Szerző: hvg.hu
Az ajkai zagytározóból közel egymillió köbméter vörösiszap zúdult az alatta fekvő településekre. A katasztrófa kilenc halálos áldozatot követelt és több mint száz ember szenvedett különböző sérüléseket, főként az iszapot borító, rendkívül lúgos kémhatású víz miatt. A katasztrófavédelemnek azonban rendkívüli problémát okoz a hatalmas mennyiségű szennyeződés eltávolítása, amely tartalmazhat nehézfém-oxidokat, kénhidroxidot, valamint ólmot, a rákkeltő kadmiumot, arzént vagy krómot. A legfőbb problémát azonban a rendkívül lúgos, 13-as pH-jú kémhatás jelenti, amely miatt a talaj akár évtizedekig is művelésre alkalmatlanná válhat.
„A lerakódott fémsók és a magas pH miatt mezőgazdasági megmunkálásra alkalmatlanná válik a vörösiszap által érintett földterület” – magyarázta Dr. David Dzombak, a Carnegie Mellon egyetem mély- és tájépítészettel foglalkozó professzora. „Ennek hatására ugyanis kipusztul a növényzet, ezért, ha az adott régióban még valaha növényeket akarnak ültetni, vagy akár településeket akarnak létrehozni, valahogy kezelni kell ezeket a káros hatásokat.”
 A NASA október 9-i műholdfelvétele az elárasztott térségről |
|---|
| FOTÓ: NASSA |
A szakember szerint ennek első lépése az érintett területek izolációja, illetve a szennyező anyagok eltávolítása. Összehasonlításképpen: a 40 négyzetkilométeres terület valamivel nagyobb mint Manhattan.
„Fizikailag kell eltávolítani a vörösiszap által betemetett földet” – tette hozzá Wei-csan Zhang, aki Dzombakhoz hasonló területen tevékenykedik a Lehigh University berkein belül. „Ezután különféle helyreállító technológiákkal lehet a fennmaradó szennyeződést megszüntetni.”
A vörösiszapot folyamatosan takarítják Kolontár és Devecser utcáiról, azonban az akut elhárítási munkák végeztével a föld rehabilitációjára is szükség lesz, ami az iszap mellett közel egymillió köbméter talaj cseréjét is jelentheti. Az egyes helyszínek érintettségétől függ, hogy a talaj felső rétegeiből mennyit kell eltávolítani. A szennyezett földet egy erre a célra kialakított lerakóba szállítják majd. Bár léteznek különböző módszerek, amelyekkel a kiemelt földet meg lehetne tisztítani, egy ekkora kiterjedésű katasztrófa esetén ennek rendkívüli költségei miatt valószínűleg az egyszerű talajcsere mellett döntenek majd.
„A legjobb megoldás valóban egy közeli lerakó létrehozása lenne” – mondta Zhang. „Ha ez lehetséges, a szennyezett föld 95 százaléka elszállítható és csak a maradék 5 százalékot kell helyben kezelni.”
A szakemberek egyetértenek abban, hogy a fennmaradó szennyezés eltávolítása sokszor a legnehezebb, főleg, ha már mélyen beitta magát a talajba. Ilyenkor a talajcsere esetén használt makroszkopikus megoldásokat jóval célzottabb módszerek váltják fel.
„A légkör szén-dioxid tartalma önmagában semlegesítheti a veszélyes anyagot” – magyarázta Dzombak. „Ez azonban egy igen lassú folyamat. Ennek felgyorsítására a katasztrófa elhárítók savas anyagokkal kezelhetik a földet, hogy a lúgos kémhatású kén-hidroxidot semlegesítsék. A nehézfémekkel már egészen más a helyzet, ezeket ugyanis nem lehet kémiai úton átalakítani.”
A modern technológia már kínál megoldásokat az ilyen mérgező vegyületek talajból való kinyerésére. A probléma a legtöbb esetben az, hogy egyik sem elérhető még akkora mennyiségben, amennyi az iszapömlés semlegesítéséhez szükséges lenne. Zhang és kutatócsoportja például olyan nanorészcskéket fejlesztett ki, amelyek a szerves szennyező anyagokat, például a fűtőolajat, vagy benzint a talaj mélyebb rétegeibe képes lenyomni, ahol a kőolajszármazékok ártalmatlan alkotórészekre bomlanak le. Azonban a fémes szennyeződések esetében ez a megoldás nem működik, olyan speciális bevonattal ellátott nanorészecskékre lenne ugyanis szükség, amelyek specifikusan a fém-oxid részecskékhez kötődnek és megakadályozzák, hogy mélyebb földrétegekbe, esetleg felszín alatti vizekbe jussanak.
Megoldást jelenthetne az úgynevezett aerogél, a levegőnél is könnyebb, szivacsos szerkezetű szilárd anyag, amelyet már sikerrel alkalmaztak a Mexikói-öbölben történt olajkatasztrófa elhárítása során. Ez azonban könnyebb feladat a nehézfémek eltávolításánál, mivel az olaj hidrofób, vagyis víztaszító tulajdonságú. A megfelelően módosított aerogéllel azonban még a mérgező fémes vegyületeket is lehetséges lenne kivonni a talajból.
„A magyarországi katasztrófa esetén még csak nem is lenne szükség kifejezetten specifikus aerogélre, csupán olyanra, amely a fémes vegyületek széles skáláját képes lenne megkötni” – magyarázta David Schiraldi, a Case Western egyetem makromolekuláris tudományokkal foglalkozó professzora. „A problémát csupán az jelenti, hogy egy hatékony „nehézfém-szivacs” létrehozása néhány év kutatói munkát igényelne. Lehetséges? Igen, de sajnos még nem lehet előkapni a raktárból.”
A szakértők azonban arra figyelmeztetnek, hogy még akkor is, ha a fent említett technológiák bevethetőek lennének, a szennyeződés kiterjedt volta miatt rendkívüli költséget jelentene Magyarország számára. Az amerikai szakemberek szerint az ajkai zagytározó körüli munkálatok várhatóan „fájdalmasan lassan” zajlanak majd, s éveknek kell eltelni, mire a környező földeken újra megindulhat a termelés. Nem beszélve a legsúlyosabban érintett településekről, ahonnan valószínűleg a lakók többsége kitelepül majd.
