahol gyakoroljuk az új keresését, a megvalósítás örömét, a felelősséget, valami mélyebb tudatosságot – és közben szeretnénk kicsit túlmutatni a saját egyedi életünkön is."
A területen panzióban lehet kipróbálni ezt az életformát, de már kész, "extra szigetelésű" vályogházakat is lehet vásárolni. A magára Alapítóként hivatkozó ötletgazda egyelőre, legalábbis a 2004-es keltezésű telekvásárlásról szóló írásában magánál tartja a döntési jogköröket a fontosabb kérdésekben, abban bízva, hogy hosszabb távon, amint a közösség "begyakorolja a folyamatot", úgy ez a szerepe megszűnik.
Foglalkoznak olyan korszerű szemléletekkel, mint a Vidékjáróban is bemutatott permakultúra, vagy az önkéntes egyszerűség. A panzióban ki lehet próbálni a spiritualitást, természetfilozófiát nem nélkülöző életformát, mely hangsúlyosan nem "elvonulás", illetve oktatásokon, programokon részt venni.
Hasonló, de egy fokkal formálisabbnak tűnő módon működik az egykori Gyűrűfű települést revitalizáló, részönkormányzatként működő közösség. Az alapelv itt is ugyanaz: felelősségteljesen, a földet nem kihasználva élni. A beköltözés itt is egy értékrend, egy szemlélet elfogadásával jár: "Aki szeretne Gyűrűfűre költözni, attól azt várjuk, hogy ismerje meg és fogadja el azokat az alapelveket, amelyekről ezen a honlapon olvashat, ismerje meg az ittlakókat, és minél több időt töltsön el közöttünk."
Az ökofaluban lakók láthatóan nem egyfajta hátat fordításnak, a természetre való teljes ráutaltság útjának fogják fel az életmódot, Gyűrűfűn is már működő biobolt, erdei iskola, tanösvény, szálláshelyek jelentenek bevételi forrást.
A honlapunkon is gyakori altenergia-hírek alapján nem tűnik légből kapottnak az a gondolat sem, hogy nem is az energetikai önellátás a kérdés, hanem a víz.
Varga Géza, a galgahévízi ökoprojekt vezetője ennél messzebbre megy: nem egyszerűen egy természetközeli életformát kínál a modern életmódból kiábrándultaknak, hanem a vidékfejlesztés jövőjének kulcsát ígéri, hiszen a nagyüzemek helyett ezekkel a módszerekkel dolgozva rengeteg munkahelyet lehet teremteni. A Galgafarmot Varga részletesen bemutatta a lelegzet.hu-n megjelent írásában.Illusztráció: Lightwork Ecovillage
