Egy óvári fiatalember mezőgazdaságra fordítja azt a pénzt, amit egyéb vállalkozásaiból keres. Másképp teljes volna a veszteség – mondja.
Három évvel ezelőtt kezdett el mezőgazdasággal is foglalkozni a 33 éves óvári Erdei Levente több, más jellegű magánvállalkozása mellett.
Az alkalmi munkásokkal épp a leszedett kukorica elraktározásával volt elfoglalva találkozásunkkor a fiatal gazda, közben két alkalmazottja is felhívta telefonon: elakadtak a traktorok a határban a vizes földeken. Így nem sok idő jutott a beszélgetésre, viszont képet kaphattunk arról: milyen problémákkal küszködik egy ifjú, vidéki mezőgazdasági termelő.
– A búza, a málé, a repce a főbb vetemények. A repcét az utóbbi években kezdik felkapni: mostmár hárman termesztjük ezt a növényt. Ez volt az, ami anyagilag elég jól kijött – legalább a befektetett összeget visszahozta, a búzával ellentétben. Hektáronként ezerkétszáz-ezerháromszáz kilónyi volt a hozam, és mivel elraktároztam, jó áron, másfél lejért el tudtam adni.
A fiatalember saját erejéből vásárolta a korszerű gépparkot, nem folyamodott banki hitelhez. A fokozatosan gyarapodó gépállomány számára egyre szűkösebb az udvar, így a településen kívül létesít új telephelyet a vállalkozó.
Kukoricából 25 hektárt termesztett, és egyelőre nem készített kimutatást róla, mennyi lesz a jövedelem. Az idén komoly problémákat okozott az, hogy igencsak elszaporodtak a mezei lopások – a település közelében található parcellák némelyikén akár 70 százalékos kárt is okoztak a tolvajok. Erdei Levente szerint a málé esetében is a raktározás az elsődleges feladat, hiszen meg kell várni, míg a piac megfelelően alakul. A kukoricát általában tavasszal értékesíti a gazdálkodó, csak most már jóval inkább odafigyel arra, milyen vásárlóval áll szóba.
— Két évben is megjártam: a kliensek elvitték a teljes málétermést, s aztán nem fizettek. Tavaly például egy olasz csapott be tízezer euróval. Most már kizárólag olyanokkal üzletelek, akik helyben fizetnek – magyarázza.
Az őszi vetéssel igen jól áll a mezőgazdasági termelő: a búzát és a repcét sikerült időben a földbe juttatnia, utóbbi már tizenöt centiméteresre nőtt. A költségek jelentősen nőttek – tudjuk meg. A műtrágya megdrágult, és ráadásul nem is mindig lehetett kapni. Az üzemanyag ára felment, a vetőmagok ugyancsak többe kerültek: egy kiló vetőbúzát 2,1 lej+ÁFA áron vásárolt, ami szinte kétszerese a tavalyinak.
— Kénytelen voltam megint fajvetőmagot venni. Tavaly C1-est vetettem, arra számítottam, hogy még idénre is jó lesz. Annyi betegség ütötte viszont fel a fejét, hogy nem mertem rizikózni.