http://www.hirlap.ro/mh/cikk.php?id=33472
2010 nov.06
Egy két nyelvű kiadvánnyal tettek pontot a fiatal gazdálkodók határon átnyúló együttműködését megcélzó román-magyar pályázat végére – kaptuk a tájékoztatást Juhász Károlytól, aki szatmárhegyi gazdálkodóként két helyen is szerepel az Agrárium Jövője című prospektusban.
– A projekt lényege hosszú távú szakmai együttműködés létrehozása a román-magyar határ menti régióban. Nagy hasznunkra volt a pályázatban való részvétel, hiszen jelenleg a romániai, és főleg az itteni magyar kisgazdák, termelők helyzetét leginkább a halódás jellemzi. Már kiegészítő jövedelemforrásként sem éri meg gazdálkodni. Ha kiszámoljuk, olcsóbb megvenni az élelmiszert, mint megdolgozni érte. Véleményem szerint a mezőgazdaság életben tartásának egyik járható útja a tudatos önellátó gazdálkodás, a másik pedig az EU-s agrártámogatások maximális kihasználása. Mindig is a vidék jelentette a nemzet számára az emberi utánpótlást és a hagyományos, egészséges értékrend fennmaradását. A mai morális válsággal küzdő világban mindez külön teher és igen nehéz probléma, viszont rá kell ébredni, hogy az értékrend visszaállítása az egyik legfontosabb feladat – mondta el lapunknak Juhász Károly.
A most lezárult pályázat eredményeként több, tapasztalatcserés találkozót tartottak a megyében és Magyarországon, az AGRYA – Fiatal Gazdálkodók Magyarországi Egyesülete – és az egyesület nélküli Szatmár megyei fiatal gazdák szervezésében. A kerekasztal-beszélgetések során elhangzott: tájegységünkben is nagy szükség lenne az ifjú mezőgazdászok kizárólag szakmai alapon történő szövetkezésére.
F. I.
http://www.hirlap.ro/mh/cikk.php?id=33473
Disznótartás: alapjövedelem 
Bár a sertéstartás egyre kevésbé jövedelmező, vannak olyanok, akik számára ez jelenti az alapjövedelmet. Az atyai illetőségi Keresztesi Sándor minden évben három sertést hizlal.
Amikor meghallja, hogy „az újságtól vagyunk”, megörül. Hátha valaki kedvet kap az egyik, megtermett hízó megvásárlásához. Az ólban három, két mázsa körüli, mutatós állat röfög.
– Hogy megéri-e? Hát persze, hogy megéri, mert a kis nyugdíjból nem telne arra, hogy felszántsuk a földet, elvessük a búzát, a málét. Ebből élünk, hogy felnevelünk néhány disznót – magyarázza hevesen, majd hozzáteszi: az idén nem nagyon keresik a hízókat, annak ellenére, hogy az ár igencsak visszaesett. Miközben a vásárokban 7 lej körül lehet megvásárolni a sertés kilóját, a falusi gazdaságokban 6 lejért is odaadják, csak vigyék (a viszonteladók viszik is, és kihasználva ezt az árrést, szép pénzt csinálnak az adás-vevésből). De – jelenti ki – olyan év még sosem volt, amelyben ne sikerült volna eladni a disznókat.
Természetesen a sertések gondozásával elég vesződség van, sőt, az idős gazdálkodó azért jár át nyáron napi rendszerességgel Magyarországra
dolgozni, hogy az ott megkeresett pénzből meg tudja vásárolni a sertések számára a korpát és a kukoricadarát.
Az atyai tenyésztő földjén termett kukorica nem sikerült valami jól, lévén hogy a település határában vannak lentebbi fekvésű területek, amelyek az idei év nagy részében víz alatt álltak.
Fodor I.
