„A magyar coop-rendszer, a mi szövetkezeti alapokon nyugvó kereskedelmi rendszerünk szerves, beágyazott része annak az egész Európában, tágabb kitekintésben az egész világon működő nemzetközi szövetkezeti kereskedelmi rendszernek, amely szinte minden nyugat-európai országban meghatározó szereplője az élelmiszerkereskedelemnek.” A Coop 15 éves évfordulója alkalmából indított sorozatunkat Dr. Zs. Szőke Zoltánnal, az Általános Fogyasztási Szövetkezetek és Kereskedelmi Társaságok Országos Szövetségének (ÁFEOSZ) elnökével folytatjuk.
Mit jelentett Önnek – mint „szövetkezeti embernek” – a Coop elmúlt 15 éve?
Számomra nagyon jó érzés, hogy a döntéseket – amelyek meghozatalában 15 évvel ezelőtt magam is részt vehettem – igazolta az idő. Kiderült, hogy okos gondolat volt az Áfészek üzleteit egy üzletláncba szervezni, ezt megelőzően jó döntés volt a saját nagykereskedelmi hálózat kialakítása, és az ezt követő lépés is nagyon fontosaknak bizonyult, vagyis a Co-op Hungary részvénytársaság megalapítása két évvel az üzletlánc után. Mindezek mellett nagyon lényeges – és azt gondolom, hogy ami ennek a rendszernek a legnagyobb erejét adja –, hogy a 90-es évek végén, a 2000-es évek elején, részben bizonyos törvényi kényszerek hatására, megindult az átmenet a szövetkezeti tulajdonformából a részvénytársasági formába, és ez egy olyan centralizációs folyamatnak bizonyult, ami biztosítja, hogy a mi széttagolt rendszerünk versenyképes tudott maradni a központi irányítással működő multinacionális vállalkozásokkal.
A szervezeti forma változása mellett ugyanakkor sikerült megőrizni a szövetkezeti értékeket. Ön szerint melyek ezek közül a legfontosabbak?
Nagyon sok szövetkezeti érték van, a tagok és a dolgozók oktatásától kezdve a nyitott tagság elvén át a szolidaritásig terjednek azok az alapvető pozitívumok, amelyek nemzetközi szinten is jellemzik a szövetkezeteket. Ami azonban a legfontosabb, az összefogás, ami nálunk egyrészt a személyek, másrészt a cégek, a szövetkezetek szintjén megvalósult , mert e nélkül ez a rendszer nem jöhetett volna létre. Egy másik nagyon fontos dolog, amit talán nem hangsúlyozunk eléggé: a magyar coop-rendszer, a mi szövetkezeti alapokon nyugvó kereskedelmi rendszerünk szerves, beágyazott része annak az egész Európában, tágabb kitekintésben az egész világon működő nemzetközi szövetkezeti kereskedelmi rendszernek, amely szinte minden nyugat-európai és különösen észak-európai országban meghatározó szereplője az élelmiszerkereskedelemnek. Ennek a nagy európai rendszernek a rendszerváltás után mi részeivé tudtunk válni. Kiemelném a nemzetközi kapcsolatokat, amelyeknek köszönhetően olyan módszereket, rendszereket, működési modelleket tudtunk átvenni, amelyeket egyébként magunknak kellett volna magunkból „kiszenvedni”. A rendszerváltást követően rendkívül segítőkészek voltak az észak- és nyugat-európai szövetkezeti barátaink, önzetlenül adták át a birtokukban lévő tudást. Nem tudtak pénzt adni, de nem is az anyagi támogatásról szólt a dolog, módot adtak nekünk, szövetkezeti vezetőknek, hogy megismerjük, miként működik a szövetkezeti forma piacgazdasági körülmények között, mik azok a „trükkök”, amelyeket mi a szocializmusban nem tanulhattunk meg, mert más körülmények között éltünk.
Van-e a magyar Coopnak valami különleges vonása, specialitása, ami megkülönbözteti a világ más pontjain működő szövetkezetektől?
Igen. Mi, az összes többi szövetkezeti rendszerrel ellentétben, törvénykezési hatásokra a kilencvenes évek végén, a kétezres évek elején kényszerhelyzetbe kerültünk, veszélybe került az egész szövetkezeti rendszer, a szövetkezeti kereskedelem. Eléggé zűrzavaros helyzet alakult ki, de a lényeg, hogy sikerült megtalálnunk a kimenekülés útját. A mi specialitásunk, hogy míg a nyugat-, közép-és kelet-európai szövetkezeti kereskedelmek esetében az alapcégek a mai napig is szövetkezeti elv alapján működnek, addig nálunk olyan különleges helyzet alakult ki, amelyben nem lehetett megtartani csak és kizárólag a szövetkezeti formát, hanem az alap, a kereskedelmi tevékenység szintjén is át kellett térnünk a részvénytársasági formára, abba átvinni a tevékenységet és a vagyont. A nyugat-európai országok esetében a részvénytársasági forma úgy kapcsolódik csak a szövetkezetekhez, hogy alapszinten a kereskedelem, a fő tevékenység szövetkezeti keretek között zajlik, és csupán a szövetkezetek együttműködési formáját jelentő közös beszerző rendszerek működnek részvénytársasági formában.
