Az 1864-ben Franciaország területén becsapódott orgueili meteorit 4,5 milliárd éves, és egy olyan ősi csillag mikroszkopikus maradványait hordozza, amely Naprendszerünk keletkezésének idején robbant fel – állítják amerikai tudósok, akik kutatásaikról az Astrophysical Journal legújabb számában közöltek tanulmányt.
A maradványok alapján a tudósok immár képesek meghatározni, hogy milyen csillag robbant fel, s a kutatás révén megoldódhat annak a rejtélye is, hogy a króm 54-es tömegszámú izotópja (Cr54) miért oszlik el egyenetlenül a Naprendszerben – olvasható a Space csillagászati hírportálon. Az amerikai kutatók Nicolas Dauphasszal, a Chicagói Egyetem docensével az élen a meteorit anyagába beágyazódott kerek szemcsék vegyelemzését végezték el. Korábban úgy vélték, hogy a Cr54-izotóp, ahogy más kémiai elemek is, egyenletesen oszlott szét a felrobbant csillagból származó gáz- és porfelhőben, amelyből Naprendszerünk képződött.
„Ez egy jól összeturmixolt »leves« volt, ám bizonyos jelekből arra lehet következtetni, hogy némely komponense nem »oldódott fel« teljesen” – jegyezte meg Bradley Meyer, a Clemson Egyetem professzora, aki nem volt részese a kutatásnak. Az 1970-es évek elején született az az elmélet, amely szerint egy felrobbant, szupernóvává alakult csillag indította be Napunk megszületésének folyamatát. „Minden jel arra mutat, hogy legalább egy masszív csillag szolgáltatott »alapanyagot« Naprendszerünkhöz” – hangsúlyozta Bradley Meyer. A meteorit belsejében a kutatók az alumínium 26-os tömegszámú, valamint a vas 60-as tömegszámú izotópját fedezték fel. Mindkét rövid felezési idejű izotóp megtalálható a kozmikus kövezetekben, de nem a Földön. Ebből a kutatók arra következtettek, hogy egy második típusú szupernóvából származnak. Ilyen szupernóvák a Nap tömegénél nyolcszor-kilencszer nagyobb kezdeti tömegű csillag végső robbanásakor keletkeznek, miután az kifogyott nukleáris tüzelőanyagából. „Motorja” üzemanyag hiányában „akadozni” kezd, belső magja összeroppan, s az egész csillag felrobban. Ezzel ellentétben az Ia. típusú szupernóva-robbanás kicsi, ám annál sűrűbb anyagú, bináris rendszerben, azaz egymás körül keringő fehér törpék esetében következik be. Második típusú szupernóva-robbanásból származó szemcséket már korábban is felfedeztek meteoritokban, ám mostanáig sohasem sikerült kimutatni az Ia. típusú szupernóva maradványait. A kutatók most vegyelemzésnek vetik majd alá a franciaországi meteoritban lévő szemcséket, s ennek segítségével megállapíthatják, hogy milyen típusú szupernóvából származik a króm 54-es izotóp. Ez a kalcium 48-as tömegű izotópja segítségével állapítható meg: amennyiben a meteorszemcsékben sok van belőle, az Ia. típusú szupernóvából származik.
A kutatás során vizsgált szemcsék átmérője nem érte el a 100 nanométert, azaz az emberi hajszál vastagságának ezredrészét. A vizsgálatok eredményei arra engednek következtetni, hogy miután ezek az elemek kilökődtek a szupernóvából az űrbe, a korai Naprendszerben zajló dinamikus folyamatok méret szerint „osztályozták” a töredékeket. Ennek következtében a szemcsékből aránytalanul sok jutott azokba a meteoritokba és bolygókba, amelyek a Nap körül kezdtek formálódni. „Fantasztikus dolog, hogy egy olyan izotóp vizsgálatával, mint amilyen a Cr54, elég sokat megtudhatunk arról, hogy mi is zajlott Naprendszerünk kialakulásának legkorábbi időszakában” – jegyezte meg Bradley Meyer professzor. (space.com)
