Felsőcsertés az Erdélyi Szigethegység déli peremén, Dévától 19 km-re, északkeletre található község, arany- és ezüstbányászata jóval korábbi kezdetek után 1734-ben kezdődött újra, amikor az alsócsertési román lakósok rátaláltak a Mária-tárnára.
1848 előtt ott volt az Érchegység egyik kincstári aranybeváltóhelye, és a falu keményen megfizetett az aranyért. 1784-ben egy tárnákkal telilyuggatott hegy zuhant rá a falura, 76 házat temetve maga alá, és 39 évvel ezelőtt a megcsúszott meddőhányó iszapja zúdult a falura.
Az Adevărul hunyadi kiadásának szerkesztői megszerezték az akkori nyomozati anyagot, melyből kiderül: 1971 októberében a legkegyetlenebb, békeidőben példátlan tragédia színhelye volt Felsőcsertés. A kommunista hatóságok eltitkolták a méreteit, hogy ne kelljen nemzeti gyászt kihirdetni. A nyomozók egy év kutatás után lezárták a dossziét, aminek az volt a végkövetkeztetése, hogy senki sem tehető felelőssé a tragédiáért, előreláthatatlan körülmények összejátszása okozta a tragédiát.
A még ma élő szemtanúk szerint a gát 80 méteren szakadt ki, és a résen 300 000 köbméter savas meddő zúdult ki, mindent elpusztítva az útjában.
Ioan Chirla, a tragédia ma is élő tanúja elmesélte, reggel öt órakor munkába készült, amikor hatalmas zaj támadt. Fák, ágak törésének a zaját hallotta, három robbanás hangja után megszakadt az áramszolgáltatás. Kirohant, és a ház előtt furcsa zajokat, pattogást hallott: az ár súlyától összetört épületek hangját. És mindezek után a sötétben a segélykiáltásokat. Mindez néhány perc alatt történt, mesélte a bánya akkori sofőrje.
A nyomozás megállapította: az iszapáradat álmában lepte meg az embereket, 4-5 kilométeres sugarú körben a falut elárasztotta a savas iszap. Az első mentési napon 21 halottat szedtek ki az iszapból és a lakásokból. A hullákat a kultúrházba vitték, ahol lemosták róluk az iszapot. Nehéz volt azonosítani a halottakat, mert az iszapáradat súlya, ahogy tolta-vonszolta azokat, összetörte a testeket. A hadsereg segítségével 85 sebesültet szállítottak kórházba. Az iszap vastagsága félméternyi volt a bányaépület előtt, 28-30 centi az országúton.
A tanú, Ioan Chirla borzadva meséli, hogy az összes hulla csupasz volt, a technológia miatt használt ciánvegyület lemarta róluk a ruhát, megégette a testüket. Ez az iszap megnehezítette a mentést is, a tanúk szerint volt olyan segélykérő, aki még élt, de nem tudtak hozzáférni az égető iszap miatt.
Hivatalosan 48 halottról beszéltek, de a nyomozati dosszié 89 halottról és 76 sebesültről tud.
