Lúdevés és újbor-ivás

http://polgarielet.ro/index.php?option=com_content&task=view&id=4106&Itemid=77

Írta: Fülöp D. Dénes

2010. november 16. kedd 15:24

Szent Márton-napi szokások, hiedelmek A székelyföldi falvakban régebb az első hó lehullásáig, vagy Szent Márton napjáig tartott tavasztól a juhpásztorok megbízatása. E jeles napon „számba adták” a gazdáknak a juhokat, a pásztorok begyűjtötték az évi bért terményben és pénzben, este pedig nagyot mulattak. Nyugatról átvett szokás szerint Magyarországon már a középkorban meghonosult a lúdevés, a szőlőtermő vidékeken ez a nap az újbor ünnepévé is vált. A legenda szerint Márton, a római légió fiatal katonája, lováról leszállva odaadta palástját egy didergő koldusnak, s miután később megkeresztelkedett, otthagyta a sereget, és misszionárius lett, majd 371-ben a Loire menti Tours püspökévé választották. A fáma szerint Márton a ludak óljába bújt, hogy kitérjen püspökké választása elől, de a ludak gágogásukkal elárulták a szentet, így „kénytelen volt” a püspökséget elvállalni. Állítólag meggyőző, hiteles, jótékony püspök volt. Időszámításunk után 397-ben hunyt el. Márton-napi lakomák Szent Márton napja jelentette a középkorban és a múlt század elején is a paraszti év végét, a cselédek ilyenkor kapták meg évi bérüket és hozzá ráadásként egy libát. A lúd fogyasztásának hagyománya szorosan kötődik az újbor fogyasztásához is. Nem véletlen az egybeesés, hisz éppen novemberre fejeződik be a must borrá alakulása. Márton emiatt a nagyobb borvidékeken az újbor védőszentje is. A bor és a liba gyorsan össze is kapcsolódott, német területen már a 12. században a Márton-ludat „szüreti vagy préslibának” is nevezték. Szlovénia területén szokás volt, hogy a szőlősgazdák a hegyekben különböző helyekre borospalackokat rejtettek el, melyeket a legényeknek kellett megkeresniük. Eközben a lányok-asszonyok sokféle finomságot főztek, sütöttek, amit aztán a szőlőhegyben nagy vigasság közepette közösen fogyasztottak el. November 11-én kezdték meg az új hordókat a gazdák, ekkor került az asztalra épp a libasült mellé az úgynevezett libás bor vagy sok helyen Márton-bor, aminek még gyógyító hatást is tulajdonítottak. A történelmi Magyarországon gyakran rendeztek Márton-napi vásárokat, bálokat, s a lakomázásnak kedvezett az is, hogy ilyenkor nem szabadott takarítani, mosni, teregetni sem. A Márton napján szedett vesszőt, amit az állatok terelésére használtak, az istálló ajtaja fölé helyezték, megvédte az állományt a betegségektől. Márton, mint időjóslás napja A tapasztalat szerint Szent Márton napja körül legtöbbször elromlott az idő és lehullt az első hó. Ha hó esett, akkor azt mondták, hogy Szent Márton püspök fehér lovon jött. Ha Márton napja fehér lovon köszöntött be, hosszú telet jósoltak, ha barna lovon jött, vagyis nem esett a hó, úgy tartották, karácsonyig nem is lesz. Ha kevés hó esett: Márton csak megrázta a szakállát. „Ha jókedvű Márton, kemény tél lesz, borús Márton, borongós tél” – mondja a rigmus. Úgy tartották, hogy a Márton napra levágott lúd mellcsontja megmutatja, hogy milyen idő várható; ha barna volt: esős, ha fehér: havas telet vártak. Népi megfigyelés szerint a Márton-napi jeges eső korai tavaszt jelent, s Márton hetében sem mosni, sem szárogatni nem szabad, mert különben marhavész lesz; „ha Márton napján lúd a jégen áll, karácsonykor sárban botorkál”.