Három óvodás ül a bilin, s közben beszélgetnek:
– Nézzétek, az óvó néninek milyen jó lába van!
– Nézzétek, az óvó néninek milyen jó melle van!
– Kuss legyen, már nem fér a fütyim a bilibe!
Hát, ezért nem kell fogyatékos gyerekekről készült babákkal teletömni az óvodákat.
Én ebben az európai mércével nem létező országban már rég semmitől sem engedem le az agyvizemet, de most mégis kivételt tettem, amikor elolvastam, hogy az oktatási miniszter kétmillió euróért vásárol tizenháromezer fogyatékos babát – szemléltető eszköz gyanánt. Állítólag lesz baba tolókocsiban, baba sötét szemüveggel meg fehér bottal, baba hiányzó végtagokkal, baba torz arccal, baba mankóval ésatöbbi.
Na, most két helyzet forog fenn. Vagyis lenn, a gödörrel mélyített völgyben, de hát ez egy röhejes mustraország, és nem erről akarok beszélni.
Egy: Funeriu életében nem játszott óvodás korú gyerekkel.
Kettő: gyermekéveiben Funeriunak csak azért volt mivel játszania, mert fiú. Most meg be akarja pótolni.
Amúgy megette a fene, hogy a gyereknek az óvodában a polcon heverő babákról kell megtudnia, hogy nem mindenkinek van két lába, két keze, és nem mindenki nézheti meg a tévében az esti mesét. Ezért tisztára marhaság az orra alá dugni tolókocsis babát, mankós fiút, amíg nem látott az utcán élőben ilyen sorstársat. Az első találkozásnál a szülő egyetlen feladata megtanítani gyermekét, hogy amikor furcsa dolgokat lát, ne kérdezze meg jó hangosan, hogy né, az miért ilyen, és ne mutasson ujjal rá. Tanulja meg, hogy hallgat, majd ha elhaladtak, megbeszélik.
Szóval, egy újabb oktatási őrültség nevében telerakják az ovikat szemléltető babákkal, mert ebből ugyebár egy cég nagyot kaszál. És a megrendelő sem fog panaszkodni.
Tudják mi lesz az eredmény? Az indiánosdit, rendőrösdit, szupermeneset, dzsekicsánosat játszó lurkók ezeket a babákat használják majd áldozatnak. Persze, ha a miniszter csupán a porban játszott vele, nem tudhatja, hogy minden óvodás fiú szuperhős, de minimum Winnetou akar lenni, minden óvodás lány Hófehérke, Hamupipőke, de fogyatékos egy sem. Ahogy később se akar senki focinál a kapuba állni. S amikor leszedik a babákat a polcról, a hősfigurákat, és figurinákat, akkor ugyan melyik gyerek akarja majd kézben tartani pontosabban azonosulni a vak vagy mozgássérült babával?
Megmondom, egyik sem. És minden ilyen oktatási baba gúny, megvetés tárgya lesz, mert a gyerekvilág rettentően kegyetlen tud lenni őszinteségében és naivitásában. Vagyis pont ellenkező hatást vált ki, mert az élet árnyoldalait, a valóságot nem babákon keresztül mutatjuk meg a gyerekeknek. Jövőre a prostitúciót, pedofíliát, drogkereskedést, gyilkosságot, hajléktalanságot, kéregetést, kivetettséget, az emberi szemétség összes válfaját babákkal ismertetik meg a kicsikkel?
Akkor próbálja mindenki otthon tartani óvodáskorú gyermekét. Nehogy átvegye már az „állami” nevelési módszereket, másképp ilyenek hangzanak el:
– Anyu, amikor nagyon kicsi voltam, a hasadban voltam?
– Csuti, nesze itt a levehető hasú terhes Barbie, nézd meg!
