Szerda, 2010. szeptember 15., 19.10
A brăilai megyei kórházban történt lázadás eseményeit követve ismét elgondolkozhatunk azon, hova vezetett az egészségügyi, tanügyi és egyéb intézmények semmibe vétele és politikai hálóba fogása, az, hogy nemcsak az igazgató, de olykor még a takarítónő is csak akkor kapott kinevezést, állást, ha a hatalmi párthoz vagy pártokhoz, de legalább azok klientúrájához, sógorság-rokonságához tartozott.
Mit nekünk rátermettség, szakmai kompetencia, a tagsági könyv a fontos, akárcsak Ceauşescu rezsimjében, azzal a különbséggel, hogy akkor csak egy párt volt, most pedig a négyévenkénti hatalomváltáskor újra és újra megkezdődnek a kádercserék, kinevezések, kirúgások, s intézményeink többségében olyan bizalmatlansági légkör alakul ki, ahol teljesen lehetetlenné válik az alkotó munka.
Ami fönt is, lent is kapkodásoz vezet, buta intézkedésekhez, ahhoz, hogy a jobb kéz nem tudja, mit csinál a bal, s egyre nagyobb lesz a zűrzavar.
Ám nemcsak e kis kórházlázadásnak lehettünk tanúi az elmúlt napokban: a tanévkezdés az ország néhány településén szintén kisebbfajta lázadásokhoz vezetett: hol a szülők tiltakoztak amiatt, hogy iskolájuk megszűnt, s több kilométeres gyaloglásra kényszerülnek a gyerekek, hol a tanulók és pedagógusok sztrájkoltak azért, mert pártpolitikai okokból leváltották régi igazgatójukat.
E spontán kis helyi megmozdulások azonban csak cseppet jelentenek a tengerben, hiszen előrelátható volt, hogy az ősz beálltával társadalmi megmozdulások következnek válaszként a kormány cinikus megszorító intézkedéseire, s annak meggátolására, hogy további népnyúzó törvényeket és rendeleteket hozzanak.Ennek érdekében citálta a liberális ellenzék hétfőre a parlamentbe Boc miniszterelnököt, akinek kilenchónapos kormányzásával kell elszámolnia éppen azon a napon, amelyre a szakszervezetek az őszi tiltakozó megmozdulások kezdetét tervezték, s melyek egy hét alatt akár általános sztrájkká is növekedhetnek.
Kérdés: a hatalomnak mennyire sikerül addig annyira megosztania a szakszervezeteket, hogy a szeptember 20–27-re bejelentett tiltakozó akcióik eredménytelenné váljanak.
Csapdába kerülhet azonban a hatalom, ha e megosztás sikerül.
A békés és kontrolált tiltakozásokat akkor a kontrolálhatatlan utca hangja veheti át.
A brăilai kórházi lázadás akár előjel is lehet az ilyen eshetőségre.
